2015. december 5., szombat

Édesapám emlékére - in memoriam Magulya László (1932-2013)

Édesapám alig több, mint 2 éve, 2013. december 3-án távozott a Fénybe ebből az árnyékvilágból. Gyermekkoromban ő volt az Isten, akiről azt gondoltam, minden problémámat megoldja, s nekem semmit nem kell tennem. Nem így lett. Mikor elengedtek a szüleim, hogy önállósulhassak, gyakorlatilag saját erőből kellett boldogulnom, miközben ők sem dúskáltak, kifejezetten a szegényebb értelmiséghez tartoztak. Fiatalon ezt sokáig nem tudtam megemészteni. Akkor még a meggazdagodás, a szép ház, drága kocsi, ékszerek, ruhák motiváltak.

Apuról tudni kell, hogy világéletében egy egyszerű, szerény ember volt, akinek tudós munkásságát szinte semmibe vették, pedig nemzetközi szinten is szaktekintély lehetett volna. Vegyészből üvegipari szakmérnökké képezte magát, nagyon sok üvegolvasztó kemencét épített, és neki volt köszönhető a Parádi Üveggyár ólomkristályának kiváló minősége, világhíre. Ezt természetesen senki nem mondta el...

Most nemrég jöttem rá, hogy apu egyfajta alkimista is volt. Valamely előző életében biztos foglalkozott vele. Bejáratos voltam a laborjába, ahol mindenféle fura vegyületeket kotyvasztott, majd kemencébe téve üvegesre összeolvasztott. Egyik nyári gyakorlatomat 20 évesen épp nála töltöttem, immár nem Parádon, hanem az akkor még létező Salgótarjáni Síküveggyárban.
Visszatérve az alkímiára, akkor és most is ugyanaz a megmagyarázhatatlan érzés fogott el, mikor nemrég újra olvastam Szepes Mária: A vörös oroszlán c. könyvét. Ez a könyv, mely 20 évesen olvasva nekem unalmas zagyvaságnak tűnt, most kristálytiszta lett a tudatomban. Hisz én egy alkimista lánya vagyok!
Valahol mélyen, a tudatalattiban mindketten kerestük a titkok titkát, csak más-más út adatott meg nekünk. Ő az anyag rejtelmeit kereste, látszólag materialista módon. Sokáig ateistának is hittem, pedig csak a katolicizmusért nem rajongott. De a r. kat egyház sem szerette soha az alkimistákat! Az üveget választotta, ami az egyik legszellemibb anyag. Folyadék és szilárd anyag egyszerre. A fényt optimális esetben átereszti, és a szivárvány színeire bontja. Nélküle nem létezne olyan fényes tükör, amit manapság használunk, nem jönne be annyi fény a házainkba. Még mindig cserép ibrikből vagy fakupából innánk a vizet, a bort, ha nem lenne üveg...
Először én is vegyésznek készültem, mert nagyon jól ment a kémia, fizika, matematika. A gondviselés mégsem engedett arra a pályára, mert nem az volt az utam. Így választottam az üveget. Felvettek az Iparművészetire, és azt gondoltam, enyém a világ, a többi meg nem számít. A boldog főiskolai évek után viszont tapasztalnom kellett, hogy korántsem az enyém, sőt, semmiféle művészeti , vagy anyagi karrier, előremenetel nem engedtetett meg nekem! Ezt nem tudtam lenyelni, lúzernek éreztem magam, és aput okoltam emiatt. Miért nem ment és segített volna nekem mecénásokat találni. Illetve megtett mindent, amit tudott, de azok nem voltak igazán alkalmasak erre.
Ez is hozzájárult ahhoz, hogy rájöjjek, nekem sokkal szellemibb úton kell haladnom, és nem csilloghatok földi kincsekkel a ruhámon.
Most, hogy apu nincs már az élők sorában, most kellett arra rájönnöm, mennyire félreismertem őt. Hatalmas lélek és szellem volt jelentéktelen, egyszerű földi megjelenéssel, miközben én csillogni akartam külsőségeimmel, de minduntalan elbuktam.
Édesapám földi munkásságát soha sem ismerték el igazán, de ha valami baj volt, mindig neki kellett bemenni a gyárba, sokszor még éjszaka is. És ő szó nélkül elhárította a bajt.
Most fényes csillagként ragyog valahol a végtelennek tűnő Tejúton, és mutatja a helyes utat. Belső fényt sugárzó örökifjú, a fényképen látható arccal.
(A fénykép 1956 tájékán készült, mikor még egyetemista volt.)

2015. november 27., péntek

Légy üres edény - Veress Andrea Hajnalka gondolatai




Légy Üres Edény – a Fény ekkor születik meg Benned
Amikor nem csinál mást az ember, csak Van, jól érzi magát a bőrében, nem akarja elengedni a gondolatokat, nem akar üressé válni. Csak van, befogad, csöndesen létezik. Ekkor olyan belső tartalmak, megélések bukkannak elő, amelyet szavakba nem lehet önteni, gondolatokkal nem lehet megfogalmazni
Tömören azt lehet elmondani, hogy a hitünkben most hatalmas erő rejlik, amivel teremtjük az Új Dimenziót, az Új Tudatosságot. Ezért nagyon fontos, HOGYAN is látjuk a világ igazságait, a világ rendjét? Képes vagy működtetni az ELFOGADÁS teljes állapotát, és ebből kiindulva cselekedni? Az elfogadás nem azt jelenti, hogy ne tegyél semmit birka módjára, sőt! Fogadd el, ítélkezés nélkül… el tudod fogadni a mai világgazdasági helyzetet? A Magyarság jelenlegi helyzetét? HISZEL abban, hogy minden rendben van? Működik ez a hit az életedben? Vagy csak a szenvedést, a problémát és a nyomorúságot látod?
Nagyon fontos, hogy most Karácsony tájékán a hited mindennél erősebb legyen. Ez azért is fontos, mert 2012-ben, ami nem a világ végét, hanem a világ átalakulását hozza el, Te milyen világba szeretnél átalakulni? Ezért ez a HIT, amivel teremted az Új Dimenziót, kikezdhetetlen legyen.
Elfogadó, szeretetteljes, megengedő – és ez fog átrepíteni. Ne megalázkodó és kishitű – az itt fog tartani.
Mi a TE igazságod? Csakis a Tiéd? Amit nem olvastál, nem mástól hallottál, hanem amit a Szívedben érzel?
Ha ezt megtalálod, egy kis gyémántként helyezd el Szíved mélyén a Napforduló és Karácsony idején. Mi az illúzió az életedben? Mi nem valódi az életedben? Érdemes most ezt megfogalmaznod, elgondolkodni ezen.
A sárga csekk az asztalodon az, ami meghatározza az életedet? Vagy egy mellékzönge, ami nem jelent számodra semmit, jön, megy a sárga csekk, mindenféle megakadás és erőlködés nélkül?
Te mire alapozod, mire helyezed az életedet? Mi számodra Időtálló, mi valódi? A kormány és a világgazdasági helyzet? Vagy az, hogy szeretetben élj?Nehéz kérdések ezek, mert hallom, ahogy a beléd nevelt kódok máris válaszolnak, hogy bizony hogyan tekinthetnéd nem valódinak a kormányt, ami hoz egy csomódöntést, ami meghatározza az életedet… Tudom, hogy nehéz ennek elfogadni a nem-létét. Itt csak az a kérdés, hogy el tudod-e hinni azt, hogy lényegtelen, hogy milyen a látszatvilág, ha Te belül másra alapozod az életedet…
Mert e felé tartunk – amikor Te vagy a meghatározó, és nem téged határoznak meg. Próbáld ki nyugodtan, hogy háttér zönge számodra a „válság” és a „kormány” különböző döntései, az anyagi helyzeted… Mind egy képen, egy csodálatosan összetett festményen: Mire fókuszálsz?
Mit akarsz meglátni ebből a festményből? Mindig van választásod – bár lehet, hogy ezt most még nem éled meg, de minden út az első lépéssel kezdődik. Ha csak azért nem indulsz el egy úton, mert a körülötted élők nem mennek arra, akkor sosem tudod meg, hogy működik-e. Próbáld ki, tapasztald meg. Fájdalmas lesz először, de a Valódi vár rád, ha sikerül átállítanod a fókuszt életedben. Márpedig, az Univerzum rendje az örök változás, az Örök Új megtalálása. Ehhez nyitnod kell, s az Új világ, amit annyira szeretnél akkor fog eljönni, ha TE a SAJÁT életedben tudsz nyitni. Kis apróságokat.
Ezért az Ég azt sugallja, hogy nyílj meg most, tegyél olyan dolgokat, amiket nem tettél még meg. Fektess ebbe erőt. Legyen az bármi. Menj el egy olyan helyre, ahol még nem jártál.
Ünnepeld úgy a Karácsonyt, ahogy még sosem ünnepelted! Ahogy NEKED jól esik!
Légy Te a Szabadságod meghatározója – és ne azt nézd, hogy mitől akarsz megszabadulni. Mert akkor az rabságban tart, és nem leszel sosem szabad. Tehát nem SZABADULNI kell, nem ez vezet a szabadság felé.
Mondd meg Te magadnak, hogy mitől vagy szabad. hozz létre egy magasabb rendű egységet önmagadban.
Lépj ki a kollektív tudatalattiból, a kollektív tudatlanságból. Mered?  El sem tudnád talán képzelni, hogy abból a kollektív tudatalattiból, amihez most csatlakozol, milyen rezgésekben vagy nap mint nap. A család, a népcsoport és a Föld össztudatossága elhagyható, illetve átalakítható. Amikor már nem csatlakozol hozzá azért, mert biztonságra van szükséged, mert a többi ember mutat neked példát, a többi ember mutatja, meg mit hogyan csinálj. Ekkor egy új tudatréteghez fogsz csatlakozni, egy TELJESEN szabad és nyitott, blokkolás és gátlás nélküli tudatrétegbe, ahol mindenki szabadon nyíltan megmutatkozhat.
Ez egy döntés a részedről: kiszállsz ez a TV és az újságok által sugározott állapotból, kiszállsz-e a régi mintáidból, és képes vagy egy egységet megélni MAGADON BELÜL?
Így jön létre az Unio Mystica, a Minden Egy állapota egy magasabb rezgésszinten. Ahol nem a jelenlegi kollektív tudattalanba csatlakozol, ahol háborúk, éhínség, tudatlanság, félelem, önzés és rettegés az úr. Te választasz.
Nézz szembe magaddal, TE hol táplálod a félelmet és az agressziót!
Nézd meg milyen továbbküldözgetős maileket küldesz tovább. Nézd meg milyen „hírekkel” találkozol. Nézd, meg milyen emberek vesznek körül: ez mind TE vagy. Átlépés
Sokszor nehéz szembenézni magunkkal, de talán most a simogatásnak egy kicsit vége, mert néha tűz és lendület kell a továbblépéshez. A Fényben a sötét menekül, és lehet, hogy a saját sötét részeink nem szeretik a fényességet, és ezek fájnak csak.
De ezekkel szembe kell néznünk, különben nem lesz meg a Teljesség…
Ez az idei Napforduló kiváló alkalom a Szembenézésre Önmagunkkal, mert hatalmas lesz a BELSŐ FÉNY – és igen impulzív lesz a Napforduló energiája. A Fájdalom is erősödhet – de csak azért, mert gyógyul, mert EGÉSSZÉ válik. A részek össze akarnak állni, s a születés egy szinten mindig fájdalommal jár.

2015. november 26., csütörtök

Kurt Tepperwein: Szellemi törvények




"A szellemi törvények valóságosak, valóban hatnak, függetlenül ...attól, hogy hiszek-e bennük vagy sem. Tagadhatom őket, és megpróbálhatok ellenükben létezni, ám ekkor betegség vagy szenvedés formájában korrepetálást kapok a sorstól. Ám együtt is működhetek velük, harmóniában élhetek ezekkel a szellemi törvényekkel és teljes életet élhetek. A választás a kezemben van.Lehet, hogy a szellemi törvényeket nem tudom mérni, de a hatását igen. A szellemi törvényeket nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb fellázadhatunk ellenük. Csakhogy mihelyt önfejűen cselekszünk, hatályba lép az ok és okozat törvénye, és cselekedetünk következményével szembesít bennünket.A szellemi törvényekkel együtt is működhetünk. Ez esetben engedelmesen szolgálnak bennünket, miként mindazok, amik velünk történnek, csak segítségünkre és szolgálatunkra vannak, bármennyire is kellemetlennek tűnhetnek alkalmanként. Ha megtanuljuk, miként tudunk a szellemi törvényekkel összhangban élni, akkor magával az élettel is összhangban leszünk. Akkor megtanuljuk, miként lehet “a teremtés könyvében” olvasni, és egyre tisztábban felismerjük a látszat mögött rejlő valóságot.
  1. SZERETET TÖRVÉNYE Feladatunk, hogy megtanuljunk szeretni. A mindent átfogó szeretet képességét kell elsajátítanunk. A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent.A szeretet azt jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a másikat.A szerelmes birtokolni akarja szerelmét, kisajátítani, függővé tenni. Csakhogy mindaddig, amíg a szeretetben a függőség bármilyen formája megvan, a kapcsolat nem tökéletes.A szeretet azt a vágyat keli szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni és időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szüksége. Cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigyelés, nagyrabecsülés és csodálat.A szeretet egyszerre jelenti, hogy adok és kapok, és mindig adással kezdődik.
  2. HARMÓNIA TÖRVÉNYE Ez a rendkívül fontos törvény arról gondoskodik, hogy a különféle hatásokat kiegyenlítse és ezáltal a harmónia mindig megmaradjon vagy gyorsan visszaálljon.„aki ad, annak adatik.” A harmónia törvénye nemcsak a természetben mutatkozik meg, hanem a mindennapi életünkben, mindabban, ami velünk történik. Valahányszor az ember önhatalmúlag megzavarja a harmóniát, ez a törvény haladéktalanul kiegyenlít.
  3. EVOLÚCIÓ TÖRVÉNYE Minden állandó változásban van. Semmit sem ragadhatok meg, nem tarthatok meg, mert minden, ami elkezdődik, az véget is ér. Minden, ami van az “Egyből” jött létre, és az “Egy” mindenben benne van. Minden része az egésznek, és mégis egy egész.
  4. REZGÉS TÖRVÉNYE Minden gondolat, minden érzés, minden kívánság vagy akarat különböző frekvenciájú rezgés. Minden mindennel összefügg, minden rezgés egyszerre ok és valamely korábbi ok okozat. Testünk azonnal reagál minden gondolatunkra. Meg kell tanulnunk fegyelmezni gondolatainkat, mert ez a feltétele annak, hogy helyesen, tudatosan cselekedjünk. Minél magasabb rezgésű az az energia, melyet mozgósítunk, annál súlyosabb következményekkel jár, ha helytelenül használjuk. A negatív gondolatokat negatív cselekedetek követik. Ha a gondolataink irányát megváltoztatjuk, megváltoztatjuk egész életünket.
  5. POLARITÁS TÖRVÉNYE Minden létezőnek két pólusa van ugyan, valójában azonban minden egy.A gyűlölet így fordítható át szeretetre. Nem kell mást tenni, csupán álláspontot változtatni és a dolgok is megváltoznak. A félelmet bátorsággá alakíthatjuk, a sötétséget fénnyé. Tudatom rezgésének megváltoztatásával álláspontomat változatatom meg.Tudatunk rezgésszintjének emelésével nem csupán magunkat változtatjuk meg, hanem egész életünket is, hiszen a rezonancia törvénye értelmében más eseményeket, személyeket és életkörülményeket vonzunk magunkhoz.
  6. RITMUS TÖRVÉNYE Az egész lét egy állandó ki- és beáramlás, amely két pólus között jön létre, ezért a ritmus törvénye szorosan összefügg a polaritás törvényével. Ez a törvény az ember örök létezését biztosítja, függetlenül attól, hol van: születés, halál és újjászületés.
  7. MEGFELELÉS TÖRVÉNYE Az ember, mint mikrokozmosz, pontos képe a makrokozmosznak.Egy adott tartalomhoz egy adott forma illik. Minden létezőnek a létezés minden szintjén megvan a megfelelője. Ez a törvény a legkisebbtől a legnagyobbig mindenre érvényes finomanyag szintjén és szellemi szinteken is.
  8. REZONANCIA TÖRVÉNYE A hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagához hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. Viselkedésünk meghatározza a körülményeinket. Tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk.
  9. TELJESSÉG TÖRVÉNYE Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözi. Ne hagyjuk, hogy a külső kép megzavarjon bennünket. Semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha belül folyton arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és miben szenvedünk hiányt. Az elfogadás a törvény egyik oldala, a másik az adás. Aki csak a törvény egyik felére figyel, önzésével érvényteleníti a törvényt. “Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, az nem is arathat.” Csak olyan mértékben lehet hatékony a törvény, amilyen mértékben mi megnyitjuk magunkat, hogy rajtunk keresztül a teljesség manifesztálódhasson. Megnyitjuk magunkat, hogy az élet rajtunk keresztül a maga sokféleségében kifejezésére juthasson és mások hasznára is szolgálhasson.Aki a teljességben él, annak mindig minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy létét tökéletesen kifejezésre juttassa. A mindenbe beletartoznak a leckék is, amelyeket az élet kínál számunkra, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Aki teljességben él, az valóban bőségben, teljességben éli az életét, és élete minden aspektusa harmóniában van.
  10. SZABADSÁG TÖRVÉNYE Szabadságában áll választani, hogy a felismerés királyi útja mellett dönt, vagy pedig a megszokott utat választja, amely a betegségen és szenvedésen keresztüli tanulás útja.A szabadságnak három szintje van:- szabadság, mint megszabadulás valamitől- szabadságomban áll valamit tenni- az igazi szabadság /kiszabadulni a vágyak rabságából, megszabadulás másoktól, elengedés/ Mindent el kell engedni, a régi tudatállapotot, amelyhez a következő érzések tartoznak: harag, Félelem, gond, stressz, bűntudat, érzékenység, kisebbrendűségi érzés, önsajnálat, irigység, Bizonytalanság, utálat, izgalom, agresszió, düh…
  11. GONDOLKODÁS TÖRVÉNYE Minden egyes gondolat megváltoztatja sorsunkat, sikert vagy sikertelenséget, betegséget vagy egészséget, szenvedést vagy örömet von maga után. Meg kell hát tanulnunk, hogy a lehető legoptimálisabban használjuk gondolkodásunkat. Legfontosabb a pozitív gondolkodás, felismerni, hogy mindaz, ami velem történik, valójában jó nekem.A legtöbb ember azért nem tudja vágyait megvalósítani, mert nem tud uralkodni gondolatain. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Minden gondolat egy teremtés, amelynek meg kell valósulnia.A pozitív gondolkodás abban rejlik, hogy felismerem, minden ami van, engem szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Negatív nem is létezik, csupán kellemetlen jó. A sikertelenség mindig csak közbülső eredmény a végleges sikerhez vezető úton
  12. HARAG TÖRVÉNYE Aki bosszankodik, az nem ért egyet az élettel, nem fogadja el az életet úgy, ahogy van.- Minden embert olyannak fogadok el, amilyen, ráhagyom, hogy megváltozik-e és mikor. – Megszabadítom magam minden elvárástól és hagyom, hogy az élet olyan legyen, amelyen.- Felismerem, hogy a világon senki és semmi nem bosszanthat engem.
  13. IMAGINÁCIÓ TÖRVÉNYE Minden ember képes arra, hogy elgondolásait képszerűen jelenítse meg. A kép a tudatalatti és a lélek nyelve. A belső képek életünk nagy részét meghatározzák. Képzelőerőre van szükségünk ahhoz, hogy a kívánt végeredményt képszerűen meg tudjuk jeleníteni, és ezeket a képeket szemünk elé tudjuk varázsolni. Minél pontosabban képzelek el valamit, és minél hosszabb ideig tartom a szellemi képernyőmön, annál több energia árad, és annál gyorsabban fog a fizikai síkon is megjelenni.
  14. HIT TÖRVÉNYE A hit belső tudás, amely nem a külső bizonyítékokon nyugszik. Nem az történik amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. Az igazi hit az a bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg kell hogy jelenjen, ha megnyitom magamat. A hit nemcsak azt jelenti, hogy igent mondok az igazságra, hanem bizonyos is vagyok benne, és amire hitemmel igent mondok, arról tudom, hogy meg is valósul. Aki csak abban hisz, amit lát, az csupán akkor fogja hinni a vetés következményét, ha már be is takarította. Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezőjében, amit el kíván érni.
  15. ÁLDÁS TÖRVÉNYE A világba küldött áldás a gondolatenergia legtisztább és legfinomabb formája, és az univerzum leghatalmasabb erejét, az isteni szeretetet mozgósítja.Megáldani annyit jelent, hogy egy személy vagy egy helyzet számára Isten kegyelmét kérni. Amit tiszta szívemből megáldok, az abban a pillanatban áldott lesz és az áldás hatalma azonnal megkezdi áldásos tevékenységét. Amit tiszta szívemből megáldok, az áldásként száll vissza rám. Hagyhatom, hogy az áldás csak úgy megtörténjen, de el is képzelhetem, amint fény vagy sugár formájában alászáll.
  16. OK ÉS OKOZAT TÖRVÉNYE A világon minden az ok és okozat elve szerint működik. Minden teremtés okozat, amely mögött egy teremtő áll, akinek az akarata a teremtettben nyilvánul meg. Ahol teremtés van, ott teremtőnek is lenni kell, hiszen a törvény így szól: “Semmiből nem lesz semmi.” Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejeződése. Csak addig beszélünk véletlenről és szerencséről, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket. Soha semmi nem történik ok nélkül.
  17. SORS ÉS VÉGZET TÖRVÉNYE Az ember szabadon választhat, cselekedeteinek következményeivel számolni kell. Ezt a végzet törvénye rója ki rá, vagy az ok és okozat törvénye, amely végzetként jelentkezik. “Mindenki azt kapja, amit előidézett. Sem többet, sem kevesebbet és nem is mást.” A sorssal való szembesülés, a vele való elmélyült foglalkozás végül elvezet az egyetlen erőhöz. Nincsen sem véletlen, sem jutalom vagy akár büntetés, hanem kizárólag ok és okozat. Cselekedeteim következményei elől nem menekülhetek. A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy teljes felelősséget vállaljon életéért, szembesüljön cselekedeteinek következményeivel, míg a saját maga által okozott problémákat fel nem oldja, és ezáltal szabaddá nem teszi magát. A végzet törvénye akkor avatkozik be, amikor a teremtésben az ember nem tudja megteremteni a harmóniát.Mindenki tehát azt kapja, amit okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozza. A végzet törvénye szembesít bennünket cselekedetein következményeivel, és az egyén szabadságát semmiben nem korlátozza. Mindenki szabadon döntheti el, mit akar vetni, ám aratni azt lesz kénytelen, amit elvetett.
  18.ÚJJÁSZÜLETÉS TÖRVÉNYE Mindig újabb és újabb testet öltünk magunkra, s ez a test olyan, mint az iskolai egyenruha. Ahogy az iskolában újabb és újabb leckét kell megtanulnunk, az életben is pontosan azt a leckét osztja ránk az osztályfőnökünk: dr. Mindennap, amit még nem tanultunk meg, hogy újabb és újabb felismerésekre tegyünk szert. Mindaddig, amíg önakaratból cselekszünk, újabb okokat idézünk elő, s bár pozitív okok pozitív következményekkel járnak, a negatívok negatívval, mindenképpen inkarnálódnunk kell, hogy az adott következményekkel szembesüljünk.
  19. KEGYELEM TÖRVÉNYE Kegyelemben élni annyit jelent, mint nyitottnak és befogadónak lenni.
  20. BOLDOGSÁG TÖRVÉNYE A boldogságot nem lehet birtokolni. Mindaddig, amíg kívül keresem a szerencsémet, a boldogságomat, keresésem eredménytelen marad. A boldogságot csak magamban találhatom meg, ha feltétel nélkül igent mondok az életre, s elfogadom olyannak, amilyen. Valahányszor szenvedek, az azt is jelenti, hogy nem fogadom el az életet, ezen csak én tudok változtatni. Ha a szerencsémet, boldogságomat nem teszem külső körülményektől függővé, akkor minden helyzetben boldog lehetek.Boldognak lenni annyit jelent, hogy önmagammal és az élettel harmóniában vagyok, helyemet minden pillanatban optimálisan töltöm be, így teljes életet élve boldog vagyok.
  21. KÖSZÖNET TÖRVÉNYE Az igaz hála és köszönet minden nehézségen átsegít az életben. Adjon hálát teljes szívéből valamiért, amije még nincs, úgy, mintha már megvolna – és meg fogja kapni. A szüntelen hála és köszönet aktivizálja a hitet, amely hegyeket mozgat.Mennyi minden van az életünkben, amely tökéletesen rendben van, és figyelemre sem méltatjuk, mert mindig csak arra a kevésre figyelünk, amely éppen nincs egészen rendben. Amint szívemet hála tölti el életem minden körülményéért, eseményéért, az univerzum legmagasabb rendű ereje működni kezd rajtam keresztül, mert a hálás és szeretetteljes szív a legtisztább csatorna az egyetlen erő számára, amit mi Istennek nevezünk.Minden úgy van jól, ahogy van, függetlenül attól, hogy kellemes-e számodra vagy sem, elfogadod-e vagy tiltakozol. Ha nem fogadod el, akkor szenvedsz. Ám, ha feltétel nélkül igent mondasz, felfedezed a boldogság titkát. Sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen csak van.Semmit sem birtokolhatsz, hiszen minden te vagy. Minden, ami létezik, abból az egyetlen realitásból jött létre, amely Te magad vagy. Az emberek akikkel találkozol, a tárgyak, amelyek hozzád tartoznak vagy amelyeket elveszítesz, csupán ajándék, mellyel önmagad megleped, hogy léted újabb aspektusait megtapasztalhasd. A valóságban semmit sem lehet nyerni, sem pedig veszíteni, kivéve önmagad Igaz Valójának megtapasztalását."

2015. november 14., szombat

Hét kerecsen


Hét kerecsen, hét ős lélek, 
Tüzük mellett már nem félek,
Égi táncuk vigyáz reánk,
Kit sirat most édes hazánk.

Hét kerecsen, hét ős vezér,
Nincs rá jó szó, amit ez ér,
Szívem szorul, marok tartja,
S a könnyeknek, most szemem partja!

Hét kerecsen, hét ősi árny,
Ahogy suhan a büszke szárny,
Emlékezik méla tájon,
Magyar szívnek kell, hogy fájjon!

Hét kerecsen, hét ősapa,
Sirat téged édes haza,
Kesergi a romlott jelent,
Hol magyarságunk mit sem jelent.

Hét kerecsen, hét ős napra,
Kerecsen toll a kalapra,
Lelkük legyen mindig velünk,
Ha nevelnek, ha nevelünk.

Hét kerecsen, hét ős esély,
Öregisten erről mesélj,
Nagyasszonyunk áldjon érte,
Ki az áldástokat kérte.

Hét kerecsen, hét ősi ág,
A Világfa, s táltos világ,
Vezess át a kapun minket,
Hol meglelhetjük eleinket...
(Hőgyes Károly)

2015. november 1., vasárnap

Alázat



Alázat a nevem. A legjobb barátod. 
 
Megmutatom neked, mi az életfeladatod, 
s mennyi tálentumot kaptál Istentől, 
hogy azzal másokat magad fölé emelve te is emelkedj. 
 
Tükröt tartok neked, hogy mindig meglásd hibáidat, s idejében jóvátedd vétkeidet. 
 
Elvezetlek az igaz tudás forrásához, mert még oly keveset tudsz. 
 
A gyógyulás útjára vezetlek, ha te is akarod, de az nem feltétlenül testi gyógyulás, 
és sokszor fájdalmas, mikor tetteid következményeivel szembesülsz. 
 
Azt kérem, bocsáss meg az ellened vétkezőknek, de legfőképp magadnak. 
Nézz magadba, s kitárul a világ lelki szemeid előtt. 
 
Meglátod az emberek lelkét, és rájössz, mind, egytől egyig a testvéred. 
Elveszem tőled látszat-barátaidat, akik csak érdekből csatlakoztak hozzád, 
de összehozlak az igaz barátokkal, akikre a legnagyobb bajban is számíthatsz. 
 
Elveszem tőled azt, ki csak megjátssza szerelmét, hiteget, ígér sok földi gyönyört. 
Helyébe megkapod az igazi szerelmet, de áldozatot kell hoznod érte. 
 
Elvezetlek a mennyországba, ha képes vagy akár egy koldus lábát megmosni. 
Ha saját babérokra törnél, akadályokat teszek eléd, hogy térdre ess, 
és fejed felemelve meglásd Isten dicsőségét. 
 
Alázat a nevem. Barátod vagyok. 
De te nem szeretsz engem, mert azt hiszed, ellened vagyok. 
Pedig érted élek. Célom az, hogy a helyes, és igaz útra vezesselek, 
bármilyen göröngyös és keskeny is az. Isten sokat tartogat még számodra. 
 
Ha követsz, elvezetlek hozzá.
 
Kalemandra, 2015.10.30.

2015. október 30., péntek

Büszkeség


Büszkeség a nevem. Csaló vagyok.
Elcsalom tőled Isten-adta elhívásodat (sorsodat),
mivel kiköveteled magadnak saját utadat.
Elcsalom tőled a megelégedettséget...,
mivel azt mondogatod magadnak: „ettől azért ÉN jobbat érdemlek”
Elcsalom tőled az ismeretet...,
mivel azt gondolod, hogy már úgyis mindent tudsz.
Elcsalom tőled a gyógyulást...,Elcsalom tőled a szentséget...,
mivel eleged van abból, hogy folyton megbocsáss,
és nem vagy hajlandó beismerni, amikor hibázol.
Elcsalom tőled a látást, mert inkább magadat nézegeted a tükörben, 
minthogy kinézz az ablakon.
Elcsalom tőled az igaz barátságot,
mivel igazi énedet úgysem láttatod senkivel.
Elcsalom tőled a szerelmet...,
mivel a valódi szerelem áldozatot követel.
Elcsalom tőled a nagyszerű mennyországot,
mert nem vagy hajlandó a földön mások lábát megmosni.
Elcsalom tőled Isten dicsőségét,
mivel meggyőztelek, hogy sajátodat hajszold.
Büszkeség a nevem. Csaló vagyok.
Kedvelsz engem, mert azt hiszed, hogy csak érted élek.
Nem igaz! Célom csupán az, hogy bolonddá tegyelek.
Isten olyan sokat tartogat a számodra – ezt belátom – de ne aggódj,
Ha ragaszkodsz hozzám, ezt sohase tudod meg.....


Ismeretlen szerzőtől, forrás az internet

2015. október 12., hétfő

Terembura



Terembura, Eged TÁMad
Támod gyámom, álomadta
Távolítod Csillag-Ős-Vényt
Fényévnyire sövényünktől.
Eged Támom, Terem-Búra
Csillag-szalag fut át rajtad,
Álom-szek-ér járja útját
S elnyugszik virradattal.

 2015.10.12. 20:59


2015. szeptember 16., szerda

Ábrányi Emil: Mi a haza?



A tékozló fiú története - egy magyar versben.

Egy élénk fiúcska, a kiben a lelket
Isten már növeszti; a ki már figyelget,
És kezd számot adni arról, a mit érez,
szólott apjához, édes szülejéhez:
“Kedves apám, lelkem, valamit nem értek;
Ha ti a hazáról, ti nagyok, beszéltek,
Szemetek – jól láttam – majd könnyekben ázik,
Majd kigyúlad, lángol, tüzesen szikrázik.
Kedves apám, töröm a fejemet régen
Mi hát az a haza? Magyarázd meg nékem.”
“A haza: ez a föld, hol világra jöttünk,
A haza: ez az ég, mely ragyog fölöttünk -”
“De hiszen az ég nagy s mindenütt egyforma!”
“A haza: e tájék, kéklő hegyek orma,
Minden, a mi itt van és szívünknek drága,
Levegője, napja, vize, rónasága,
A virág a réten, a madár az ágon -”
“De hiszen van szebb is e kerek világon!
Ha te, én, meg anyám, messze vándorolnánk,
Mindenütt megélnénk, boldogok is volnánk.
Van madár mindenhol, mely magasba lebben,
Úszdogál mindenhol kis hal a vizekben,
Mindenütt van szép ház, mindenütt van bőség -”
“Több a haza ennél: nagyság és dicsőség,
Öröm és gyász együtt! Nyomorulttá válik,
A kitől elvették s megsínyli halálig.
Nappal nincs nyugalma és éjszaka rémek
Veszik el az álmát! -”
“Én nem sínyleném meg!
Mindenütt, van játék, mindenütt van lepke!”
“A haza, fiacskám, szívünk legszentebbje,
Oltár, mely előtt csak fejlehajtva. Térden
Áldozik az ember!”
“Jó atyám, nem értem!
Magyarázd meg jobban!”
“Hallgass ide gyermek!
Apuka mesét mond… Hallgasd s jól figyeld meg!”
Egyszer volt… régen volt… Üldözőbe vették
És addig bántották, addig sértegették,
Míg átokkal ajkán elhagyta hazáját.
Esküvel fogadta: Magyarország táját
Többé sohse látja, nem kivánja látni,
Ezután idegen Istent fog imádni,
A magyart gyűlölni és utálni fogja,
Ha keresztre húznák, nézné mosolyogva,
Hallgatná gyönyörrel zokogását, jajját!
Szólt és ment haraggal s ádáz gúnykaczajját
Gőgös üldözőknek vitte a fülében.
*********
Az idő homokja pergett lassan, szépen.
Költöző madárka, mely vágyát követve,
Tízszer is, húszszor is útját arra vette,
Hova fecske, gólya híven visszajárnak
Nyíló kikeletkor: a magyar határnak.
Pergett az időnek halk homokja szépen,
És az, a ki látta lobogó dühében
A haragos embert ezelőtt sok évvel:
Most bámulna rajta, vagy nem ismerné fel.
Grófokkal komázik és hajlong a lába
Idegen királynak fényes udvarába’.
A kegyelmes Isten úgy fölvitte dolgát,
Hogy sürögve járnak körülötte szobák.
Tündöklik a napfény aranyos ruhában,
Serleg a kezében és mosoly a száján.
Herczegek, bárók közt oldódik a nyelve.
Ime most is ott űl s poharat emelve
Szól a társasághoz harsányan, kevélyen:
- “Bor, paripa, mámor, kártya, koczka éljen!
Éljen a szerencse és a szivtelenség,
Hogy a koldus erkölcs czondráit nevessék
S hatalomban, kincsben járjanak bokáig!
Éljen az okosság és éljen sokáig
Minden a világon… csak a haza veszszen!” –
Mikor ezt kimondja sáppad, összerezzen,
Szemei forognak, kábult agya szédül,
S mintha el akarna válni az eszétűl,
Fölkaczag, kikelve rettentőn magából,
Azután a könnye omlik mint a zápor.
Mint a tüzes villám, úgy csap a szivébe
A lenézett, gúnyolt távol haza népe,
S örült szerelemre gyúlad meg iránta,
A kit úgy gyűlölt, hogy pusztulásnak szánta!
Ittas czimborái lassan szétoszolnak,
Dünnyögik magukban: Majd jobban lesz holnap!
És ő maga, rémült inasokkal szemben,
Ott zokog sokáig az üres teremben.
És másnap a szolgák, kik parancsát lesték,
A hatalmas embert hasztalan keresték.
Átkutattak várost, kapukat elállták,
De hiába minden… többé nem találták.
*********
Hova ment? Nem sejtik! Csak az Isten tudja,
Hogy a bujdosónak merre visz az utja;
Csak az Isten látja, mi van a szívében,
Mi az, a mi hajtja napfényben, sötétben,
Mi az, a mi hajtja, hogy menjen előre
Zúgó fergetegben és dőljön a kőre,
Ha tovább nem bírja s meg kell hogy pihenjen.
Mi az, a mi hajtja, hogy csak menjen, menjen,
S ne legyen előtte se folyó se árok,
Míg nincsen a czélnál, mely után sovárog.
Ott halad a vándor… vérnyomot hagy lába,
Sár, hó-víz betódul tépett sarujába,
Elkopott mezének nincs már semmi éke,
De szivében több lesz, mindig több a béke,
A mint közelebb jön a magyar határhoz,
Kikelet van ujra. Daru, fecske szálldos
Kurrogva, csevegve a tavaszi égen.
Hamarabb ott lesznek ama szép vidéken,
Mint ő, a ki fáradt! Hogy irigyli őket,
A sugárzó légben vígan lebegőket!
Egy pár jámbor ember, kis tanyák parasztja,
A szegény bolyongót szívesen marasztja,
Pihen is a kunyhók, nyájas belsejében,
És az apróságot tanítgatja szépen
- Rejtélyes mosolylyal húzva őket félre –
Isten neve mellett a haza nevére!
De fölriad aztán, mert nyugtot nem adhat
Idegen föld néki, – mert itt nem maradhat.
Végső erejével tolja, magát, tolja,
Elcsigázott testét már alig vonszolja.
Néha le-leroskad; ekkor összeretten
És fölnéz az égre szomorún, ijedten,
S kérleli az Istent nagy szótlan keserve:
Még szüksége van rá, még ne hagyja cserbe!
Ah! azok a bérczek! Mintha látta volna!
Ah! az a kis erdő! Mintha rá hajolna,
Oly közel van hozzá…! És ott az a vár-rom!
Porba hullt a vándor a magyar határon.
Úgy van! Ez a föld az! Ez az ő hazája!
Odaroskadt hozzá hidegűlő szája,
Mozdulatlan karja a rögöt ölelte,
És egy hosszu csókban elröpült a lelke.
Visszajött meghalni ahhoz, kit imádott!
*********
Sírsz fiacskám ? Jól van! `Ez` a haza, látod!

2015. szeptember 4., péntek

Isten kiscsibéi

Egyik nap, amikor mentem reggel az autómmal a visszapillantóban csodálatosan ragyogott a felkelő nap teljes pompájában és gyönyörűségében.
Eszembe jutott a nap erős fényének nézésekor, mely kerekségével betöltötte az egész eget, hogy olyanok vagyunk, mint egy „csirkekeltető”, és a nap fénye gondoskodik rólunk, adja az éltető meleget életrehívásunkhoz, és életbemaradásunkhoz.
És mi vagyunk a kiscsirkék, akiről a szerető gazda gondoskodik, élteti őket melegséggel, ivóvízzel, ennivalóval, és megfelelő levegővel.
De a kiscsirkék akaratosak, és a gazda szeme néha könnyesen nézi őket. Van, amelyik lázadozik, és csipkedi a másikat, eleszi az ennivalót a gyengébb elől. A gyengébbeket kiveszi a jó gazda az erősek elől, és külön ketrecbe teszi őket védelemként, mintha egy másik nyugodtabb bolygóra kerülnének, a harciasak meg csak marják egymást sokszor halálukig. Közben lehet, hogy azok boldogok, hogy eltűntek végre a gyengék, és most ők az urak a szemétdombon. Pedig ők semmit se tudnak a világról, nekik a világ azonos a ketreccel, és amit majd felnőtt korukban látnak ki belőle. Lehet, hogy egymás között tudnak beszélni, és vajon mit beszélhetnek? Vitáznak, elméletek gyártanak, hogy a ketrec szögletes vagy kerek, és létezik-e másik ketrec még, vagy csak övék az egyetlen a kozmosznak nevezett istállóban?
Isten ugyanígy adja nekünk az energiát, a meleget, mi vagyunk az Ő kiscsirkéi.
Többet tud rólunk, mint mi magunk, gondoskodik rólunk, meleget ad, táplál minket, Ő a gazda, és a segédei az angyalok, őrszellemek, aki naponta végzik áldásos munkájukat a fizikai sík „csirkekeltetőjében”. Ha nyitott szemmel járunk, akkor ezt nem lehet észrevenni.
De mi ezt nem akarjuk ezeket felismerni sok esetben, nagyobbnak képzeljük magunkat a gazdánál, mert mi magunk is tudunk teremteni, nagy és szép „tojásokat tojunk”, és ezzel a teremtő erővel azonosítjuk magunkat. Nagyobbnak képzeljük a gazdánál a tudásunkat, néha még kételkedünk is, hogy létezik-e a gazda. Igaz, amikor egy – egy „tojásunk” eltörik, akkor érte sírunk vagy átkozzuk, vagy ha meghal egy másik társunk, akivel eltöltöttünk egy kis időt a „keltetőben”.
Ahogyan növekszünk magasabb síkokat, dimenziókat ismerhetünk meg, és ez fejlődésünktől függ. Amikor „kiengednek minket a ketrecből” spirituálisan fejlettebbek leszünk, és egy nagyobb terek kapunk, mert kiérdemeltük, és a „keltetőből” egy nagyobb ketrecbe kerülünk, vagy esetleg az „udvaron” szabadon kószálhatunk! Ekkor már látjuk a felhőket is, és álmodozunk mindenről, a szárnyalásról, a szabadságról, de nem jut eszünkbe soha az, akinek mindezt köszönhetjük. Nekifutunk a kerítésnek, hogy átszálljunk rajta, űrhajókat gyártunk, hogy felfedezzünk más „udvarokat” is, de soha nem jut eszünkbe, hogy megelégedjünk a jelenlegi életterünkkel, és ITT és MOST éljük meg a legjobban.
És sok nekifutás után is az oktondi csak azt veszi észre, hogy rendszeresen visszazuhan a szemétdombra, amit saját magának alakított ki.
És nem gondol senki arra, hogy ez a szemétdomb nem az övé, hanem az unokáié, akitől kölcsönkapta!

Karsay István