Élet él az anyagban is!

Részlet "Az utolsó óra munkásai" című kötetből

Ma már az emberi tudomány is eljutott addig a megállapításig, hogy az anyag önmagában véve nem létezik, hanem erők összetömörülése. Az anyag tehát megsűrűsödött erőhalmaz. De mi az az erő, amely az anyagban el van temetve?

Ez az erő az élet. Élet él az anyagban is, habár az emberi szem és az ember értelmének parányisága nem képes azt kimutatni. Ez az élet pedig Isten akaratának, Isten szeretetének, emberi nyelvre lefordítva: Isten gondolatainak és Isten érzéseinek tömörülése. Ez az élet, ez az erő, amely mindenben benne van, amely végső eredményben mind szellemproduktum, szabadulni kíván rabságából, a feltámadást várja, mint az írás mondja: „az egész teremtettség epedve és sóvárogva sóhajtozik a feltámadás után."

A hegyek és a tenger, a levegő, a zúgó erdő és az ember teste, és minden, de minden, végső eredményében börtöne annak az életnek, amely bele van zárva, és amely mindenfelé végtelenül változatos formákon keresztül fejlődve és kibontakozva tör a maga feltámadása után.

Az az erő tehát, amellyel az Atya elárasztotta és életben tartja a mindenséget, benne van a holt anyagban is. De ugyanez a teremtőképesség benne él minden egyes teremtett szellemgyermekében is. Minden egyes szellem, testben vagy testen kívül, gondolatoknak és érzelmeknek végtelenül változatos, definiálhatatlanul sokszerű tömegét teremti folytonosan, és ezek a gondolatok, ezek az érzelmi és akarati megnyilvánulások szintén erők, amelyek megmozgatják a mindenséget, amelyek formát öltenek az éterben annyira, hogy az a gondolat- és az az érzéstömeg, amelyet a földön élő emberek magukból kisugároznak, alkotja meg a szférákat s bennük a földi életnek mását.

Hatalmas erőmennyiség ez, amelynek hatásai vannak nem csupán a lelkekre és szellemekre, de a természeti erőkre is, amelyek az embereket körülveszik. Ezek a hatások megtelíthetik a természeti erőket tiszta formákkal, de megtelíthetik tisztátalan, ellentétes, kárhozatos formákkal is. Ezek az erők létrehozhatnak tisztító, átszellemesítő, átnemesítő hatásokat és fluidokat, de jelenthetnek beszennyező, megkötő, kárhozatba vezető hatásokat is.

A szellem, legyen testben, vagy testen kívül, teremtőképességénél fogva olyan hatásokat bocsát ki magából, amelyek fokozatával egyenszerűek, minthogy a körülötte lévő természeti erők is a saját természetük, a saját minőségük szerint való hatásokat fejthetnek ki a szellemre. Ezen a kölcsönhatáson pedig nagyon sok fordul meg. Mert nem pusztán szellemekkel vagytok körülvéve, akikre gondolataitokkal, érzéseitekkel és cselekedeteitekkel hatást gyakoroltok, de az Atyától kapott teremtőképességeteknél fogva a belőletek kisugárzó gondolatok és érzések arra a természetre is hatnak, amely benneteket körülvesz.

Gondolataitok és érzéseitek azokat az erőket, amelyek latensül feküsznek az anyagban, közelebb hozhatják megtisztulásukhoz, feltámadásukhoz (a szellemesítés által).

Megjegyzés: Az emberiség szellemi-lelki fejlődésének szintje folyamatosan emelkedik. Mi ezt alig érzékeljük rövidre szabott földi életünk miatt, de ha alkalmunk lenne összehasonlítani a mai átlagembert a különböző történelmi korok átlagemberének értelmi és érzelmi, azaz lelki fejlettségével, ez nyilvánvaló lenne. A médiák folyamatosan óbégatnak és riogatnak bennünket, hogy az emberiség mennyire pusztítja a természetet, hány állat és növényfaj pusztul ki. Ez mind manipuláció, mert az ellentét erőinek az érdeke, hogy mi állandóan rettegjünk valamitől, állandóan haragudjunk és gyűlöljünk valakit, bárkit.

Hogy mennyire pusztítjuk a természetet és bántjuk a Földanyát, azt csak ő mondhatja meg és, ha valamit úgy kibillentettünk, hogy a kritikus szintet elérte, azonnal működésbe lépnek a természet erőinek kiegyenlítő tevékenységei, melyek helyre rakják a dolgokat. Tény és való, hogy az emberiség fejlődése folyamatos változásokat idéz elő a természeti világunkban is.

A fenti tanítás rámutat, hogy természeti környezetünk olyan, mint a pillanatnyi korszellemünk tükörképe. Pontosan megmutatja az emberi átlaglélek fejlődésének állapotát, előnyeit a régebbi korok emberiségével szemben, illetve hiányosságait, hibáit, téves elveit, melyek a hatékony fejlődését akadályozzák. A kipusztult állat és növényvilág  rezgésszintje túlságosan alacsony volt a közben folyamatosan fejlődő emberiség rezgésszintjéhez képest, ezért el kellett tűnjön az ember környezetéből, viszont a számára hasznos és érzékeit gyönyörködtető növényeket és állatokat maga az emberiség gondoskodása szaporította, nemesítette és tartotta fenn. Átalakítva szinte az egész földfelszínt, alig maradtak olyan területek, ahol az ember biztonságát nagyragadozók, és veszedelmes mérges csúszómászók vagy növények veszélyeztetnék.

Ha nem lenne ez  az érdekelvűségből fakadó őrületes egyenlőtlenség az anyagi javak elosztásában, az emberiség  felemelkedése nagyon hamar végbemehetne, mert a természet világának mai állapota ezt támogatná és segítené. (Mondjuk nem kellene rettegni, hogy meditáció közben ránk tör egy vérszomjas bengáli tigris, vagy megmar egy királykobra.)

A lélek párhuzamos életei

Hallottunk már a párhuzamos világok elméletéről. Az időfizikusok szerint ezekből tizenhat létezik, ezeken kívül pedig a nem tér nem idő világa, ahonnan a térugrásos űrutazásokat lehet végezni. Ezeket a párhuzamos világokat szerintük úgy kell elképzelni, mint ahogy az aszinkron villanymotornak a tekercseiben való fáziseltolást. Minden tekercs valósága akkor nyilvánulhat meg, amikor a fázis éppen rá esik, eközben a többi tekercs valósága nem nyilvánul meg. Mivel a forgórész hatalmas sebességgel forog, minden tekercsben állandónak tűnik a valóság. Tehát ahány tekercs van az állórészben, annyi valóságszegmens létezik, csak nem egyszerre. Akárcsak a filmezésnél, amikor az egymás után vetített képek egy bizonyos sebességénél összeáll a kép, ugyanígy a tekercsekben a nagy rezgésfrekvencia miatt a valóságok minden tekercsben folyamatosnak tűnnek.

Átértelmezve a párhuzamos világokra, minden világ a többi vele párhuzamostól egy fáziseltolódásban létezik. Akik ezekben a világokban élnek, csak a saját világukat érzékelik, hacsak valami különös behatás nem okoz fáziseltolást nála. Ekkor átbillen a valósága egyikébe a párhuzamos világoknak. Hogy vissza tud-e jönni, az más kérdés, erre nem tudom a választ, de olvastam olyan "titkos" kormánykapcsolatokról, amelyek bizonyos nyitott dimenziókapukon fölvették a kapcsolatot valamelyik párhuzamos világgal.

Nem is ez volt a mondanivalóm fő célja, csak megemlítettem, hogy ne tévesszük össze a párhuzamos világokat a lélek párhuzamos életeivel. Tudjuk, hogy a lélek a szellem életereje, gondolati és érzelmi információs tározója. Mentál és asztrál tartalmakból tevődik össze. Állaga fluidikus, mint egy képlékeny felhő, melynek alakja és színei vannak. A legfantasztikusabb filmeket is túllépő képességei vannak. Bármilyen formát felvehet, akárhány részre oszthatja magát, elnyújtózhat egyik bolygótól a másikig, aztán más tetszés szerinti formát ölthet fel pillanatok alatt.

A Krisztus utáni korra, mely egész terjedelmében a végidők kora,- hiszen amikor a tanítványai megkérdezték Jézustól, mikor jön el a vég ideje, azt mondta nekik, hogy már megkezdődött, csak a tanítványok még nem tudják - jellemző a karmafelhalmozódás jelensége. Szóval, ha ezekben az időkben is csak egy testben születhetne le a lélek egyidőben, a rengeteg felhalmozott adósság törlesztési kényszere miatt nem tudna a végjátékra megfelelő eredményt elérni, így sokkal kevesebb szellem juthatna át a minősítési törvény rostáján. Ezért megadatott az emberiség számára az a kegyelmi lehetőség, hogy a lélek egyszerre hét részre is oszthatja magát és külön-külön inkarnálódhat, akár mind a hét része is azonos időben. Ha a duálszellemet vesszük tekintetbe, úgy elméletileg tizennégy párhuzamos testetöltés is elképzelhető.

Ezek a testetöltések természetesen nemcsak a Földön történhetnek, hanem az univerzum számtalan helyén, amelyek mindegyike, akárcsak a Föld egy-egy nevelőintézet vagy iskola. A lélekrészt a maga kijavítani való hibáival mindig oda küldi a Gondviselés ahol a legmegfelelőbbek a tanulási lehetőségek. Tehát ne gondoljuk, hogy számunkra a Föld az egyedüli játszótér. Az inkarnáció végén a lélekrész kiönti a zsákjának maradandó szellemi értékeit az összlélekbe. Az a hihetetlen rendezettség, ahogyan ez a folyamat lezajlik a szellemvilág áldozatos munkája révén, az előttünk örök rejtély marad.

(Karsay István)

Hallani Szellemben - Isten Hangja - 1. Út a Természetfölöttibe - Neville Johnson