Boldogasszony ünnepe - augusztus 15

Boldogasszony Anyánk, vagyis Magyarország patrónája. Ma van az ünnepe. Már akinek ünnep a mai nap. Ugyan a nevével mindenki találkozott, de a többség számára, ma már ez a név nem jelent semmit. Miért? Elfeledtük, nem ismerjük. Nem tudjuk, valójában kit is takar ez a név. Akit nem ismerünk, azzal kapcsolatban sem vagyunk. Fogalmi szinten beszélhetünk róla, de valójában nem ismerjük. Nem ismerjük, mert nem akarjuk megismerni. Nem vagyunk kíváncsiak rá ki Ő valójában, így a Valós kilétét homály fedi..,,,,, De nem csak a kiléte, hanem a szándéka és célja is homályba vész, amely pedig igen csak meghatározza azt a sokat emlegetett „magyarság küldetését” vagyis a nemzeti szintű vállalásunkat. 
Mitől a homály? Hitünk gyönge, Tudásunk szinte semmi, a Szeretet éppen hogy pislákol bennünk. Ha nincs Szeretet, mi marad helyette? A Sötétség szülte Félelem. A Félelem nem Jó! Attól meg kell szabadulni. Tőle szabadulni csak küzdelem árán lehet, mert az magától bizony el nem múlik. Ellen küzdeni, csak Igazsággal lehet. Az Igazság meg Boldogasszony Anyánknál van! Rá azonban nem vagyunk kíváncsiak, így marad a Félelem. (Cseh András)

Majd ha a tiéddel találkozol

„Mert ha itt a mulandóban haszontalan életet éltek, ha a munkátok semmit sem hasonlít az örökkévalóhoz, akkor újra meg újra vissza kell jönnötök, hogy a kísérletezésből tanuljatok meg a mulandóban az örökkévaló élethez hasonlóan érezni és élni.

Mert itt minden mulandó; mulandó az összetartozás a házastárssal, a gyermekkel, a szülővel, a testvérrel. Mindezek a léleknek csak apró szárnypróbálgatásai a szeretet törvényében. Hiszen minden újraszületéssel új feladatok, új lehetőségek nyílnak meg, amelyekben a léleknek a maga erejével kell az általa kialakított eszményhez igazodnia és az életet és az életnek különböző viszonylatait megoldania. 

Rajongva szereted a feleségedet, vagy a férjedet, és odaadnád az életedet is érte, s ez a szeretet felolvasztja az egész lényedet, hogy benne felolvadva önmagadat is odaadd, s a szeretet oltárán hamvadj el, de boldogtalan vagy, mert nem találsz megértésre? Ne gondolj vele; te magadért élsz, magadért szeretsz, ennek az érzésnek a magad lelkében kell a tökéletesség színvonalát elérnie. Mert ha elérted, és egészen fel tudsz olvadni a szeretetben, akkor már alkalmassá váltál arra, hogy majd ha a tiéddel találkozol, aki téged megért, aki a te lelked minden gondolatával, vágyával és törekvésével eggyé olvad: vele a teljes boldogságot élvezhesd.”

Több szempontból nagyon aktuálisak Tanítónk fenti gondolatai. Mondhatom „örökzöldnek” is a kérdéskört. Jelen szféra (ez a régi megnevezés, legpontosabb a fénykör), jelen dimenzióban (ez megfelel a fényívnek) ahol jelenleg a Földünk tartózkodik a boldogság állapotszerű hiánya TÖRVÉNYSZERŰ. A 3. fénykör 4.-5.fényívén ez a Törvény, mert ez a fényív még a sötétség fennhatósága alá tartozik. Erről valószínűleg senkit sem kell győzködnöm. A magunk egyensúlytalanságainak átminősítése UTÁN!!!! válhatunk érdemessé a 4. fényívbe való belépésre. Vizsgabolygó lévén sokan, nagyon sokan jöttek onnan vagy magasabb szintekről. Jellemző rájuk az ÁLLAPOTSZERŰ szenvedés melyet a vállalásuk (hívjuk karmának) vagy alapból magának a közegnek sötét volta okoz. Nem érezzük itt ÖTTHON magunkat! Pillanatokra felvillan az öröm, a derű a felszabadultság érzése…….hogy nem sokkal később átadja helyét a nyomasztó, komor, súlyos – időnként nagyon súlyos – feszülésnek. A meggyújtott mécsest időnek előtte nem szabad eloltani. Hagyni kell kiégni! Magamért égek, vagy másokért?……..Mindegy is ezt nekem kell viselnem……..Vállaltuk vagy kaptuk?……Mindegy is ezt nekem kell viselnem…….

Egy bizonyos. A nagy többségnek nem adatik meg itt és most a „tiéddel való” találkozás, vagy ha igen…..sokszor nem beteljesült örömet, sokkal inkább fájdalmas szenvedést jelent mindez.

Égessétek azt a mécsest, fájjon aminek fájnia kell, de mindenek felett

SZERESSÉTEK A SZERETETET!

mert az mindenek felett szeret BENNETEKET!

Egyedül kevés vagyok a Világ boldogítására, fényem gyönge, hangom erőtlen, Bölcsességem csekély.

Sokat kapok keveset tudok adni. Sokszor érzem mikor van szükséged egy biztatásra, egy kis vigaszra, egy éteri ölelésre……..Sokszor csak egy szó, egy jel, vagy egy gondolat, csak ennyire futja…..de ennyire legalább mindig futja… Higgyétek meg, mind fontosak vagytok számomra……ezért küldöm eme kis morzsát is…..adjon vigaszt, kitartást a háborgó sötét tengerben kicsiny lámpásotok ébren tartásához……”Mert a Fény az mindig velünk van, mert Ő a VAN!”

(Cseh Turul András)

A szeretet parancsolata

Az első és legnagyobb parancsolat melyből minden fakad:

SZERETET!

A magyarság megszólítatott! A kijelentés elsőre talán túlzó, fellengzős, a valóságot nagyobbnak mutató, de nem az. A magyarság megszólítatott!

Ne a közvetítőt, sokkal inkább az üzenet küldőjét, és legfőképpen annak szándékát nézzétek.  Ne a formát, módot, külsőt, tehát a múlandó „semmit érőt” sokkal inkább a lényeget jelentő Isteni Igazságot keressétek, ami múlhatatlan. Urunk Hangja kiáradt, s kihez így, kihez úgy de eljutott. A Hangot sokan meghallották. A „visszhangok” közül hármat kiemelek. Háromféle megközelítés, háromféle út melyek összessége adja a teljességet. Az alábbi bejegyzések mindegyike az Internetes facebookon jelent meg a napokban (2015. június 02.)

1.„A Szentlélek több síkon fejti ki bennünk munkáját. Áthangol. Általában szűk skálán alacsony szintekre rezonálva léteztünk: a Lélek a mennyei harmónia hangnemére stimmol át. Bizonyos dolgok, melyek addig fontosnak tűntek másodlagosak vagy sokadrendűek lesznek , mások , amit nem is érzékeltünk , vagy figyelmen kívül hagytunk, elsődlegessé válnak. Az értésünk, szellemi látásunk más hangnemben írja le a mennyek birodalmának szimfóniájával dúsult világunkat. Szépségektől elragadva, a csodát természetesnek véve, hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy hallgatóságunkból sokan nem mentek át a változáson. Számukra a nem e világi terminológia fogalmaival kifejezett és követhetetlen logika mentén kibontakozó megnyilvánulásunk érthetetlen értelmezhetetlen és élvezhetetlen. 

A két világ nyelvezete között a transzponálási kulcsot Jézustól kell kérnünk imádságban. A theológia tudománya örökké elhasalt azon a próbálkozáson, hogy a földi fogalomtárra építkezve mutassa be látását. 

A megmagyarázás: „diahermeneié” . Egymás átvezetése a Csodák Kertjébe, ráhangolódott szívvel.

Üdv: Tiszteletes”

2.„A spirituális képesség a szeretni tudás képessége! Ahogy növekszik bennünk a szeretet (megbocsájtunk, elfogadunk, megértünk, stb.) úgy tágul a tudatunk és az érzékelésünk. Figyeljük meg a Fénymesterek akármennyi ábrázolását, tanítását: mindig a szívre, a szeretetre, mint tisztaságra, mint fényre mutatnak, erre hívják fel a figyelmünket...

Talán az a nagy misztikus titok soha nem is volt annyira misztikus, és soha nem is volt titok?
Annyira egyértelmű volt, hogy az egyszerűségét észre sem vettük?

Kristályfény33”

3.„Kérdező: Mi a szeretet? Gyakran elérhetetlennek tűnik.

Válaszoló: A szeretetet félreértik, és egy érzelemnek tartják. Pedig a szeretet egy tudatállapot, egy lehetőség, ahogyan a világban létezhetünk, önmagunk és mások sajátos látásmódja. Isten, a természet vagy akár a házi kedvencünk iránti szeretet megnyitja a spirituális ihletettség kapuit. Amikor szeretnénk valakit boldoggá tenni, megfeledkezünk önző érdekeinkről. Minél több szeretetet adunk, annál több szeretet adására leszünk képesek. Kezdetnek jó gyakorlat lehet, ha napközben mindenkinek jót kívánunk gondolatban. A szeretet szeretetteljességgé fejlődik, egyre felfokozottabb, elfogulatlanabb és örömtelibb lesz. Elérkezik az idő, amikor mindenbe és mindenkibe „beleszeretünk", aki az utunkba akad. Az ennyire felfokozott megnyilatkozást korlátoznunk kell, mert a szeretet különös módon sokakat megijeszt. Sok ember legfeljebb egy rövid pillanatra tud nyíltan mások szemébe nézni, ha egyáltalán képes rá, és ez még nehezebb számukra, ha az illető szeretetteljességet sugároz. A szeretettel szembesülve némelyek egyenesen megrémülhetnek.

Dr. David R. Hawkins - The Eye of the I (A Valódi Én hatalma) 315 old. (pdf)”

Nyitott szív, ráhangolódás, a Szeretet Hangjának meghallása, s az első „rémület” után a SZERETET Tanításának be- és elfogadása mely a „Mi a SZERETET?” kérdésére válaszol. Ennek megértése itt és most - a Sötétség Fejedelmének fennhatósága alatt álló Földünkön - nehéz, de nem lehetetlen feladat.

Repüljünk vissza az idők szárnyán 2 000 évet. Oda és akkorra amikor az Úr testben járt közöttünk. Ezen belül is egy városi zsidó templomba a zsidó szertartás végére ahol is…………

„minden szem a Mesterre szegeződött, s mindenki az Ő szavait várta” 

Jézus Urunk tanítása

„Miként beszéljek néktek a Mennyeknek Uráról? És mit mondjak néktek a Mennyek országairól? És miként tanítsam tenéktek az Egyetlen Nagy Parancsolatot? – kezdte Mesterünk, anélkül, hogy felállt volna ültéből. Erre amúgy sem volt szüksége: így is kimagaslott a mellette - körötte ülők közül, úgy, hogy arcát, meleg-barna szemét jól láthatták hallgatói…

– Immáron közel három esztendeje, hogy közétek léptem: három esztendeje, hogy kezetekbe adom nap mint nap az én Atyámnak Világosságát, s mindama Tiszta Tanításokat, amelyek szerint élnetek, s lépnetek kellene életetek minden Útjain: de ti csak jártok továbbra is a magatok sötétségében, mert szemetek vak, fületek süket, és szívetek holt: meglátni, meghallani és megérezni az Istennek Igazságait. A Szeretet: Isten Szeretetének Nagy Törvényét és Parancsolatát tárom elétek: s ti megmaradtok a magatok vad és vak gyűlöletében. Az alázatosság Tanítását tárom elétek; s ti dölyfösek és kevélyek vagytok, s megmaradtok a ti felfuvalkodottságotokban, elé tolva magatokat mindennek és mindenkinek: még az Istennek is! Szegényeitek és özvegyetek és árváitok éheznek és szomjaznak és fáznak, s az ő segélykiáltásuk reszketteti meg nap mint nap a Mennyek erősségeit, és könnyeik rendítik meg az Istennek Szívét tevégettetek: s ti csak szavakkal éltek, mert cselekedeteitek meghalnak már a kimondatlan maradt szándékban.

Mit tanítsak hát még néktek, miként mutassam meg: miről szólnak az Atyának Igazságai? Miként tudnék beszélni holtaknak az Életről, ha azok csak a Halál igazságait ismerik, s zengik? Miként szóljak néktek az Örökkön Élő Istenről: ha csak a magatok holttá-tevő, testet és elmét, lelket és szellemet ölő “isteneteknek” szavát értitek, mert csak azt fogadni tanultátok meg?

            Mondottam tenéktek, mint mondotta Mózesnek az Isten: Szeresd a te Uradat, Istenedet, s csak néki szolgálj… Ez az első, a Nagy Parancsolat. De vajon tudja-e a ti elmétek: mit jelentenek e szavak? Tudja-e a ti szívetek: KI a te Istenetek, s hogy miképpen kell szolgálnotok, ha valósággal ŐT akarjátok szolgálni?

            Isten maga a SZERETET: az EGYETLEN BÖLCSESSÉG, amely éltet és megtart benneteket, s minden élőt: legyen az a Föld színén, vagy bárhol a Teremtett Világban. E Szereteten kívül nincs más, ami valós Bölcsesség volna, mert nincs más, ami ellene szegülhetne a ti lelketek s szellemetek Halálának. Ezt kell hát szolgálnotok, s mert a valódi, Tiszta Szeretet másféle szolgálatot el nem fogad, s el nem ismer, mint aminővel Ő szolgálja Létetek:

akként kell szolgáljátok, hogy szerettek… Szerettek mindenek felett!

           

Ezért is, hogy az első, a Nagy Parancsolat második része ekként int titeket: “és szeresd a te felebarátodat, mint tenmagadat.” Mert ki az, aki magára ne napfényt, s ne áldást: de bizony az Istennek Igazságát, s a méltán megérdemelt büntetést kérné, amit igazán jussolnia kellene,  ha megvizsgálná  az ő szívének -  lelkének mélyét, vagy csak mindennapjainak óráit? Egyikőtök sem, hisz mind akként vélekedtek: bűneitek csak semmiségek, amelyeket méltányosan néz, s szelíd orcával az én Atyám. Ám ha másokon látjátok ugyan ama vétségek rút sárpettyeit; mél-tatlankodástok s haragotok szava, s mind a vétkesre szórt átkok az égig érnek, az Istennek haragos ostorát, s az Ég tüzes villámait kérve a vétkesre. Ekként éltek az Istennek árnyékában: még is meg sem látva az Istent, s meg sem hallva az Ő intő - figyelmeztető - óvó szavát. Hát miként kiáltsam én fületekbe az Istennek Igazságát, ha ti szándékkal vagytok süketek, és miként mutassam meg néktek a Mennyek országainak Élő Fényességét, ha akaratotok szerint vakítjátok meg a ti elmétek, lelketek és szellemeitek szemeit?

           

Most megütköztök szavaimon. Azt vártátok: tán ékes, lágy szókat fogtok hallani ajkaimról. Ámde láttam jöttömben tanítványaimmal a ti városotok szélén álló kunyhókat, és látván láttam a ti szegényeitek mély és keserves nyomorúságát, és hallottam az özvegyek s az árvák zokogását, s ezernyi jogos panaszát: hát nem szólhatok néktek szelíd szókkal, csak mint az Igazság villáma; ostorozhatom a bennetek élő sötétséget. Ébredjetek az Istennek Igazságában, s töltsétek be ama Parancsolatot, amelyet atyáitoknak rendelt az Isten, hogy életetek legyen e Földön, s majdan a Mennyeknek országaiban is. Akinek füle van hallásra, hallja meg, s akinek szeme van látásra: lássa meg az Én Igazságomat, akinek pedig elméje van: értse is az Én szavaim Üzenetét…” 

Meghallották, meglátták, megértették a városbéliek Jézus eme tanítást? Nézzük mit láttak másnap a tanítványok.

„A part felé menet a nyomorultak viskói közt haladtunk: ott ugyan nyomát sem láttuk, hogy bárki is élelmet vitt volna nékik! A gyerekecskék a kunyhók előtt a porban guggoltak, de úgy, mintha nem is gyerekek, de kicsiny aggastyánok volnának: szomorú, éhes-sápadt arcocskájukban csak hatalmas szemeik éltek, s azok is valami néma könyörgéssel villantak felénk, majd reményvesztetten siklottak alakunkról ismét a poros földre, látva: üres kézzel járunk, magunk is kopott, szegényes köpönyegben. Visszafelé azonban már a piactéren át mentünk, s ekként hallottuk: miről beszélnek egymás közt az emberek. No; ugyan egy szó nem esett sem Mesterünk szavainak igazságáról, s még annál is kevesebb a város szélén élők megsegítéséről. Arról viszont annál több: miként lehetne megakadályozni, hogy azok a városba jöjjenek, s élelmet kolduljanak.”

 Az ÚR kérdése a magyarsághoz

„Valóban úgy gondoljátok: „miként lehetne megakadályozni, hogy azok vagyis a menekültek az országotokba jöjjenek?”

Igen véreim, a nemzeti konzultáció aktuális kérdéséről van szó, ami a jelenlegi vizsga utunkon az egyik legkomolyabb vizsgakérdése. Az Ellentét csatlósai színt vallottak!

Meghallottuk, megláttuk, megértettük a szeretet Jézusi/Atyai tanítást, vagy az Ellentét félelemkeltésére hallgatunk? A kérdés nem lehetne kérdés, hiszen mi magyarok híresek vagyunk a vendégszeretetünkről, hiszen „Mária országa” vagyunk, hiszen pünkösdkor kollektíve Csíksomlyóra zarándoklunk üzenetet hozni Máriától a „világ győzedelmes királynőjétől”.

Folytassam???? Nem szükséges. Jeles ünnepekkor, körmenetekben, vasárnap 9-től 11-ig úgy teszünk „mint ha”. Azon kívül még úgy sem teszünk „mint ha”. Magyarra fordítva a szót. Látszat szerint éljük Isten, de amikor a legcsekélyebb önmegtagadásra, lemondásra, áldozathozatalra kerülne a sor a lelkes hívek tömege úgy elolvad, mint januári hó a júliusi nap heve alatt! Pillanatok alatt semmivé lesz! 

Mielőtt kifogásként egyikőtök is a jelen világi állapotokra, azon belül is a szegénységünkre, nyomorunkra (amit egyes egyedül magunknak köszönhetünk) hivatkozna hagy emlékeztesselek benneteket az özvegy asszony két fillérjére!!!! Mennyivel becsesebb az az Úr előtt. mint a gazdag ember nagyobb összegű adománya. Ez utóbbi sokat adott, de sok maradt neki, ez előbbi keveset adott ugyan, de mindenét odaadta.

A Sötétség Fejedelme a bennünk lappangó vele közös részre épít, minthogy: „neked sincs, miből adnál?” „aki ide jön azok többsége bűnöző, terrorista”, „majd csak féltsétek tőlük a leányaitokat, mind megerőszakolják őket”, és még sorolhatnám hosszasan.

A helyi problémát helyben kell megoldani! A menekültügy végleges rendezése valóban csak egyetlen módon képzelhető el. Mindenkinek a saját szülőföldjén kell boldogulnia, de…… Addig is, míg nincsenek meg ennek feltételei, addig valamit kell kezdeni a vándorokkal. Igen. Vándoroknak mondom őket, akik végcélja a saját hazájuk és nem valamiféle idegen föld.

A probléma immár egy nagyobb közösséggé. Megoldásából mindenkinek a valós lehetőségei alapján kellene kivennie a részét. Kis ország, kis lehetőség, kis teher, nagy ország nagy lehetőség, nagyobb teher. Ezt követeli az Igazságosság törvénye s nem a jogszabályon alapuló bürokratikus minden Igazságosságot nélkülöző hozzáállást. Ezzel lehetetlen egyet érteni! Ez az egyik véglet. A másik, hogy mi magyarok hermetikusan lezárjuk a határokat és egyetlen vándort sem fogadunk. Sőt! Rájuk ellenségként, bűnözőként tekintünk olyanokra akik „elveszik a magyar családok és a születendő magyar gyermekek támogatását”. Ez utóbbit sugallja a megszerkesztett kérdőív szándékosan manipulálva a lakosságot. Holott nekünk nem a vándorokkal, de az EU hozzáállásával van a bajunk! Sajnos a kérdőívből ez alig derül ki.

Vagy már elfeledtük az tatár, török rabságba hurcolt testvéreink keserű sorsát? Az idegen hatalmaktól száműzöttek sorsát? A szegénység miatt önként kivándoroltak sorsát? Vagy, hogy egy közeli, s igen fájó, példát említsek. A „30 millió bevándorló román” hamis és hazug kérdésre adott …. ne mondjak semmit milyen….. válaszunkat?

Most újra válaszolnunk kell!!!

Az én válaszom. A vándoroktól nem kell félnünk! Ideiglenes befogadásuk, mindennapi létük biztosítása, szervezettségen, átgondoltságon, szigorú feltétel és követelményrendszeren, de mindenek előtt a SZERETETEN kell alapulnia. Aki hozzánk betér, érezze együttérzésünket, jó szándékú hozzáállásunkat, hogy majd egykor hazatérvén elmondhassa: „találkoztam a magyarokkal, találkoztam a Teremtővel”.

Kérem az Urat, hogy a helyes döntés felismeréséhez hassa át mindegyikünk szívét, lelkét az Ő Bölcs Szeretetének Erejével!

Végezetül egy hála fohász:

Uram! Hálát adok Neked, hogy fület adtál, a halláshoz, szemet a látáshoz, értelmet a megértéshez, s hogy megosztottad velem legnagyobb kincsedet, szívednek SZERETETÉT, hogy onnan merítve én is SZÍVesen ADjak!

Áldás minden jó szándékú magyar testvéremre

Rajtad van még a "lelki zsugorfólia"? Akkor hát itt az idő, dobd már le végre!

"Isten tenmagában, tenmagából, a magjából folyamatosan kiárad. Kiáradás, adás..... Nincs nagyobb boldogság az adásnál...Ez a Teremtőnk legnagyobb öröme... A Szeretet fény és hő egyben.... minek korlátlan áradásának a Bölcsesség szab határt... Legfőképpen itt a bukott szellemek világában. A bukott szellemgyermekek a lázadás sötét zsugorfóliájába öltöztek. A sötét magába szív minden hőt melegen tartva a benne lakozót, kifelé viszont semmit sem sugároz. Mindent be, semmit ki....Hő hiányában, hidegben a fólia összehúzódik, kellemetlen érzést adva viselőjének. Ez a meleg felé való haladásra ösztönöz. Egy határig. Nagyobb mennyiségű hő esetén ugyanis a fólia megolvad, fájdalmat okozva viselőjének. Jézus sokat adott. Tenmagához vagyis ahhoz képest amit adhatott volna szinte "semmit" sem adott, ugyanis a "fóliába" öltözött gyermekei képtelenek voltak többet elviselni. Ez volt a legnagyobb fájdalma! Nem adhatott többet, nem adhatta azt amit adni szeretett volna! Érdekünkben Bölcsessége korlátozta a Szeretetét! Miként akkor, akként ma sem képes a világ elhordozni a Világosságot. A zsugorfóliák még a helyükön vannak..."

Cseh Turul András

Bálványimádásról

 Íme, megint egy ütős írás Andrástól, ki lélekben testvérem!

 Ne csodálkozz, ha kiüt téged! Ha végig olvastad, gondolkozz el rajta!

Áldás!

Ne legyenek neked idegen isteneid! by Kalemandra Teremtészet Könyv Írója

Húsvét, 2015 (Tanítások)

 Az alábbi, csaknem 20 oldalas írást már húsvét előtt megkaptam András Testvéremtől. Egy kicsit gondolkoztam, feltegyem-e, hogy bárki el tudja olvasni, de aztán arra jutottam, hogy érdemes. Még ha csak százan is megnyitják, csak-csak akad 10 ember, aki végig olvassa, 5, aki ésszel megérti és EGY, aki testtudati szinten is átérzi az egésznek a jelentőségét .

Ezért az EGY EMBERÉRT mindenképpen megéri!

Készülj föl rá, hogy nem lesz könnyű menet! Minden mondatot ízlelgetni kell, akár többször is,  hogy átjárjon. Telefont, TV-t, rádiót és egyéb, zajkeltő eszközt kapcsold ki, tedd félre hétköznapi problémáidat, főleg sérelmeidet. 

Jó Utat!

HÚSVÉT 2015 by Kalemandra Teremtészet Könyv Írója

„Ti vagytok a Föld sója..."

Van én nékem egy kedves ismerősöm!
Hál, Istennek nem egy de sok……. Van én nékem tehát sok ismerősöm, kiktől nem vagyok sem jobb, sem különb. Van én nékem sok ismerősöm, kikkel ugyan azt az Utat járom, ugyan úgy.
Járjuk az egyéni mégis közös Utunk. Egyik pillanatban így, másikban úgy. Egyszer – azt hisszük, na most értünk a fénybe másszor - na nem hisszük, de éljük – vagyunk a sötétbe. Egyszer így, egyszer úgy. Egyszer Lent, egyszer Fent. Hinta, palinta mínusz 15-ből, a plusz 15-be! Két Erő, két véglet. Mégis…… Nekünk ki kell tartanunk, mert ezt kaptuk örökül…..
Mit mond erről jó Urunk?
„Ti vagytok a Föld sója, mert ti kell magatokba szívjátok mind azt, amelyeket Én tanítok néktek, hogy továbbadhassátok mindeme Tanításokat, mert Utatok célja és egyetlen lényege ez: a Tanítások éltetése és továbbítása, hogy akik azok birtokosaivá lesznek, maguk is továbbadhassák azt az utánuk lépők kezei közé.
S ha ti elvetitek magatoktól a tudást, amelynek megtartását és továbbadását sorsotokul vállaltátok: betöltetlen maradt feladatotok tudatában ér-e még számotokra a hiábavalóvá lett út valamit? Nemde: elértéktelenedik az számotokra is, mint az ízét vesztett só, amely már mire sem használható?
Azért mondom el mindezeket tenéktek, mert ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok azok, akikre a Tudás egy részét kell bízzam: szórjátok azt széjjel az emberek közt, hogy az éljen, és el ne vesszen semmiképp azok közül, akik készek azt befogadni elméjükbe és szívükbe. Ha ti elvesztitek magatoktól e Tudás elemeit: ugyan ki az, ki az emberek szívére árassza azokat?”
A népek…. az Isten adta népek….. egyik pillanatban így, a másikban úgy…… Egyik pillanatban hiszik, a másikban tagadják. Az Úr ismeri a népeket ismeri az állhatatosságukat, vagy annak hiányát. Ismer s lát mindenkit, a maga valósága szerint, belülről, mert előtte nincs titok.
Annak idején mikor a tanítványok arról beszélgettek: micsoda lelkesedéssel volt a Nép, míg Jézus Tanításait hallgatta. S itt átadom a szót egyiküknek, illetve magának a Mesternek.
„A Mester egy ideig hallgatott bennünket, majd hogy elcsendesedtünk, halk szóval beszélni kezdett:
~~ Ma megláthattátok az Ember egyik arcát, s most aszerint mondtok véleményt. De be kell következzen a Perc, amikor ugyanezek az emberek hátat fordítanak, megtagadva az Emberfiát, hátat fordítva még néktek is, s eltagadva a most megtapasztalt, számotokra is csodának tűnő történéseket. És akkor majd aszerint mondotok véleményt. Holott sem most, sem ama távoli holnapban nem lesz igazatok. Nem, mert most is, s majd akkor is csak a pillanat-szülte kép alapján ítéltek. Ám akiket most láttatok, s amilyennek most láttátok őket, vagy azok, akiket akkor látni fogtok, s amilyeneknek látni fogjátok: nem azonosak azokkal, akik, és amilyenek a Valóságban. Csak egy részét ismerhetitek meg énjeiknek, s még az sem biztos: az a kép, amely elébetek tárul, valóban saját énjeik része. Nem, mert gyakran a környezet színét veszi fel a külső, mint a kaméleon, s nem képmutatásért, csak az önvédelem okán: a földi tudat produktuma ez, s nem a Valós Én-é, amely e szerepvállalások idején még inkább rejtve kell, s fog is maradni, hogy az általa felépített, s viselt test a körülményeknek megfelelő szerepet vehesse magára, s játszhassa el, biztosítva ezzel a tovább, és túlélést, ami felsőbb értelemben a benne rejtező Szellem útjának biztosítása is egyben. Ti most a lelkesedést, az örömöt láttátok rajtuk: akkor majd a heves gyűlöletet fogjátok látni, amellyel az Emberfia ellen emelik fel szavuk. Sokan voltak azonban ezek közt az emberek közt, akiknek lelkesedése mögött a harag is ott izzott, a harag, amellyel minden, számukra érthetetlen dolgot fogadnak. Ezek közül azonban nem egy lesz, aki együtt kér majd ítéletet ellenem a farizeusokkal s az írástudókkal: tudatában s lelkében mégis megbotránkozik, megbotránkozik önmagán és másokon egyaránt, mint minden olyan történésnél, amely emberéletet követel. S nem azért, mert az Emberfia kell halált lásson, hanem mert egy ember kell haljon: s ezt az érzést ismerik, s mint ismertet: elvetik, s ennek nyomán a valódi szeretet és szánalom szikrái születnek meg lelkük s tudatuk mélyén.
Ne ítéljetek hát soha a pillanatnyi látszat szerint, és ne ítéljetek saját gondolataitok szerint, mert ítéletetek nem lesz sem jogos, sem pedig igazságos, mert a felszín ismeretéből még nem ismerhetitek az egészet: s megítélni csak az egészet lehet, nem pedig a részt. S ugyan: kik volnátok ti, kicsinyek, hogy azt állíthatnátok: a részből megismerni vagytok képesek a egészet? Nem vagytok, s nem is lehettek képesek, mert az egészet, a teljességet nem ismerheti, csak az Atya, s a Fiú, akinek mindeneket ismernie engedtetik az ő Atyja által…”

Cseh Turul András, 2015. 01. 11.

A négyféle tudat

Sokan előszeretettel járnak olyan előadásokra, képzésekre, tréningekre, melyek a szellemi gyógyítás technikáiról, de végső soron a tudat befolyásolásáról szólnak.  Azt gondolják, hogy egy bizonyos technika elsajátítása által szert tesznek gyógyítói képességekre, ezért kemény összegeket is hajlandók fizetni. A technikák gyakran márkajellel védettek, ezért csak egy szűk, fizetőképes közönség élvezheti előnyeiket. Valóban előnyt, többletet adnak e technikák? Pénzre lehet-e váltani szellemi dolgokat? Vagy csak divatos ezo-spiri parasztvakításról van szó? Bizonyára működik a jól betanult technika, különben nem járnának el az emberek. 

De kell-e egyáltalán technika, amikor a SZERETET hatalma mindenek felett áll? 

Mert: SZERETET=ISTEN!

Álljon itt Cseh Turul András magvas összefoglalója.

(Ha nincs időd rá, vagy valami pillekönnyű lányregényre számítasz, inkább  el se kezdd az olvasást!)

Tudatos tudat: amely tulajdonképpen mi vagyunk, s amelyre ráhatásunk van.

Tudat alatti: ide kerül minden megélt élmény, azok környezetre gyakorolt hatása (pozitív-építő, negatív-romboló), megszerzett tudás, tapasztalás, információ, élmény stb. Ez a saját Akasha krónikánk. 

Tudat mögötti tartomány: itt várakoznak a megélésre váró - nevezzük ezt - energiáknak. Előző Teremtéseink közül azok, amelyek eltérnek az Örök Igazságtól, emiatt a változás, a változtatás az átminősítés, megtisztítás (kinek kedve szerint) Törvényének vannak alárendelve. A saját Akasha krónikánkban megőrzött Hibás elgondolásaink, negatív teremtéseink, azok visszahatásai, mindaz tehát, ami a SZERETET megélése általi átminősítésre, kijavításra vár. Ezek az életfilm meghatározott pontján, meghatározott helyzetében aktivizálódnak vagyis akkor jelennek meg a tudatos tudatban. Akkor kell, illetve lehet ezeket átminősíteni, ezáltal egyben tisztulni is. 

Tudat feletti tartomány: itt a felsőbbrendű Én-részünk tartózkodik, akivel a lélekszálon keresztül tartjuk a kapcsolatot. A törvény szerint az alsóbb rendű soha nem igazgathatja a felsőbb rendűt. (felsőbb rendű – mielőtt valaki félremagyarázza irgum-burgum - : magasabb tisztultsági fokú, tehát több szeretetet, bölcsességet, pozitív akaratot tartalmazó, még másként Istenhez közelebb álló rész). 

A tudatmezők közül nekünk egyedül a tudatos tudatra van teljes körű ráhatásunk, rálátásunk. A tudatos tudatra, amely a Teremtést végzi az Örök itt és Most pillanatában. Amíg valaki testet éltet addig Teremthet és Teremt is, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Ez törvény! A Teremtéseim által vagy könnyítem, vagy nehezítem a helyzetem.

Könnyítés: közelítek az Isteni Igazság felé, segítségével átminősítem az eddigi negatív teremtéseimet, ezáltal magasabb rezgésűvé válok.

Nehezítés: távolodom attól, a negatív teremtéseim által növelem a sűrűségemet, fajsúlyomat ezáltal alacsonyabb rezgésűvé válok, vagyis növelem a bajt! 

A tudat alattiban tehát a megtörtént események eredményei nyugszanak. Ami fekszik, az nyugszik, ami megtörtént azon már nem lehet változtatni!!!! Azt nem lehet átprogramozni!!!!! Bár sokan szeretnék hinni eme hamis illúziót, attól az még nem működik, mert Törvénytelen!!! Aki a megbánás, a kiengesztelés Isten által meghatározott útja helyett, az „átprogramozás” hamis, hazug, könnyűnek tetsző útját hirdeti, az az Ellentét malmára hajtja a vizet.

 

Az ilyen jobban tenné, ha sürgősen elgondolkodna a tanítói, előadói pályafutásán, mert „jajj annak, aki csak egyet is megront a kicsinyek közül”. Jajj annak, aki hamis útra, hamis illúziók közé vezeti őket. Kicsinyek alatt értvén a tudására szomjazó ébredezőket. Jajj annak, aki nem Isten felé, hanem Istentől elvezeti ezeket! Jól gondoljátok át, mire fordítjátok a rendelkezésre álló időtöket, mert ez bizony nem végtelen, de nagyon is véges lehetőség. Odaát már hiába a nagy szánom bánom, ott a Törvény érvényesül, míg itt testben a Kegyelem, és mindenek felett az Irgalom. 

Áldás!