2014. március 16., vasárnap

Emlékezés egy fiatalemberre, akit 30 éve öngyilkosságba hajszolt a Kádár-rendszer

Tegnap, a FaceBookot böngészve lettem figyelmes egyik kedves ismerősöm beírására. Segítséget kért emberek felkutatásához. Elolvastam a bejegyzést, és mélyen megrendített a történet. Elhatároztam, hogy segítek neki, legalább azzal, hogy terjesztem a hírt. Amúgy meg arra születtem, hogy embereket hozzak össze, építsem a szeretet-hálót. Hatalmas felelősség, de gyönyörű feladat, amit a Jó Istentől kaptam!
Manapság is előfordulhat ilyen, vagy hasonló eset, csak a módszerek azóta sokkal kifinomultabbak lettek! Emberek életét tehetik tönkre, akár egy mozdulat, gesztus vagy félmondat miatt is, amit kimondott, vagy leírt!

 Íme, a 30 éves történet:

"Kormos Lajosra emlékezem ma, aki Mátraverebélyben élt, s 1984.novemberében lett öngyilkos, lett ezzel sokadik áldozata a magyarországi kommunizmusnak!

1983.március 15-én egy "baráti" csoporthoz (kb. 10-15) fő érkeztünk Budapestre, ahol várt a vőlegényem, Lajos. Ő egyetemista volt, kiváló tanuló, kiváló elme! Vártak ránk (Barátnőmmel utaztunk föl Pásztóról) a Keletiben, s elmentünk először kicsit beszélgetni, bemutatott bennünket barátainak Lajos. Aztán elindultunk a Kossuth-szoborhoz, de útközben a csoportunk tagjai közül valaki levett egy nemzeti színű zászlót, meglengette, "Hajrá Magyarország" kiáltással visszatette a helyére, s mentünk tovább. 

A ház sarkánál már letartóztattak mindnyájunkat. Nem tudtuk, miért is történt mindez, hiszen a zászló visszakerült sértetlenül a helyére, rendesen viselkedtünk, szépen vonultunk -igaz, ami igaz, csoportosan, ami annak idején nem volt tetszésére a hatalomnak. A rendőrségen a fiúkat elvitték máshová, belőlünk szerettek volna vallomást kicsikarni, csak mi nem tudtuk, hogy mit is kellene mondanunk. 

A nap végén bennünket, lányokat elengedtek, persze némi fenyegető mondattal. Mivel érettségi előtt álltunk 2-3 hónappal, így azt mondták, lehet, hogy a bűncselekmény miatt még leérettségizni sem tudunk. Én 8 nap múlva töltöttem be a 18.életévemet, engem úgy akartak vallomásra bírni, hogy azt mondták, 8 napot akármilyen ürüggyel is benntarthatnak, és már 18 évesen elítélhetnek. Persze nekem sem, a barátnőmnek sem volt halvány gondolatunk sem arról, hogy mit és hogyan követtünk el...
 
Lajost és barátait őrizetbe vették, csak jó pár hét múlva engedték ki őket. Az egyetemről eltanácsolták, a többiekről nem tudok. Lajos utolsó tárgyalása 1984. novemberében lett volna, de Ő addigra összeroppant. Felakasztotta magát. Az Ő emlékére gyújtok ma gyertyát, és remélem, hogy az égi országban békére, igazságra lelt! Békés és kegyeletteljes ünnepet kívánok minden MAGyarnak!

Reménykedem benne, hogy megtalálom Őket! Nem tudom, miért fontos most a lelkemnek, de úgy érzem, ezt a méltatlanul elfelejtett Fiatalembert az Őt illető helyre kell emelnünk emlékezetünkben! Nem akartam nagy szavakat, csak ha névtelen marad, akkor hiába halt meg!!!!!

Kérem, osszátok meg ezt az írást, hátha megtalálom Lajos csoporttársait, akiket velünk együtt letartóztattak akkor! Ha megtalálnám Őket, invitálnám, jöjjenek el, menjünk el egyszer a sírjához közösen, rójuk le kegyeletünket előtte!  Köszönöm!   
Berze Marianna"

További fejlemény: az interneten keresgélve rövidesen ráakadtam egy könyvrészletre, melyben az író, Kárpáti Zoltán (valószínűleg Lajos csoporttársa volt a KözGázon) több helyen is megemlíti Lajost, és halálának körülményeit.
Az írói szabadságnak köszönhetően ugyan nem pontos a leírás, de a lényeg benne van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése