2014. március 17., hétfő

A Vitnyédi "ördöngös javas" tanai

"Pogány" (lat. paganus, vagyis "vidéki", "falusi", "népi", és ide tartozik jézusi őskeresztény hitünk is) ősvallásunkból fennmaradt intelmek és szokások, melyeket ha a mai ember betartana, sokkal élhetőbb lenne a társadalom. A címben szereplő "ördöngös" szavunk nem azt jelenti, hogy az illető javasember az ördöggel-sátánnal cimborált, de a katolikus egyház rányomta bélyegét, és üldözte őket, ahol csak lehetett. Kicsi, eldugott falvakban azonban a közelmúltig túlélték ezek az emberek. Az utolsó csapást az anyagelvű civilizáció rótta rájuk. Hogy át tudták-e adni tudásukat unokáiknak? Csak remélhetjük, hogy néhány esetben igen.

A kép illusztráció, nem a szóban forgó javasembert ábrázolja!
***  
Nem tudjuk kiről van szó. A Timaffy (Rábaköz és Hanság. Győr. 1991.) által említett Tana Jánosról talán?

I. A jövevényekről

Adj szállást a hajléktalannak, oltalmazd az oltalmad alá futót, fogadd be s tágíts helyet a jöttnek! Hagyd élni melletted szokása szerint, míg nem vét a JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE ellen.
-Mikor vét?-kérdezed.
Ha meglop, becsap,

ha lompos és portája férgek tanyájává válik,
ha lármás,
ha szóvá teszi a te szokásaidat, hitedet,nyelvedet,
ha azt várja el, te tanuld meg az ő nyelvét,
ha neved ád saját szája íze szerint a helynek,
ahová befogadtatott.

Ha ugarra telepítetted és ott falut alapít, azt nevezheti tetszése szerint, de ha a te faludat kerszteli át,vesd ki ebrúdon! mert így nem befogadott, hanem károdra honfoglaló.

II. Női- férfi viszonyról

Nincs rosszabb a szenteskedő feleségnél. Romlásba viszi férjét, mert az kurvához sóvárog mellőle.
Nincs rosszabb az iszákos férfinál. Nem csak vagyonát issza el, de erejét, meg böcsületét is. az okot meg mindig magán kívül keresi.
A züllés oka mindig belülről jön. Kívülről mindig a lehetőség adódik hozzá. Leginkább az az ember züllik el, aki tohonyaságból kevesebbre vitte, mint vihette volna szorgalommal. Az ilyen férfi többnyire a feleségét okolja, mert szívesen gyűlöli azt, akit elhanyagolt, megkárosított.
Óvakodj a kiskorú szajhától, mert kétszer is megmelleszt! Először amikor ajándékodért fekszik, másodszor amikor bepöröl liliomtiprásért.
Ne bántsd a megesett leányt. Ölég baj neki, hogy cserbenhagyta a férfi! Ahol összetart az asszonynép, az ilyen férfit kivetik.

A kivetés
A "kivetés szertartásos kitaszítás a közösségből- például egy falu közösségéből, vagy kitaszítás, megvetés a nőtársadalmának részéről. A kivetésre ok, ha a férfi
-gyereklányt bolondított el;
-házasággal hitegetett leányt és teherbe ejtette, de faképnél hagyta;
-párhuzamosan több nőt is szerelemmel bolondított;
-barommal közösült- s ez kitudódott;
-szeretkezés közben "máshová" nyomta be;
-"tétovázó" szerelmeskedés közben ujját nyomta a nőbe;
-nőt lecsípett -(megerőszakolt)

A nők az ilyen férfit lekapják a lábáról, lehúzzák a gatyáját és leköpdösik vétkes testi szerszámát. Az ilyen férfi régen nem kapott - sem a falujában, sem ott, ahol ennek híre utána ment- feleséget.
A "tétovázó" szerelmeskedés az, amikor a a leány elvileg nem mond nemet, megengedi, hogy a férfi hozzá nyúljon, de mindenre még nem szánta rá magát. Mindegy mi okból,többnyire azért, mert még szűz. A felelőtlen, önző férfi gyűlöli ezt a helyzetet, és könnyen odáig vetemedhet, hogy okot adjon a kivetésre.
A kivetés látványos, szitkokkal, átkokkal fűszerezett kitaszító szertartás. A csöndes kirekesztésre is sokféle ok adódhatott. Például ha valaki verte barmait, rosszul bánt gyerekkel, cseléddel, sanyargatta a tőle függésbe került felebarátját.
 A BÜÜN vallás  erkölcsrendjében ezek súlyos vétkek. E vallás ugyan csak zárt kultúrában maradt meg viszonylagos épségben és hatott, de a "beavatottak" a tágabb társadalomnak is tagjai voltak, többnyire "nyomós" emberek. "Pogány" világnézetük így suba alatt átsugárzott az egész közösségre. Ezért élt a "kivetés" szokása a keresztény társadalomban is. Ilyen megesett a Rábaközben az 1940-es években is.

Részlet Máté Imre Yotengrit könyvéből (159.o.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése