Téli álmomat alszom még, miként magyar hazám
Fagyos közöny marja szét, csonkolt végtagom
A szűzi hó alatt humusszá ért a múlt
Alant lehullt lombok, dicső koronák
Már az Új Életért halódnak
Rejtett Mag lapul az Örök-zöld ágak alatt
Bókoló hóvirág fohásza nyomán
Átsöpör e földön langy lehelet
S már megállíthatatlanul
Csírákat bont a kikelet.
(Borsi István)
