2014. december 30., kedd

Valódi Angyal énekét rögzítette egy hangfelvétel!

Nemrég egy csodálatos cikkre lettem figyelmes. Ez nem az a lilaködös "ezotéria", hanem igazi, hiteles beszámoló, hangfelvétel és videó bizonyítékkal, ami még a hitetlenek lelkét is megérintheti!


"Ez a történet nagyon fontos, mert ez eddig a legjobb bizonyíték az Angyalok létezésére. Nem csak, hogy egy kisfiú látta az Angyalt, de jó minőségű felvétel is készült róla azon a napon. Soha korábban nem rögzítettek jó eszközökkel Angyal hangot ilyen tisztán. Miközben az Angyal énekelt, mindenki érezte Isten erőteljes jelenlétét. Nagyon sokaknak ez egy fontos igazság, hogy Isten valóságos, és az egyetlen dolog, ami igazán számít.
Az első videóban a Jason Upton zenekar egyik tagja írja le pontosan, hogy mi történt aznap, amikor Jason Upton egy 3,5 méter magas Angyallal énekelt együtt. Röviden összefoglalva azok számára, akik most hallják az Angyalt először énekelni."


Tiszteletben tartom a cikk szerzőjét, illetve forrását, ezért a  folytatást itt olvashatod:
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2014/12/valodi-angyal-eneket-rogzitette-egy.html#.VKAjVd3iF

De ha csak az angyali hangra vagy kíváncsi, íme, itt van! 2:40-től kapcsolódik be.
Különleges, gyógyító zene, melynek hatását magam is tapasztalom. Érdemes jó sokszor meghallgatni, akár meditációval is egybekötve!

 

2014. december 24., szerda

Jézus fizikai síkon végzett munkája

Minden kedves olvasómnak áldott karácsonyt kívánok!

Kalemandra


  1.. Minden szellem duál - szellemnek lett teremtve. Amikor a szellemek "lebuktak" a fizikai síkra, kettéváltak, két szellemi egységé, és ha visszajutnak majd egyszer az Isteni síkra, akkor ott már újra egységes szellemként lesz együtt a szétszakad két, jelenleg önálló szellemi lény. Jézus leszületés elõtt ezek a szétszakad duál - felek külön bolygón élték szellemi életüket, és a Megváltás óta van lehetőségük arra, hogy együtt fejlődjenek tovább.

  2.. Minden szellemi lény rendelkezik különbözõ "testekkel", ilyen az éterikus, asztrál, mentál, kauzális test, és még van egy-két "érdekesség" is, ezekrõl bõvebben a Szellem, Erõ, Anyag. c. könyvben lehet részletesen olvasni. Ami fontos a számunkra, hogy az asztráltest kb. 1000 év alatt oszlik fel, így Jézus leszületése elõtt csak akkor tudtunk leszületni újra a fizikai síkra, amikor az elõzõ asztráltestünk szétoszlott. Jézus ezt megváltoztatta, és közölte velünk, hogy már kevés az idõ, és egy mennyei elszámoltatásnak, korszakváltásnak leszünk hamarosan részesei (ezek pontosan le vannak írva a János Jelenésekben, amit Jézus Apokalipszisének is hívunk a szellemtanban). Így Jézus lehetõséget adott, hogy minél több alkalommal leszülethessünk a fizikai síkra, hogy karmánkat feloldjuk, ledolgozzuk! Nem kellett többet megvárni, míg az asztrálköpeny feloszlott. Jó példa a Tamás Evangéliumból az a részlet, amikor a tanítványok megkérdezték, hogy mikor kezdõdnek el ezek a változások, és erre Jézus azt felelte, hogy "már régen benne vagytok, csak nem veszitek észre". Lehetõséget kaptunk a Megváltás óta, hogy nagyon sokszor, feladatainktól függően minél több alkalommal visszaszülethessünk a földre!

  3.. Most következik egy érdekes dolog! Ugye arról már beszéltem, hogy a fizikai testbe csak a lélek születik le az asztrálsíkról, majd a halálunk után az visszahúzódik az asztrálsíkra. Jézus leszületése, megváltása óta arra is lehetőségünk van, hogy egyszerre több emberi testben is jelen lehessünk a fizikai síkon! Ugyanis a léleknek mindig az a "darabkája" született le eddig(a hét részből), amelyiknek a soros inkarnációban tanulnia kellett. Miután az idő "kevés", így lehetőséget kaptunk arra, hogy a lélek minden osztott darabkája jelen lehessen a földön. A szellemtan hetes osztottságú, így nem meglepő, ha a lélek is egyszerre ha szükséges hét emberi testben van jelen a fizikai síkon! Így egyszerre a szellem a több jelenlevő lélekdarabkával több munkát (karmát) tud elvégezni, és több életfeladatot (dharma) tud vállalni (csak érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy gyakorlatilag duál -felenként egyszerre hét emberi testben tudunk jelen lenni egy időben, sőt ha az egységes szellemi szempontból nézzük, akkor 14 emberi testben dolgozik ugyanazért a célért ugyanaz a szellem. És lehet, hogy egy nagy családot alkotnak, és ebben benne van az esetleges ellenség is.

Megjegyzés:

Mivel ez egy kiemelt részlet, hozzá kell fűznöm, hogy Jézus urunk nyitotta meg az addig lezárt magasabb szférákat(4;5;6; és 7), lehetőséget adva az arra érdemes lelkeknek a felemelkedéshez. Ezáltal megtapasztalhatták a mennyei boldogság különböző fokozatait, hogy aztán egy-egy áldozati leszületéssel a megfelelő szféra rezgésszintjén tevékenykedhessenek az emberek között és akár tömegeket is befolyásolhassanak kisugárzásukkal. Itt egy határt szabott a sátáni erők számára, ugyanakkor az emberi lelkek ezzel a kapunyitással kapták meg a lehetőséget, hogy kiléphessenek a karmikus körforgásból, a sátán rabságából és  megszabaduljanak a leszületések kényszerétől.

A 2. pontban István említi az asztráltest ezer éves felbomlási idejét. A Névtelen Szellem a Titkos Tanításokban közli, hogy a krisztusi munka eredményeként a levetett asztráltestek, melyeket a szellemvilág “fantomoknak” nevez, megőrződnek. Az asztrálsík egy bizonyos részében őrzik őket újrafelhasználás céljából. Nevezhetjük szellem-sebészeknek, vagy szellem-mérnököknek azokat az entitásokat, akik itt tevékenykednek és az új inkarnációba indulónak biztosítják a számára legmegfelelőbb fantomot. Ezt többféle módon valósíthatják meg: előveszik a legutóbb levetett saját “ruháját” és ha szükséges ezen módosítanak egy keveset, ahogy a szükség diktálja; kap egy másikat, esetleg egy fejlettebb lélekét, ezt szabják rá, hogy stimulálja az élete során; végső esetben több ruha megfelelő darabjaiból állítják össze fantomját. Mivel a ruha is jelentősen befolyásolja rezgéseivel a lelket, mely hordozza, nagyon nagy szakértelemmel és körültekintéssel rendelkeznek és dolgoznak a  fent említett entitások.

Mesélik a tanító szellemek, hogy alkalmanként Krisztus lelki ereje, energiája árad le az isteni szférákból a földi szférákba. Ez az intenzív szeretetet-energia áramlás minden szférát átmos és hatalmas boldogságérzetet és felüdülést jelent a szférák beli szellemek számára. Sajnos a mi sűrű anyagi világunkban, kevés kivétellel ezt alig érzékeljük.

Amikor leszületünk lelkünk a Föld “porából” felépíti anyagi testünket. Minden porszem, minden vízcsepp információhordozó. Önálló létének minden emléke meg van őrizve. Ha tudod hogyan kérdezz felelevenítheted egész eddigi életét. A benne rejlő információk bonyolult rezgésminták formájában tárolódnak és hatnak a környezetre. Tehát minden emberi szenny és bűn amely benne megőrződött mint emlék valósággal sugárzik belőle és ha azt egy lélek a testi ruhájába felölti hatással lesz rá. Képzeljétek el, hogy a testünk minden alkotóeleme többnyire alantas sugárzó hatásokkal ostromolja lelkünket. A gyilkos részeink ölni akarnak, a paráznák paráználkodni, a tolvajok lopni, a becstelenek csalni, hazudni és így tovább. Tehát lelkünket a sugallatszerű hatások állandó kavalkádja ostromolja, melyek forrása a fizikai test. A fejletlen lélek valósággal vergődik e hatások miatt, tudtán kívül enged e hatásoknak és aztán majd megissza a levét. A szellemi fejlődés egy bizonyos fokán a lélek megingathatatlanná válik istenhitében, jóságában és önzetlenségében. Lelke egy magasabb fokozatra kapcsolt és rezgésszintje exponenciálisan megemelkedik. Hogy érzékeld, ha a Krisztusi szint 1000, akkor egy 600-as szintű lélek már tíz millió emberi lélek megváltására képes, azaz képes ellensúlyozni az egész 200-as szint alatti tömeg negatív energiáit. Törvény, hogy ha a lélek szellemesedik, azaz rezgése ennyire megemelkedik, akkor ez a hatalmas rezgés kirázza a test fizikai anyagából is a nála durvább rezgéseket, információkat. Így a fizikai test összetevői is szükségszerűen szellemesednek. Egy ilyen lélek bármihez hozzáér, bármit eszik az szellemesedik és megtisztul. Képzeljétek el Jézus hatalmas szellemesítő munkáját. Az 1000-es rezgésszintjével az egész emberiség addigi anyagban megőrződött mocskát, gonoszságát, önzését erkölcstelenségét felülírta és szellemesítette, azaz megváltotta, megkönnyítve az utókor dolgát. Ezért mondja a szent írás, hogy”magára vette a világ bűneit”. Tehát Jézus urunk mondhatni nagytakarítást végzett a Földön, tisztába tette az anyagot a végjátékra, hogy fölösen ne terhelje az emberi lelkeket. Az emberiség addig nem hagyhatja el a földi és más sok játszóterét, míg a maga erejéből nem szellemesítette az anyag utolsó atomját is.                                                                                                           
Biró Laci


Forrás:Karsay István

2014. december 14., vasárnap

Duál kapcsolat

– Szerencsére létezik valódi duálkapcsolat is – mondta mosolyogva Sára –, de annak fontos jellemzője, hogy hiányzik belőle a kényszerítő erő. Ha gyötrelmes vágyat érez az ember a másik után, ha úgy érzi, az élete múlik azon, hogy ők egy pár lehessenek, mert különben nincs értelme a létének, akkor az nem szerelem, bármilyen szépeket is írtak erről a költők. Az csupán a hiány. Az ilyen őrülten szerelmes ember nem a másik személyt szereti, pusztán annak azokat az energiáit, amiből neki kevés van. Ilyenkor a másikat valójában eszközként akarja használni a saját boldogsága érdekében, akárcsak a vámpír az áldozatát.
Minden kapcsolatban el kell gondolkozni azon, hogy valóban társak vagyunk-e, vagy csupán saját hiányaink pótlására szereztünk valakit. Amikor két, ellenkező irányba fejlődő ember túl szorosan kapcsolódik össze, az akkor sem lesz igazán szeretetteljes kötődés, ha nem olvad össze a két ember, és elmarad a robbanás. Ilyenkor ugyanis vagy az alul állóra hárul a kettős teher, és úgy érzi, a másik az ő vállára nehezedik, ő pedig rogyadozik a súly alatt, vagy pedig a fentről jövő fuldoklik attól, hogy a levegőbe emelve ő húzza felfelé a társát. A nagy konfliktus pedig abból adódik, hogy ha bármelyikük fejlődni szeretne, akkor kiderül, hogy a másik az útjában áll, és akadályozza őt. Nagyon kemény csaták alakulhatnak ki az ilyen helyzetekből, amikor azt érzi valamelyik fél, hogy a partnere áll az ő boldogsága útjába. És igaza is van, de erről nem a másik ember tehet, hiszen közös választás volt. Muszáj eltávolodniuk egymástól, hogy végre mindegyikük haladhasson a saját útján. Szerencsés esetben a kapcsolatot is fenn lehet tartani, de az sosem lesz annyira mély, mint amiről eredetileg álmodtak.
– És honnan lehet felismerni, melyik a jó kapcsolat?
– Arról, hogy nem hiányt érez az ember, hanem bizonyosságot – mondta Benedek, és gyengéden megsimította a mellette ülő Sára karját. – Amikor nem azt érzi az ember, hogy nem tud élni nélküle, hanem azt, hogy nagyon szeretne élni vele. Amikor szereti azt a másikat, az erényeivel és a hibáival együtt, mellette akar élni, és nem akarja megváltoztatni. Sőt, a magam részéről a hibáit még jobban is szeretem, mint a jó tulajdonságait – tette hozzá huncut mosollyal. – Mert akkor biztos lehetek benne, hogy egy ember mellett élek, földi boldogságban, és nem csak álmodom a mennyországot, amiből bármikor felébredhetek. – Mosolyogva egymásra néztek Sárával, és olyan szeretet áradt a tekintetükből, hogy irigyelni kezdtem őket. Lehet, hogy mégis megérné megkockáztatni azt a szerelmet, ha ilyen békés boldogság is kisülhet belőle.
Éva folytatta a magyarázatot:
– A valódi párkapcsolatban két oszlop magasodik egymás mellett. Mindkettő szabadon áll, egyik sem támaszkodik a másikra. Lehetnek egy irányba növekvők, és ilyenkor egy idő után elkezdenek hasonlítani is egymásra, akár a testvérek. Amit ideálisnak nevezhetünk, az a föld- és ég-emberek közti kapcsolat, de összeolvadás nélkül. Ők nagyon sokat segíthetnek egymásnak, hiszen a társuk abba az irányba halad, ahonnan ők jöttek. Az ilyen kapcsolatok erősítik az egész világot, pedig ezek gyakran hétköznapinak tűnő, békés, csöndes házasságok, ahol nem dúl látványos nagy szenvedély.
 Forrás: Facebook

2014. november 29., szombat

Hogy mi vagyok...?

Előzetesként: Ezt a verset NEM én írtam, s NEM én vagyok. De nagyon sokakra igaz!

Magam mögött jövőt hagyok.
Folyton folyvást más-más utakat járok,
mert sorsom útján lépdelek.
Ezer arc és ezer lélek.
Ezer teremtmény, mit az emberek ismernek.
Olyanok, akikre gondolni sem mernek.
Olyanok, akiktől rettegnek.
Gyűlöletek, a szerelmek. Tiszta érzés, meg a mocsok.
Halkan gyógymódot suttogok.
Olykor csak halált morgok.
Sosem mozdulok. Örökké mocorgok.
Védtelen gyönge testem,
hatalmas, elpusztíthatatlan lelkem.
Lassan rozsdásodó küllem,
kiismerhetetlen jellem.
Anyag. Valóság. Szellem.
Legapróbb féreg vagyok. Egy méreg.
Hatalmas Isten, kit ember nem ért meg.
Van akinek fekete szurok vagyok.
Van kinek kezében drágakő ragyog.
Energia. Életek. Élet.
A végtelen egy apró pontja.
Egy apró pontba zárt végtelen.
Semmi vagyok. A mindenség.
Egy bestia vagyok.
Mardosó visszhangja a romlottnak.
 Esély, remény, békesség,
 mit tündérekbe oltottak.
A tökéletes vagyok, mit megrontottak.
A romlott, kit tiszta Istenek pártolnak.
A legvallásosabb hitetlen vagyok.
Mindent ellepő sötétség közepén
egy apró szentjánosbogár ragyog.
Tehetetlen hatalom. Embertelen irgalom.
Hiúság, ami alázatos. Pusztító ajándék.
Csodálatos. 


Forrás: Tantin Művek

Egyszer volt, hol nem volt...

"Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült.
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
-Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogy fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged, vigyázni fog rád.
- De – mondta a gyermek- itt a Mennyországban nem csinálok mást csak énekelek és mosolygok.
Isten így szólt:
- Az angyalod minden nap énekelni fog neked, és érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
-És –mondta a gyermek- hogyan fogom megérteni az embereket,
ha nem értem a nyelvüket?
-Az könnyű lesz. Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb, legédesebb szavakat amiket valaha is hallani fogsz. Az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni.
A gyermek felnézett az Úrra és így szólt:
-Mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a gyermekre és így szólt:
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.
A gyermek erre azt mondta:
-Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem
megvédeni? Az Úr megölelte a gyermeket:
-Az angyalod óvni fog téged, akkor is ha ez élete kockáztatásával jár.
A gyermek szomorúan nézett:
-De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged.
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek!
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!
Az Úr erre így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos… Egyszerűen csak így fogod hívni: ANYA!..."

2014. november 11., kedd

FehérVár ValaHa (múltnak mély kútja, jelen táplálója)



Székesfehérvár a mai átlag magyar ember számára nem jelent mást, mint „koronázó várost”, ahol szent királyainkat koronázták. Hogy ez igaz, vagy nem, abba nem mennék bele, és nem is az én dolgom eldönteni, ez a város-e az igazi Fehérvár, vagy a Pilis-béli, melynek létezésére csak közvetett nyomok utalnak.
Tény, hogy meglehetősen lapályos térséggel van dolgunk, ahol a „hegynek” nevezett városrészek (Öreghegy, Maroshegy, Feketehegy, Ráchegy) valójában alig-alig magasodnak ki a síkból. A „hegy” itt nem a domborzatot jelöli, hanem a valaha jelentős, mostanra elhalt szőlőtermelésre utal.
Hol is vagyunk pontosan?  Északnyugat felől a Bakony keleti csücske, északról a Móri-árok és a Zámolyi-medence, kicsit távolabb, a Vértessel. Keletre a Velencei-tó a Velencei-hegységgel és különös ingóköveivel. Dél felé fordulva a hol vizes, hol száraz lapály, a Mezőföld, és délnyugat felé a Balaton.
Egy Bakonyból eredő jelentéktelen folyócska, a Sárvíz folyik el a város mellett dél felé, ami aztán  jóval lejjebb a Dunába ömlik, és ami a római korban még igen jelentős, hajózható folyó volt, kikötőkkel, élénk kereskedelemmel.
A város, adottságait tekintve tehát egy átjáróház, ahol utak találkoznak. Központ, de sokkal inkább gazdasági, mint szakrális jellegű. Máig is viszonylagos jólétben élő lakókkal, akik túlnyomó többsége sajnos nem lát az anyagon túl. Amije megvan az itteni embereknek, ahhoz görcsösen ragaszkodnak és még akkor se képesek elengedni, ha mindaz a szerzemény, amihez jutottak (akár anyagi, akár szellemi értelemben) hazugságon alapul. Úgy gondolják, jó így ez nekik. Van egy mutatós, kiglancolt, kikövezett, fénykígyóval díszített Belváros, ahol jó időben turisták tömkelege sétál és fényképezkedik a becses történelmi emlékek előtt. Felszínes, magamutogató, turistacsalogató fesztiválokból és vásárokból annyi van már, hogy számon sem tudom tartani. Persze, nem baj, hadd legyenek, ez is kell. Ott a Romkert, vagy ahogy már egyre többen nevezik: Nemzeti Sírkert. Királyi csontokkal vagy anélkül is az, mert a köztudatban azzá vált. Mégis gyalázzák, augusztusi ünnepségek keretében a rá épített vasszerkezetes színpaddal. És a lakók szemet hunynak efölött!
Ez a mostani állapot. A csillogó felszín alatt valójában szellemi mocsár, ahol az igazán építő szellemi kezdeményezések elhalnak. Vannak a városban pontok, ahol még többé-kevésbé érzékelhető egyfajta ős-információ áramlás, de ott sem mindig. E pontokhoz időnként oda megyek, és egy kis időt eltöltök. Sajnos a közlekedési zaj, a beépítettség, a sok elektromos vezeték és a rádiófrekvenciás hullámok miatt igen gyengén érezhetők a jelek. Nem csodálom, hogy egy átlag városlakó, főleg ha panelban lakik, semmit sem érzékel.
 Nemrég bevillant nekem ez a gondolat: Fehérvár süket, mint a fal! Vajon miért? Hol és mikor jelentkezhetett a törés? Érzésem szerint sokkal, de sokkal régebben, mint az a pont, amikortól kezdve a történelmet számítjuk. És ha a távoli ősvilágban itt történt egy törés, vajon miért pont ide helyezték volna Magyarország királyi székhelyét 1000 évvel ezelőtt?
Hol volt, hol nem volt, réges-régen, történt is meg nem is…
Még jóval a mostani emberiség ideje előtt, egy azóta teljesen eltűnt korszakban. Hogy mégse tűnt el teljesen, az annak köszönhető, hogy minden, ami valaha is történik, beíródik a Jóisten Könyvtárába, ahol még az összes hajszálunkat is számon tartják.

Most egy „feneketlen” kútba ereszkedem lefelé, melynek az alján fényesség dereng.

 ***

Vízi világ… vagy inkább valami vízszerű, sűrű levegő? Hisz belélegzem! Kellemesen meleg és fénnyel átitatott. Kicsi csillámok hatalmas rajai keringenek körülöttem és fölöttem, majd megpihennek gyöngyház fényű pikkelyekkel borított testemen. Apró, biofotonokkal világító lélek-lények mind, és közös tudat mozgatja őket. Helyet próbálnék változtatni, de nem megy a szokásos módon, hisz nincs lábam, csak valami uszonyszerű végtagokkal rendelkezem. Először csak ügyetlenkedem, de aztán rájövök a nyitjára, gondolati úton, helyesebben belső képek, érzések útján ott vagyok, ahol éppen lenni akarok. Meglehetősen furcsa érzékszerveim vannak. Három hatalmas szemem, kettő a szokott helyen, a harmadik valahol félúton a két szemem köze és a fejem búbja között. A harmadik mindig nyitva van, a teljes sötétségben is tökéletesen látok vele, de nem úgy, mint egy fizikai szemmel (Magyar népmese: Egyszemű, kétszemű, háromszemű).
A vizes közegből emelkedem fölfelé, keresve a víz és a levegő határát, de rájövök, nincs éles határa, hanem fokozatosan váltja föl egyfajta meleg pára.
A víz valami tó vize, vagy még inkább tengervíz, mely enyhén sós. A gomolygó ködben igen dús, áthatolhatatlan erdőség tűnik fel, inkább kékes, mint zöldes növényekkel. Az égen feltűnik a Csillagunk, az Ős-Nap, mely sárgás-zöldes fényben dereng a ködön át. Ez az Ős-Nap még nem a mostani Napunk (népdal ősemlékezetben: Nem az a Nap, nem az a hold, nem az a szeretőm ki volt…)
Ennek a vizes világnak vagyok a lakója, ahol a hegyek szigetekként emelkednek ki a sekély vízből Szelíd, élettel teli, boldog vidék, ahol nincsenek ragadozók, ez egyfajta rezervátum és védőburok a veszedelmes külvilágtól elzárva. És mint ilyen, utolsó, talpalatnyi mentsvár, amit még nem ért el a pusztulás!
Fajunk valaha az egész bolygót benépesítette és a természet-szellemek (elementálok) közreműködésével csodálatos szellemi kultúrát hozott létre. Technikai eszközökre, ruhára, házra, és más anyagi javakra sosem volt szükségünk. A fény, a kristálytiszta víz és levegő táplált mindannyiunkat, igen finom, szivárványszínben irizáló pikkelyekkel borított bőrünkön keresztül, nem volt szükségünk semmilyen növényi vagy állati táplálékra. Telepatikusan kommunikáltunk egymással, és minden élőlénnyel, sőt, a sziklákkal, kristályokkal is, és ebben nem jelentett akadályt a távolság. Ismertük és szerettük a Teremtőt, és Vele együttműködve teremtettünk szépséges és békés világokat, az egyetemes SZERetet jegyében. A mai értelemben vett halál nem létezett, helyette volt egy feloldódás-szerű folyamat, mikor a finomanyagi testünk részecskéi fényjelenség kíséretében feloldódtak a vizes közegben. Úgy tűnt, sebezhetetlenek vagyunk, mégis volt egy gyenge pontunk: a kollektív tudatunk gyermekien naiv volt, mindent befogadott, és ha valaki ily módon megkapta más világok tudását, az futótűzként terjedt el a bolygón.
Sosem vágytunk nagyobbá válni, mint a Teremtő, de aztán… valami nagyon, de nagyon megváltozott. Egy rendkívül tömör, üvegszerű és kemény fehér tábla, fura jelekkel – ez indította el a változást. Ezt a táblát találtuk meg legszentebb helyünkön, egy napforduló alkalmával. Hogy ki helyezte a kegyhelyre, senki sem tudta megmondani, de kollektív tudatunkba beköltözött az addig ismeretlen nyugtalanság, kétely, félelem.  Úgy éreztük, hogy a tábla okozza ezeket az érzéseket, de képtelenek voltunk a helyéről elmozdítani. Hangrezgetéssel (mellyel addig óriási sziklákat tettünk odébb) is próbáltuk, sikertelenül. A tábla maradt, és táplálta rossz érzéseinket. Haragot, viszályt szított köztünk, és megjelent az erőszak, a gőg, az uralkodni vágyás. Hamarosan bolygóméretű háború tört ki a különböző népek között, és egyedül a Rezervátum kerülte el a pusztulást, mely Isteni rendeltetésre egy 4 dimenziós, időtükrözött burkot kapott (mintha Noé Bárkája lenne), és ma is létezik, ugyanitt, de velünk párhuzamos világban.
Mivel más lehetőségünk nem volt, úgy döntöttünk, betemetjük a táblát, hogy ne is lássuk, és ne halljuk a rezgését. Évszázadokig, vagy évezredekig tartott az a folyamat, melynek során egy hegy nagyságú, hatalmas kupacot hordtunk össze fehér színű kövekből és földből, immár testi erő igénybevételével, gyötrelmek és mindennapi halálozások közepette. Ez a hegy (a Fehér Vár) most is létezik – mélyen a föld alatt, akárcsak a fehér tábla.
Mindeközben fajunk fokozatosan hanyatlani kezdett, majd kipusztult. Éterien finom testünk eldurvult, karmokat és tüskés tarajat növesztettünk, harmadik szemünk becsukódott és csont fedte be, bőrünk a varangyhoz hasonlóan rücskössé vált, és már nem elégedtünk meg a fénnyel, vízzel, levegővel, mint táplálékkal. Feléltük a bolygót, s a bolygónk beteg lett. A végső fázisban már egymás húsát ettük. Ennek katasztrófa vetett véget, egy meteor becsapódás.  Minden nyomunkat elborította a sár és víz, vulkáni hamu. Több száz méter mélyre lettünk eltemetve, de mint lélek és szellemlények, újra és újra ideszületünk, immáron embertestbe. Ami eltemetődött, azzal már nem lehet mit kezdeni. A „fehér tábla átkát” azonban fel tudjuk oldani, és ehhez egyedüli kulcs a szívünkben van.
A fehér tábla nem jó és nem gonosz, csak egy eszköz. Rezgése viszont nem harmonizált a mi rezgésünkkel, ez okozta a vesztünket. Ez egy vizsgafeladat volt, amin elbuktunk, és ezt az „osztályt” újra végig kell járnunk. Ha sikerült volna szeretettel ráhangolódnunk, akár még erősített volna is bennünket. Azzal, hogy elfedtük, csak elodáztuk a problémát. Az utánunk következő civilizációk, bár magas szintű technológiákat fejlesztettek ki, sorra ugyanabba a hibába estek, mint mi. Gőg, és abból következő uralkodási vágy, félelem keltése és fenntartása.  A tudás birtoklása egy kis elit kiváltsága volt. Ugyanez ismétlődik most is, csak a díszletek változtak.
Feladatunk a mélyben lévő, betemetett fehér tábla átlényegítése, nem elpusztítása. Ugyanis, még atombombával sem lehet elpusztítani, nem evilági anyag. A fehér táblán szimbólumok vannak, amiket nem látok, kivétel egy háromszög. Csillagkapuként működött, de régóta nem aktív. Nem is lényeges.  Pontos helyét nem tudom, akár az Ingókövek (Pogánykő) alatt is lehet, mélyen a gránitba beágyazódva.  Nem, ne menj ki kereső műszerekkel, ne fogj ásót, mert hiábavaló dolog!
Erőlködéssel, „vasakarattal” soha nem fog megnyílni az elfedett titok.  Annál inkább Istenre hagyatkozással, alázattal, szolgálattal a szeretet jegyében. Ezáltal Fehérvár is felszabadul, lakói nem lesznek többé a megcsontosodott hitrendszer, az önelégültség és anyagi vágyak foglyai.
Lejegyezte: Kalemandra 2014-11-10



2014. november 9., vasárnap

Ami igazán számít...!



Nem érdekel

Nem érdekel az internetadó. Nem érdekel, hogy ki fogja fizetni és mennyit. Nem érdekelnek a használt számítógépeket hajigáló politikai aktivisták. Nem érdekel, hogy ki nem utazhat be Amerikába és nem érdekel, hogy ki mennyit lopott és honnan. Nem érdekel, hogy X mit nyilatkozott és Y hogyan reagált rá. Sőt, nem érdekel az ebola vírus és az iszlám állam pribékjei is hidegen hagynak. Nem érdekel az amerikai elnök, az orosz még úgy sem. Nem érdekel, hogy elkezdődött-e már a harmadik világháború, vagy még csak ezután fog. Nem érdekel az egész bolygót behálózó manipulált híráradat. Vegyük már észre, hogy a bolondját járatják velünk.

Az Élet közben itt vibrál az orrunk előtt a maga egyszerűségében és szépségében. A levegő illatában, a madarak énekében, vagy egy gyermek rácsodálkozó tekintetében. Csak látni kellene és nem csak nézni. Ha nem vesszük észre, akkor a pillanat elillan, mint egy pillangó és lemaradunk a hétköznapi csodákról. Ahogy Francesco mondta a Zeffirelli filmben, a Napfivér,Holdnővérben: "Úgy akarok élni, ahogy a madarak az égen. Szeretném megismerni a mindennapjaik tisztaságát és szabadságát. Más számomra haszontalan. Higgyétek el, haszontalan. A szeretet nélküli élet, amely betölti mindennapjainkat, nem lehet az ember célja. Kell, hogy legyen valami más. Valami jobb. És ez az emberei szellem, a lélek. Ez az amit szeretnék megtalálni, a lelkemet. Szeretnék a mezőkön élni, a hegyoldalban. Fára mászni, úszni. Szeretném érezni az anyaföldet a lábam alatt, cipő nélkül, vagyon nélkül, a szolgáknak nevezett árnyak nélkül." Persze, lehet, hogy ez csak egy álom. De ő tudott valamit. Ez a tudás a rendelkezésünkre áll. Bármikor. Bárkinek. Na, ez már érdekel.

Somogyi Tamás
2014. 10.30.

2014. november 4., kedd

Bársony erdő közepibe...

Bársony erdő közepibe’
Bársony hegynek tetejibe’
Öreg tölgynek tetejibe
Ágas-lombos levelibe
Lajtorja vezet fel, lajtorja vezet fel.

Lajtorjának minden foka
Szivárványból van megfonva
Gyöngyharmattal csinosítva
Gyémánt-szemekkel kirakva
Indulj el rajta, indulj el rajta!

Szivárvány-szál elég erős
Ha a hited nem felejtős
Szivárvány-szál nagyon gyenge
Ha a hited elfelejtve!

Kalemandra, 2014.10.06

2014. október 29., szerda

A négyféle tudat




Sokan előszeretettel járnak olyan előadásokra, képzésekre, tréningekre, melyek a szellemi gyógyítás technikáiról, de végső soron a tudat befolyásolásáról szólnak.  Azt gondolják, hogy egy bizonyos technika elsajátítása által szert tesznek gyógyítói képességekre, ezért kemény összegeket is hajlandók fizetni. A technikák gyakran márkajellel védettek, ezért csak egy szűk, fizetőképes közönség élvezheti előnyeiket. Valóban előnyt, többletet adnak e technikák? Pénzre lehet-e váltani szellemi dolgokat? Vagy csak divatos ezo-spiri parasztvakításról van szó? Bizonyára működik a jól betanult technika, különben nem járnának el az emberek. 

De kell-e egyáltalán technika, amikor a SZERETET hatalma mindenek felett áll? 
Mert: SZERETET=ISTEN!

Álljon itt Cseh Turul András magvas összefoglalója.
(Ha nincs időd rá, vagy valami pillekönnyű lányregényre számítasz, inkább  el se kezdd az olvasást!)

Tudatos tudat: amely tulajdonképpen mi vagyunk, s amelyre ráhatásunk van.

Tudat alatti: ide kerül minden megélt élmény, azok környezetre gyakorolt hatása (pozitív-építő, negatív-romboló), megszerzett tudás, tapasztalás, információ, élmény stb. Ez a saját Akasha krónikánk. 

Tudat mögötti tartomány: itt várakoznak a megélésre váró - nevezzük ezt - energiáknak. Előző Teremtéseink közül azok, amelyek eltérnek az Örök Igazságtól, emiatt a változás, a változtatás az átminősítés, megtisztítás (kinek kedve szerint) Törvényének vannak alárendelve. A saját Akasha krónikánkban megőrzött Hibás elgondolásaink, negatív teremtéseink, azok visszahatásai, mindaz tehát, ami a SZERETET megélése általi átminősítésre, kijavításra vár. Ezek az életfilm meghatározott pontján, meghatározott helyzetében aktivizálódnak vagyis akkor jelennek meg a tudatos tudatban. Akkor kell, illetve lehet ezeket átminősíteni, ezáltal egyben tisztulni is. 

Tudat feletti tartomány: itt a felsőbbrendű Én-részünk tartózkodik, akivel a lélekszálon keresztül tartjuk a kapcsolatot. A törvény szerint az alsóbb rendű soha nem igazgathatja a felsőbb rendűt. (felsőbb rendű – mielőtt valaki félremagyarázza irgum-burgum - : magasabb tisztultsági fokú, tehát több szeretetet, bölcsességet, pozitív akaratot tartalmazó, még másként Istenhez közelebb álló rész). 

A tudatmezők közül nekünk egyedül a tudatos tudatra van teljes körű ráhatásunk, rálátásunk. A tudatos tudatra, amely a Teremtést végzi az Örök itt és Most pillanatában. Amíg valaki testet éltet addig Teremthet és Teremt is, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Ez törvény! A Teremtéseim által vagy könnyítem, vagy nehezítem a helyzetem.

Könnyítés: közelítek az Isteni Igazság felé, segítségével átminősítem az eddigi negatív teremtéseimet, ezáltal magasabb rezgésűvé válok.

Nehezítés: távolodom attól, a negatív teremtéseim által növelem a sűrűségemet, fajsúlyomat ezáltal alacsonyabb rezgésűvé válok, vagyis növelem a bajt! 

A tudat alattiban tehát a megtörtént események eredményei nyugszanak. Ami fekszik, az nyugszik, ami megtörtént azon már nem lehet változtatni!!!! Azt nem lehet átprogramozni!!!!! Bár sokan szeretnék hinni eme hamis illúziót, attól az még nem működik, mert Törvénytelen!!! Aki a megbánás, a kiengesztelés Isten által meghatározott útja helyett, az „átprogramozás” hamis, hazug, könnyűnek tetsző útját hirdeti, az az Ellentét malmára hajtja a vizet.
 
Az ilyen jobban tenné, ha sürgősen elgondolkodna a tanítói, előadói pályafutásán, mert „jajj annak, aki csak egyet is megront a kicsinyek közül”. Jajj annak, aki hamis útra, hamis illúziók közé vezeti őket. Kicsinyek alatt értvén a tudására szomjazó ébredezőket. Jajj annak, aki nem Isten felé, hanem Istentől elvezeti ezeket! Jól gondoljátok át, mire fordítjátok a rendelkezésre álló időtöket, mert ez bizony nem végtelen, de nagyon is véges lehetőség. Odaát már hiába a nagy szánom bánom, ott a Törvény érvényesül, míg itt testben a Kegyelem, és mindenek felett az Irgalom. 

Áldás!