2014. augusztus 29., péntek

Napba-néző révülés

Tegnap késő délután felmentem Székesfehérvár legmagasabb pontjára, a Milleniumi emlékműhöz.
Valami húzott, valami hívott oda. Gyalog mentem, hogy ott töltsem a napszentületet. Mikor már szelídebben izzott a Nap, leültem egy padra, és ráhunyorítottam. Nem gondoltam semmire, csak éreztem a fényt, szivárványszín fényesőt láttam. Aztán elő kellett vennem a jegyzetfüzetet, mert írnom kellett. Ami jött, sorról sorra. Nem gondolkoztam a szavak-szókapcsolatok értelmén. Csak így lehet, egót kikapcsolva.
Egy apró adalék a Napba nézéshez: a Nap fénye létfontosságú, gyógyító információkat tartalmaz. A felkelő és lenyugvó Nap fénye már nem elég erős ahhoz, hogy károsodást okozzon, de ahhoz még épp elég, hogy jótékony hatását kifejtse. A napfény a tobozmirigyet (3. szem) aktiválja, ezáltal könnyebben eljut az ember magasabb tudati állapotba.

Íme, olvassátok szeretettel! Szívvel, ne elmével! Ami az elmének zagyvaság, az a szívnek  egy új kaput nyit!




Nap tűz az Ég, lejt a gajd
szór szét sugárvány szív
Áldasd meg Mag-odat
szép lélek, szép fény
Nap oltára Te vagy


Áldassék, áldassék!
Miénk az Ég, az Egünk, Égünk!
Eged alatt látod Őt!
Látod a titkok titkát, melyet őriznek
mélységes mélyen és
MAGosságos MAGosban.



Nincs tér, nincs idő, 
csak végtelen Szer-Rend
hol Szer-elem angyalok mutatnak utat.
Áldassék a Nap!
Áldassék a Fény!
Áldassék a tiszta kék Ég!

 
Kék-kék, Kékesség, Békesség, Békés Ég!
Kék, mint a kő, a víz, a lég
Benne tűz izzik, pirul-piroslik
mint vér, Élet Folyója
folyton áramlik, lüktet
szeret, forrón szeret



Légy az Eged!
Légy a saját Magod
ezen a napon és minden nap
mikor a Nap felszentül
és mindenkor, mikor leszentül
Szentül most!


Simogatja az arcom
meleg sugára
olvasztja aranyát
Nap népe
sugárvány szív
Szivárvány súg!
Súg és éltet!



Éltet a szív!
szív-zárvány, opál-fény
gyémánt-arany ragyogás
Kapuk őre tárd ki, nyisd ki!
Engeded, belépek.
Élet-eső hull rám!
Harmatcseppek gyöngyöznek
hajamon…



Lejegyezte: Kalemandra
Székesfehérvár, 2014. augusztus 28., 19:00, nem sokkal napszentület előtt, a Napba nézve.

KörMagyar


Néhány éve volt szerencsém hallani és látni Dr. Boór Ferenc KörMagyar c. előadását, csodálatos, égi-régi Édes Anyanyelvünkről, annak ágas-bogas-bokros gyökszerkezetéről. Az alábbi dokumentum egyfajta vázlatnak tekinthető, de egyszersmind figyelemfelkeltő is! Azoknak szól, akik kellően nyitottak, és elvetik az emberi egó alkotta dogmákat. KöR szavunk rendelkezik talán a legnagyobb szóbokorral, ebből kapunk egy kicsi ízelítőt. A többit egy jegyzettömbbe írhatjuk, akárhol is vagyunk. Jómagam mindig hordok egy kis füzetet és tollat, s leírom, ami eszembe jut, különben elveszne az éterben.

A Rohonci-kódex


Ezt a középkori kéziratot a világ 10 legtitokzatosabb írása egyikeként tartják számon, és 2013-ig nem volt hitelt érdemlő megfejtése. Úgy látszik, most jött el az ideje, hogy nyilvánosságra kerüljön. Hozzám is a napokban került,és rögtön a megfejtett szövegre tértem! Nem kis meglepetés volt!  

Ha egómat nem vágom képletesen a sarokba, azt mondom, ez valami értelmetlen zagyvaság. De egó nélkül kinyit egy erő-kaput, ahonnan áramlik befelé az égi információ. 

Nem szabad egyszerre sokat olvasni belőle, legfeljebb 1-2 lapot. Azt is elcsöndesült állapotban. A szavak többszörös jelentéssel bírnak. A "gajd" szó egy, a köznyelvből már kikopott szavunk, a szótárakban részeg ember ordítozva nótázását jelenti, holott eredeti jelentése minden valószínűség szerint mantra, kántálás, révüléses ének. A szöveg a 19. oldalon kezdődik, 111 lap van megfejtve. Érdemes fennhangon olvasni, egy ilyen zene mellett: https://soundcloud.com/kalemandra-mad-rasszony/sets/r-v-l-s

2014. augusztus 23., szombat

A szétvált duálok keserves, nyomorúságos élete


Rövid részlet a Névtelen Szellem "Ezoteriák" című könyvének
második kötetéből


"...Azután itt van a földi életben a szétvált duálok keserves, nyomorúságos élete. Nézzetek csak bele a férfi és a nő életébe. Akiknek egy gondolatban, egy érzésben kellene élniük, a szívüknek egy ritmusban kellene dobognia, akiknek egy vágyban kellene fölemelkedniük Isten trónja elé. Akiknek egy mozdulattal együtt kellene cselekedniük, mert hiszen valójában Isten így teremtette a duálokat.
Azok szétszórva, egymásról nem is tudva, nagy érzésbeli ínségben sínylődnek; a szétszakadt érzésszálak mindegyike külön fáj, külön sajog attól a vágytól, hogy újra összetalálkozhassanak és összeforrhassanak, hogy mindegyik szál megtalálhassa a maga folytatását, kiegészülését, kiegyenlítődését. Ettől a vágytól űzetve keresi-kutatja ki-ki azokat a lehetőségeket, hogy talán, ha azt nem is találhatja meg, aki az övé, legalább ahhoz hasonlót találhasson. Vagy ha egy egészen mást is, akit még nem ismer, akiről még nem tudja, hogy mi a hibája, és mi az erénye, de mindenesetre olyat, akivel boldogan élhetne együtt, akivel az érzései összecsendülhetnének.
Emellett mindkét fél abban a gondolatban, abban a törekvésben keres újabb meg újabb összeköttetést, hogy az ő képére és hasonlatosságára át fogja formálni azt, akivel összekapcsolódott, és így majd megtalálja a boldogságot.
Természetes, hogy így mindegyiknek életről-életre újra meg újra csalódnia kell, mert bizonyos idő multán, amikor a mámor, a vér mámora elszállt, és a káprázat színe megfakult, észre kell vennie, hogy a lelkének elszakadt érzésszálai egyáltalán nem kapcsolódhatnak a másikéhoz, vagy csak nagyon nehezen, ritkán és fogyatékosan.
Az elszakadt érzésszálaknak még csak a harmadrésze sem képes megtalálni az összeköttetést, és az mind fájlalja és siratja a folytatásnak, a kiegészülésnek a hiányát. De ha még legalább egy harmadrésze megtalálja az összeköttetést, akkor már azt lehet mondani, hogy elérkezett a boldogság, amit a földön férfi és nő egymással elérhet. Ez talán a legmagasabb számarány, amit emberileg el lehet érni.
Óh, messze-messze esnek egymástól lehetőségekben a szétvált duálszellemek! Hiszen hol van az, akivel minden érzésszál összeolvadhatna és kiegészíthetné egymást? Ehelyett mit cselekszenek a szegény, nyomorúságba döntött, szétvált szellemek? Újra meg újra próbálkoznak, és ezzel újabb meg újabb sebeket szereznek maguknak, újra meg újra elrontják és megnehezítik azokat a lehetőségeket, amelyek őket téren és időn keresztül egymás felé vonzanák.
Nem akarják a fejüket meghajtani, nem akarják a lelkük sebét gyógyítani, hanem azokat az utakat és módokat keresik, amelyeket vakon úgysem találhatnak meg. Mert hiszen süket és vak minden olyan szellem, aki a boldogságot lent, a szemétben (anyagi világban) keresi.
Hogyan lehessen drága értékeket megtalálni a szemétdombon? Még ha a szemétdombon vesztette is el, akkor sem ott találhatja meg, mert a sátán régen ellopta azt, mert a sátán tudta, hogy az drága, mennyei érték, amelyen keresztül emberlelkeket vásárolhat meg rabszolgákul a maga számára, hogy az ő ellenszegülő elgondolása szerint járomba hajtsa őket, hogy a maga ellentétes uralmát megszilárdíthassa itt a próbák világában.
Ne keresse az ember a szemétdombon a mennyei értékeket; ne ott keresse a lelkének kielégülését, mert a próbálkozásokban, az önmaga beszennyezésében úgysem találhatja meg, lássék a másik fél bármily kívánatosnak, bármily csábítónak, öltözködjék a másik lélek a legszebb külső formába, a legvirulóbb mezbe. Az a szépség, az a virulás nem igazi, nem valódi. Ezer meg ezer tövis az, ami annak a csábító külsőnek a járuléka.
Mert nem tudhatni, hogy az isteni kegyelem nem azért adta-e a férfinak vagy a nőnek a tökéletesnek látszó, külső szépséget, hogy az életet legalább elviselhetővé tegye számára. Mert hogyha az a lélek a maga valóságában, a maga eltévelyedettségében, elesettségében, ezer sebtől vérezve és a törvénytelenségeknek sokféle kinövésével elcsúfítva jelennék meg: talán még a közepes kinézésű emberek sem tűrnék meg maguk között, mert megirtóznának, mint ahogyan a szellemvilágban irtóztak tőle.
És így az az elesett, bűnös lélek, aki sok keserves könnyhullatás után ért meg arra az elhatározásra, hogy ő is a törvényes úton-módon akar élni, felveszi a vezeklés ruháját, és ő is igyekszik megjavulni, csak Isten kegyelméből jutott a külső szépségben olyan segítőeszközhöz, amellyel talán egy szintén vezeklő lélek rokonszenvét megnyerheti.
Annak értékes érzésében felmelegedhetik, s talán a sebei meggyógyulhatnak, és ő erőt nyerhet a jó és igaz követésére. Mindenesetre itt a világban a káprázat, a külsőség az úr, és az ember, a tévelygő ember szívesen hajlik arra a megállapításra, hogy minden az ő érdeme, minden, amit elért, az ő eredménye, mert szívesen elfelejtkezik arról, hogy igazában minden csak kegyelem. "

Névtelen Szellem, Eszter médium közvetítése által

(Köszönet Bíró Lacinak és Karsay Istvánnak, hogy ezen írást elküldték nekem is.) 

2014. augusztus 9., szombat

Illúzió-pillongás



Mi is az illúzió? Látszat, melyről azt hisszük, valóság. Mindig kívülről jön, külső erők befolyásolása által, hogy aztán elménket elhomályosítva, megtévesszen bennünket. Az illúzió-gyáros Ellentét nagy játékos! Öt fizikai érzékszervünket, legfőképp látószervünket folyton ingerli, sőt, túlingerli, melynek következményeképp elménk túlterhelt állapotba kerül, és képtelen a jelen valóság igazi megélésére. A mozgó, fényes dolgok bolondot csinálnak belőlünk, éppúgy, mint a lézerceruza pici, pontszerű fényét kergető macskából.




Vannak, akik „intergalaktikus” fénygömböket látnak ott is, ahol csak porszem vagy kis rovar villan a vaku fényében; vagy éppen a lencsecsillanást nézik „angyali kódnak” nappal. Tehát ezekhez a jelenségekhez különféle jelentéseket fűznek elméjük által. Az elme, mivel szereti a különlegeset, a szenzációt (magas ingerküszöb), hajlamos ezeket természetfölötti jelenségekként címkézni, miután már évek óta tele van ilyenekkel a Világháló. Ez a megcímkézés sokszor nem is tudatos!

Foto: Orbs Brazil
 
Foto: Orbs Brazil

Foto: Orbs Brazil


 Megindul a „földönkívüli kódok” áradata, legtöbbször értelmetlen, vagy nehezen értelmezhető formában. A Hold mögül előbukkan a „Galaktikus Föderáció” csillaghajója, rajta felemelkedett mesterekkel és üzeneteikkel. (Kérdem én: a magasabb szférabéli lényeknek mi szükségük lenne űrhajóra vagy bármilyen technikai eszközre?). Utána a Világhálón közzéteszik, mint „tanításokat”, és ezzel komoly tábora lesz a híveknek, majd összejönnek, és a közös tudatuk is valóságként éli meg. Nem feltételezek emögött eredendő rossz szándékot, inkább az Ellentét megtévesztő eszközét látom, hogy a valós problémákról elvonja a figyelmet, és hamis aranykorba ringassa ezeket a jó embereket. „Kinyitják” az emberek csakráit, nem is hetet, hanem már 12-t, és a DNS kettős spiráljába is beépül még 10, hogy aztán felsőbbrendűekké emelkedjenek ezek a „fénymunkások”. (Megjegyzés: vannak igazi fénymunkások is, de nekik eszük ágában nincs hókuszpókuszolni, élik szerény életüket, s közben egyszerű módon gyógyítják a Földet és az embereket, önzetlen szeretetet gyakorolva, ahogy nemrégiben egy norvég orvos is tette Gázában. Ott vannak a világ legeldugottabb és legveszélyesebb helyein éppúgy, mint csöndes kertvárosokban vagy nyüzsgő metropoliszokban, tehát mindenütt, társadalmi rangtól és bőrszíntől függetlenül).

Mindenhonnan ömlik az „ezotéria”, rengeteg a hamis próféta és hamis tanítás, vagyis 90% igazság mellett 10% megvezetés. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elvetném a szellemi szférák, párhuzamos univerzumok, angyalok létét! Persze, hogy léteznek, hisz az egész Teremtett Világegyetem élettel van tele. És ez így van rendjén. Léteznek igazi, gömbszerű fénylényecskék, „tündérkék” (akik valószínűleg állatok, növények csoportlelkei, vagy akár elementálok), és ezeket nem igazán lehet lefényképezni, csak érezni lehet vibrálásukat. Vannak, akik „szabad szemmel” látják őket, pl. kisgyerekek, de még a kutya, cica is. Egyszerű kis lények, vonzza őket az öröm és szeretet, és abban szeretnek fürödni, és vissza is adják azt az embereknek. Jó, hogy vannak, felpezsdítik a teret. De „kódokat”, magasrendű és pontos üzeneteket nem hordoznak, mert nem ez a feladatuk. Sőt, nem zárom ki azt sem, hogy más létformák figyelnek bennünket, de nem avatkoznak be, mert nincs joguk hozzá.

 „Nem mind UFO, ami fénylik!” Egyszerű fizikai, optikai látványokat (pl. lencsecsillanás) – ami szinte általános iskolai fizikai tudással értelmezhető – természetfölötti erőknek tulajdonítanak. Ennek köze nincs a belső LÁTÁShoz! Köze nincs a közvetítéshez! Az igazi, belső látás, szellemi közvetítés tiszta és érthető, pontos! Nincs benne semmi megfejtendő „kód”! Nem kell hozzá transzba esni, elég a nyugodt környezetben való elcsendesülés. A természet erre a legjobb közeg, de akár egy kis szoba is megteszi. És milyen jó, hogy még eszköz sem kell hozzá, legfeljebb egy kis jegyzettömb és toll, hogy az előtörő gondolatok, sugallatok ne vesszenek el a feledés homályában, hanem megmaradjanak.

Tandari Éva szellemi közvetítései is ilyenek. Első olvasásra kicsit „magas”, ezért érdemes előtte más, korábbi szellemtani írásokat tanulmányozni, ahol tisztázódnak az olyan fogalmak, mint pl. a testtudat, lélekszál, szellem, elsőd, Én-rész, Én-fél, fluid, duálszellem, szférák, dimenziók. Ilyenek pl. Bertha Dudde vagy Eszter médium írásai, de az alapfogalmak külön szószedetben is megtalálhatók a Világhálón (Ígérem, hamarosan megkeresem és közzéteszem!). A legtöbbet olvasott, legismertebb szellemi közlések gyűjteménye (melyet manapság sajnos sokan mellőznek és félreértelmeznek) természetesen a Biblia, de vannak még ennél sokkal régebbi szent iratok, ősemlékezeti hagyományok is.
Fontos szempont tehát: tisztaság, pontosság. Zagyvaság, összefüggéstelen szókapcsolatok, idegen hangzású szavak, vagy ezeknek szokatlan használata kizáró ok! Illúziók kergetéséből még sohasem jött ki igazság. A Háromkirályok sem égi csillagot követtek, hanem belső látásuk igazította útba őket, úgy találtak a Gyermekre.

Mt. 13:16 „A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.
Itt szó sincs a fizikai érzékekről, annál inkább a belső látásról, hallásról! Külső forrásból való illúzió tehát kizárva, csak a tiszta szellemi látás marad. Ősidőkben ez még természetes volt, a jelenhez közeledve viszont egyre kevesebbeknek adatott meg. Vajon fordul a kocka? Remélem, igen!

Az igazi művészek ihlete is belső látás és hallás által működik. A káprázatból kiemelkedve kapcsolat alakul ki a felsőbb Énnel, melyet lélekszál köt össze a testtel. A Felsőbb Énünk pedig hierarchikus kapcsolatban van a magasabb lényekkel, és rajtuk keresztül Istennel. Olyan az egész, mint az Életfa. A gyökér a testünk, a törzs a lélek, a lombozat a Felsőbb Én, a lombozatban susogó szél pedig az angyaloknak felel meg, s a szelet mozgató Nap a Teremtő Isten arany-arca, az ezüstösen ragyogó Holdban szelíden ott mosolyog Égi Édesanyánk. Luciferi káprázat a fa melletti villanyoszlop és a tűzijáték fénye, a felhőkarcolók ablakainak tükröződése, az autók dudálása, vagy a házakból kiszűrődő techno-zene.

Szeretettel: Kalemandra
2014.08.08. 22:30

Utóirat: Akinek nem inge, ne vegye magára! Aki nem hiszi, járjon utána!