A Hegyi Beszéd magyarázata Tandari Évától

Kedves Olvasóim! Ezúttal egy hosszabb lélegzetű írást teszek közzé, melynek a nyelvezete sem egyszerű, de ha egyszer ráéreztetek, onnantól sokkal könnyebb a tudattal való megértése és szívvel való befogadása. Jézus egyik legismertebb tanításáról, a Hegyi beszédről szól, melyet oly sokféleképp értelmeztek már, jól és rosszul. Tandari Éva ezúttal is segít!

 "Kik a Boldogok? Nemde bár vélnétek, hogy azok, kik egészségnek örvendenek, kik kényelmes, nagy házat, vagyont, jószágot, nagy családot, s mindenféle hatalmat mondhatnak magukénak… Vélnétek, azok mondhatják magukat boldognak, akiknek házában örökös vígság lakozik, akik mindenkor ki tudják harcolni a maguk igazságát, akik a Jog, és a Törvény fölött állnak hatalmuk és erejük révén, vélve: ők maguk a Jog, és ők maguk a Törvény…

 Vélnétek: ezek a boldogok,  aminthogy vélitek is, ám nem így van!           

"Boldogok azok, akik lélekben szegények, mert az övék a Mennyeknek országa…

Boldogok a szomorkodók, mert ők megvigasztaltatnak…

Boldogok a szelíd szívűek, mert ők öröklik mind a földet…

Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot, mert nékik Igazság adatik…

Boldogok az irgalmas szívűek, mert ők irgalmasságot nyernek…

Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják…
Boldogok a békességre törekvőek, mert ők az Istennek fiai…

Boldogok, akiket üldöznek az Igazság miatt, 

mert övék a mennyeknek országa…

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, 

és hazug szókkal minden rosszat reátok fognak énérettem! 

Örüljetek akkor, mert ha örömös hűséggel viselitek ezt, jutalmatok bőséges a mennyekben: hiszen így üldözték már a prófétákat is, tielőttetek…”

S most bontsuk meg e sort, hogy amiként mondtam kibonthassam és megmagyarázhassam számotokra e másik, a korábbitól némiképp eltérő szemszögből is:

“Boldogok azok, akik lélekben szegények, mert az övék a Mennyeknek országa…”

 Amiként tudjátok, a “lélek” szót még Eszterrel dolgozva nem is annyira valósággal a Lélekre értelmezve, mint inkább a Tudatra vonatkoztatva használtuk. Annál is inkább, mert a jelenleg általatok már megismerhetett fogalmak akkor még nem léteztek. Az ember még nem állt azon a Tudati és Szellemi emelkedettségi fokon, hogy képes lett volna megérteni a különbséget amely a felsőbbrendű ÉN, tehát az ÉN-fél, és a szellemi Én-rész közt, valamint a Tudat és a Lélek közt van. Még abból kellett kiindulnom, ami a Tudatba íródott kép volt, tehát abból, hogy a Szellemet vették a magasrendű, s a Lelket az alsóbbrendű nem fizikai, a Tudatot irányító elemnek. Ekként tehát az érzelmi oldalt a Léleknek, az értelmit a Szellemnek tulajdonították: de mindahány, az érzelmekre is ható történést a Lélek által vélték érezhetni.

Ha gondjaik voltak, vagy bosszúság érte őket, még akként fogalmaztak: nehéz a lelkem (vagy a szívem), mert nem volt fogalmuk arról: a Tudatot, s nem a Lelket támadja az ellentét, annál is inkább, mert ti nem Lélek-elemmel, hanem Lélek-szállal bírtok, amely azonban tökéletes védelmet élvez. Az Őrszellem védi az ÉN-t az Én-résszel összekötő szakaszt, hisz enélkül az asztrális Világképben maradó ÉN-t annak Én-részével összekötő szálat már akár a legelső, tehát még az Én-rész testbe öltözését megelőzően megtámadná és meg is semmisítené az ellentét számtalan képviselőinek valamelyike, tehát már a testet öltés is lehetetlenné vált volna, s nem most, de már az Utak kezdetén. Amiként az Őrszellem oltalmazza tehát az ÉN-t és annak Én-részét összekötő Lélek-szálat, akként oltalmazza maga az Én-rész az őt a Tudattal összekötő szakaszt, hisz annak biztonsága az Út alapfeltétele. Ekként az ellentét a Tudat ellen fog támadni, s csak ha a Tudat behódol néki (tehát gyöngének bizonyul ellenében valami, nem egyszer rajta kívül álló ok végett), lesz képes akár teljességgel is megszállni magát az Én-részt is. De még akkor sem a Lélek-szálat, hisz az akkortól az ő érdeke is, hogy a Lélekszál épségét megóvva mind tovább tarthassa létben a fizikai test működéséért felelős agyat, amely a test vegetatív, tehát spontán működéséért is felel, hisz ő maga is a test révén vonzhatott, és vonzhat mindmáig magához többletenergiát az általa megszállottak Tudatából csak úgy, mint a fizikai testből, vagy e kettőn át az általa megszállva tartott személy környezetében élőktől.

A Lélek szó ez esetben tehát a Tudatot jelöli: de ebben az kibontásban épp úgy érvényes az ÚR Tanítása, mint a korábbi kibontás szerint! Akik képesek felismerni önnön tudatlan, és kicsiny voltukat, azok képesek teljességgel reáhagyatkozni az Úrra, és oly önfeledt nyugalommal hagyják magukat vezetni Általa, amiként a kicsiny gyermek, aki az ő szülői kezét fogva teljességgel biztonságban érezve magát, teszi meg az ő kicsinyke lépteit. Ekként kell néktek is felismernetek a magatok tudatlanságát, és ekként kell hagynotok, hogy az Egyetlen Mester fogja a ti kezeteket, és vezessen, amerre haladnotok kell. Aki ekként képes elfogadni az ő kicsinységét és tudatlanságát, nem csalatkozik, és nem téved el: s ez lesz a Léleknek boldogsága, ez a végtelen nyugalom.

 Aki viszont már önnön “bölcsességének” hamis “nagyságában” tetszeleg, az már e hibás Tudati képpel el is engedte az egyetlen biztos Kapaszkodót, s akkor az bizony tévelyegni fog, ha nem veszi is észre, s már elveszti gyermeki Boldogságát, mert megkopik benne a Lélek biztonságérzete: vagyis a Tudat s a szellemi Én-rész biztonság-tudata, amely mindenkor a Kegyelem Oltalmazó Erejében rejlik.

 Mert egy ideig, vagy akár egy Élet-út teljes hosszán is képessé lehet megmaradni abban a hamis tudatban, hogy övé a Bölcsességek teljessége, s ekként “az egyedül Tiszta Gazdagság: Szellemnek és Léleknek és elmének Gazdagsága”, holott csak a kezébe kaparinthatott, kicsiny Bölcsesség-morzsákkal bír, s azokat nagyította fel számára a magabízóvá lett Tudat, amelyet ekkor már nem az ÚR, hanem valaki más vezet. Ekként tudta, s tudja is az ellentét tévútra csalni azt a számtalan, s már még annál is több “médiumot”, akik olykor már a legelső kezükbe adott kis Bölcsesség-morzsa birtokbavételekor akként vélik: a Mindenség Bölcs Hatalmassága övék. S épp ez a hamis hiedelem lesz az, amely elhomályosítja látásukat, meggátolván őket abban, hogy különbséget tudjanak tenni a hamis, és a valóban Tiszta között. S itt, ebben a kibontásban már nem is a földi formában vett Boldogságra utalt az ÚR: de a Szellemnek Boldogságára, mert hisz végeredményképp maga a Szellem is akkor, és az által vetette el magától a Boldogságot, amikor nagynak és hatalmasnak látta, vagy legalább is kívánta látni önmagát, megtagadva és eltakarva még önmaga elől is: bizony, kicsiny ő, Istennek, a Teremtő EGY-ségnek oltalmazott és Szeretett kicsinye.

S ebből kiindulva egy újabb értelmezését is megvizsgálhatjuk e Tanításnak, már akként, hogy a “Lélek” szót az Eszter-korabeli ember értelmezése szerint, tehát mint az érzelmek irányítóját vesszük alapul. Bizony, boldog az a Teremtmény, aki képes felismerni: mily kicsiny is őbenne a Szeretet, és a Szeretni tudás az Istennek Tökéletes, Végtelen és Örök Szeretetéhez viszonyítva! Boldog, mert e Felismerés már azt a Bölcsességet is magában rejti: bárha csak szikrája az ő Szeretete a Teremtő EGY-ség Szeretetének: azért ő mindenkor, minden körülmények közt élvezője és birtokosa az Ő Teremtője Szeretetének.

Nem tudom kellőképp érzékeltetni véletek, gyermekeim: micsoda hatalmas Áldás ez, és mily véghetetlen, megnyugtató Kegyelem! Nem csak a ti számotokra, tehát nem csak az EGY-ségtől eltávozottak számára, de még azok számára is, akik mindenkor megmaradtak a Teremtettség Tökéletes EGY-ségében, megmaradván Istenben. S épp e Végtelen és Örök Szeretet az, amely a Mennyei szinteken élők semmihez sem hasonlítható Boldogságát adja. Tudják, hogy soha örökkön nem lesznek képesek bárha a szikráját is visszasugározni a feléjük áramló Teremtő Szeretetnek, és tudják ezzel egyidejűleg azt is: mégsem veszítenek el a Teremtő Szeretetből egy kicsiny szikrát sem! Az mindenkor övék, Teremtett Szellem-gyermeki Örökrészük, amely éppenhogy kicsinységük végett illeti meg őket az Egyedül Hatalmas, Teremtő EGY-ségtől, s mert megilleti őket, bírhatják is azt örökkön - örökké.

Amiként bírhatjátok azt ti magatok is, ha ti elfedtétek is magatok elől e Végtelen és Örök Szeretetet. Mert elfedtétek, több rétegű, s mind sötétebb fátyollal fedve el magatokat a reátok hulló Szeretet-sugarak elől, hogy mindenkor csak annyit érezhessetek belőle, amennyit képesek vagytok e fátylak elvetése révén ismételten is megérezni. De amilyen mértékben képessé lesztek azt ismételten is megtalálni, oly mértékben bírhatjátok is azt: s a Cél éppen hogy ez! Megtalálni, élni, s ekként Vissza is tükrözni A TEREMTŐ EGY-ség felé azon Szereret-sugarakat, amelyeket ismét, s már valóban magatokénak tudhattok, mint az EGYETLEN IGAZSÁG parányi, mégis felbecsülhetetlen értékű szilánkocskáját…

“Boldogok a szomorkodók, mert ők megvigasztaltatnak…”— mondja az ÚR, s itt már ez utóbbit érti, mint a szomorúság okát. Mert bizony, szomorú az a Szellem, amely tudatára ébred önnön balgaságának, annak, hogy ő maga zárta ki magát, és rejtette el magát a Teremtő EGY-ség Végtelen Szeretet-árama elől. Ám aki már képes e Felismerés birtokosává lenni, és képes szomorkodni önnön balgasága végett, azt maga a Felismerés és a megbánás teszi Boldoggá is, hisz a Felismerés megadja számára az Erőt: korábbi tettei, szavai, érzései és gondolatai megtisztítására, amely tisztátalan elemek lényegében azok a bizonyos Maya-fátylak, amelyek közül ekként egy lehull a Szellemről, vagyis az ÉN-ről, amely Én-része révén kap alkalmat e Maya-fátylak feloldására, semmivé tevésére. A fátyol lehull, s az ÉN egy Fény-körrel feljebb, egy fokkal közelebb léphet az egykor magáénak tudhatott Tiszta Boldogság felé.

“Boldogok a szelíd szívűek, mert ők öröklik mind a földet…”

— E harmadik Tanítás magyarázata talán egy kissé bonyolultabb lesz, semmint várnátok. Ezért még a mondatot is megbontjuk, amiként azt korábban is tettük.

Kik a szelíd szívűek? Azok, akik az Igaz Szeretet Bizonyosságában élnek, mert ők már bírhatnak azzal a Felismeréssel: Létük a Föld színén nem más, és nem több, mint tanulmány-út, amelyet végigjárva, s már a Krisztus Törvénye szerint járva azt végig, előrébb és feljebb jutnak a Valóság felé vezető Úton is.

Ők már nem fognak földi kincsek után törni, hisz tudják: semmi az, s ha az után vágyakoznak, csak a semmit szerezhetik meg maguknak. Nem törnek magas pozíciók után, mert tudják: az Egyetlen Valós Hatalom a Szeretet, azaz Krisztus: s miféle Földi hatalom lehet képes megadni nékik azt a Rangot a Valóság Világában, amelyre akkor emelkedhetnek fel, ha a Legnagyobb Hatalmat: A Szeretetet igyekeznek megtanulni és megvalósítani akként, amiként azt a Leghatalmasabbtól látják és tanulják?!

Azok a szelíd szívűek, akik a Leghatalmasabb Parancsot betartják, mert azok a kicsiny, csak földi értelmezésben vett parancsok ellen sem éreznek késztetést zúgolódni, vagyis nem lesznek elégedetlenekké, hisz a Szeretet megelégíti őket, és megnyugosztja őket mindenkor. Az igazán szelíd szívűt nem zaklatja fel semmi féle méltánytalanság, mellőzöttség, nem bántja, és nem szomorítja meg, ha valaki az őt esetleg méltán megillető helyre tör: szótlan mosollyal fog félre állni, mert tudja: Istenben, és Isten előtt minden és mindenki EGY: s ha a föld színén az élre törni vágyna is, nem jut sem előrébb, sem magasabb polcra az Istennek Országában, mint ami valóban is az ő helye öröktől: ekként fölösleges is volna a rövidke Földi Életet oly dolgokkal elvesztegetni, amelyeknek semmi hasznát, de inkább még kárát látja a Valóság felé vezető Úton.

…“mert ők öröklik mind a Földet” - ekként szól a mondat második fele. Részint az Új Földre utalt e szavakkal a Mester, amiként azt korábban már kibontottam számotokra (Pét. I. 70-74).

De azzal együtt már egy magasabb értelmezésben is említette a Földet. S még csak nem is konkrétan magát a Földet, mint Bolygót, de azt, mint Birodalmat értve. S vajon mely Föld, miféle Birodalom az, amelyet A FIÚ ISTEN mint Krisztus-gyermeki Örökséget: övéinek ígért?

Amely királynak a Földön van birodalma, az a földi birodalmat hagyja az ő fiaira. Az Égi Király földje, tehát Birodalma azonban nem a föld színén van, nem is lehetne: ekként viszont az Úr sem ígérhette azt a Birodalmat Övéinek, amely nem a maga Valós Birodalmának része, hisz a Föld, mint Kozmikus elem, mind magasabb szintre emelkedik, míg végül visszaváltozik, visszanemesedik azzá, ami eredetileg volt is, vagyis a lefelé tartó ÉN-képek Szellemi-gondolati energiáivá.

Az ÚR, Aki Istennek Krisztusa nem egy nem létező, de egy nagyon is létező, mert az Egyetlen Valóság Világában létező Birodalmat; tehát “Földet” ígért örökül azoknak, akik az Ő Gyermekei az Ő Szeretetében, annak elfogadása, megélése által. Aki igazán képes megélni önnön Krisztus-gyermeki mivoltát, már a Fent Világának, az Életnek Örökét veheti Attól, Aki Szülője néki, mert Szülője, Ős-forrása a benne élő Szeretetnek, amely Szeretet révén lett Krisztus Gyermekévé.

A legmagasabb rendű értelemben tehát a Valós Élet Világának Földjét veszi örökül mind az, aki szelíd és alázatos szívű, vagyis olyan, amilyennek lenni Krisztus tanította, s tanítja azóta is mindenkor, minden Útján egy fokkal magasabb szintű Ismeretet adva át néki, mint Bölcsesség-elemet e Szeretetből, annak mibenlétéről.

“Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot, mert nékik Igazság adatik…”

S e Tanítás részben, de talán egészében visszautal arra, amit fentebb már említettem. Egyetlen IGAZSÁG van: Az Istennek Igazsága. Az, amelyet a Szellem elvetett magától, s amelyet ekként összetört magában, és a maga számára, s amelyet azóta is igyekszik minden Ember, s mindahány, már a kellő Ébredt-ségi fokra, de még nem a negyedik szférába ért Úton járó megtalálni, hogy magáénak tudhassa azt. Ám azt nem tudhatja magáénak soha, senki, csak aki a legteljesebb alázattal közeledik az összetört EGÉSZ kicsiny darabjához, amelyhez közeledni már valóban meg van benne a kellő Erő, hogy akkor azt a kicsiny Igazság-töredéket az ÉN-be építve, már ismét a magáénak vallhassa.

A baj többnyire csak az, hogy aki már egy kicsinyke parányát megismerte az Egyedülvaló, Ősi Isteni Igazságnak, akként véli: a teljesség ismeretével bír. Pedig ha csak azt figyelitek: miként bontok ki én magam is előttetek egy-egy Igazság-morzsát mindahányszor újra, s mindig más és más oldalát mutatva meg ugyanannak az egyetlen Igazság-töredéknek, ráébredhetnétek arra, hogy mennyire csekély a Teljességhez az a kis szilánk, amelynek ha már mindahány oldalát megmutattam, amelyet a ti korotok embere számára megmutatnom engedtetik az Úr Kegyelme által, még mindig csak egy kis részét, csak néhány elemét ismerhetitek: de még ama részt sem teljességgel, s az még akkor is csak egy kis rész, egy kicsiny töredék a Teljességből. Nem véletlen mondtam már nem egyszer, s nem véletlen ismétlem most el újra: nem állhattok meg egyetlen Igazság mellett, még ha százannyira Tiszta is az! A Felismert jót a felismert még jobbal felül kell tudnotok írni: a régit sem elvetve, de már az újat hozzákapcsolva, hogy legalább az az egy kis törmelék, amelyet a Nagy Egészből magatokénak vallhattok, mind teljesebbé lehessen, mire az Út véget ér.

“Boldogok az irgalmas szívűek, mert ők irgalmasságot nyernek…”

   E Tanítás kibontásához vegyünk még egy rövid részt a Máté ev. 9.13 - ból:

…“Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.”…

— E Máté versben a legfontosabbat mondta ki az Úr: azt, hogy nem vérrel, és nem kényszerrel: de Szeretettel kell vezessétek egymást az Úton. Akik nem a Krisztus által tanított és megmutatott Szelíd türelemmel kívánják a már felismerten helyes Útra vezetni Testvéreiket, de a maguk vélt, vagy akár valós igazságát a Tudat Szabadságát megkötve akarják rájuk kényszeríteni, már letértek a Krisztus-mutatta Útról, mert a Tudat kényszerítése révén csak a maguk akaratát töltik be, mit sem törődve azzal: mit rombolnak le a Tudatban csak azért, hogy az általuk helyesnek érzett igazságok egy kicsiny morzsáját igyekezzenek adni mindahelyett, ami addig a Tudatban volt, s amely ekként, már a maga korábbi, bárha csak hamis “kincseitől” megfosztva üressé, és védtelenné válik.

Az Irgalmasság ebben az értelemben a Szeretet: annak egy magasabb rendű formája, s a Szeretettel semminő áldozat fel nem érhet, és nem vetekedhet, mert hisz a Valódi  Áldozat is mindenkor a Szeretet nevében és jegyében, s nem annak ellenében esik. Akik igaz irgalommal tudnak lenni Testvéreikhez, megvalósítják irgalmasságukkal e magasabb szintű Szeretetet: s ekként ők is Irgalmat találnak a Szeretet Istenénél.

Különösen és kiemelten fontos e Tanítás éppen a ti korotok, s az utánatok következő Nemzedék számára! Az irgalom ugyanis egy a Kegyelemmel: s ti a Kegyelem Törvényébe, vagyis a magasabb rendű Szeretet Törvényvilágába kell tudjatok átlépni, hogy a felemeltetettek nagyon is szűk csoportjába kerülhessetek. S arra, hogy irgalmasságot gyakoroljatok, vagyis hogy már gyakorlattá változtassátok a bennetek élő Szeretetet, ma is számtalan lehetőségetek van, vagy legalább is: volna, s még több lesz a holnapok során. Irgalmat gyakorol, vagyis a benne élő Szeretet szavára hallgat az az asszony, aki az utolsó pillanatban tudja kimondani azt a “nem”-et, amellyel lényegében alig is megfogant magzata Életére mond Igent. De irgalmasságot cselekszik az is, aki amiként korábban mondtam, a szíve szavára hallgatva pártfogolja hajlék nélkül maradt, rászoruló Testvéreit, s itt is gondolok úgy Ember-testvéreitek bármelyikére, mint a mások által eltaszított Lélek-lényekre, még akkor is, ha mindet nem vihetitek otthonaitokba az eltaszított állatkák közül sem. Ez utóbbi gondolat elvetése még természetes is, különösen azokban a városi házakban, ahol erre kert híján lehetőségetek sem volna. De a kidobni kívánt ruhanemű, vagy akár élelem egy-egy biztonságosan hozzáférhető helyen való elhelyezése is e Szeretet-szolgálat része lesz, ha maga a cselekedet nem csak a józan megfontoltság, vagy a megszerzett ismeretek nyomán megfogalmazódó érdek, hanem a valós Szeretet nyomán esik, mert ekként ténylegesen is a szívetekben élő Irgalmat gyakoroljátok, magatok is Irgalmat nyerve érte az Úrtól. Aki áldozatnak, fáradtságnak, nemszeretem szükség-cselekedetnek éli meg a mások iránti törődő Szeretet, tehát az Irgalom gyakorlását, s csak környezete esetleg kimondatlan elvárását, vagy a Tanítások nyomán felébredt Tudati kényszert tölti be és éli meg a cselekedet révén, nem nyer többet, mint a cselekedet révén megfogalmazott többletenergiát, amelyet viszont ki is éget, semmivé tesz benne és számára a kényszeredettség-érzet negatív energiája. Aki viszont Szíve igaz Szeretetét is adja a cselekedethez, az általa kiáramoltatott Szeretet mértékében nyeri, mint többlet Szellemi Erőt, az Istennek Szeretetét, vagyis mindinkább birtokosává lesz az ÚR Irgalmának. S mint mondtam, nem valami rendkívüli áldozatokra utalt itt az Úr, hisz Ő nem kíván egyikőtöktől sem olyasmit, ami meghaladná fizikai - Tudati - Lelki, vagy Szellemi Erőiteket! De azt igen is kívánja, éspedig teljes joggal, hogy ki-ki megtegye a tőle várható maximumot: amiként azt épp Ő mutatta meg néktek is, és mutatja mindenkor, a Kezdetektől, s mutatni fogja az utolsó egy visszatéréséig, s az után is: mindörökkön.

  Van, aki még tudhat tevőleges szolgálatot teljesíteni, van, aki már “csak” Szeretet-teli gondolatait, és imáit adhatja Testvéreinek: s akkor az előbbi az ő cselekedete, az utóbbi az ő Szeretet-teli gondolatai és imái révén cselekszi az irgalmasságot, vagyis annak révén éli meg a Kegyelem Istene tanította Szeretetet. S nem győzöm, és nem is lehetséges kellőképp kihangsúlyozni: micsoda hatalmas Erő van minden, valóban Szívbéli, akár nem is a hagyományos, megszokott értelemben vett, de a Szív sugallta szavak formájában felküldött Imádságnak!

            
“Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják…”

  — De vajon miként értelmezhetitek: tiszta szívűek? Kik azok, akik igazán tiszta szívűeknek nevezhetőek?

Nos, nem minden esetben azok, akiknek nyugodt a lelkiismeretük, mert hisz Hitleré is az volt: ő is meg volt győződve arról, hogy tökéletesen cselekszik, ekként teljes nyugodtsággal, minden lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkoltatott meg ezer és ezer és végül több százezer embert! A betörő is nyugodt, és a magzatát meggyilkoltató asszony is, mindaddig, ameddig azzal a hamis és sötét Tudati képpel tudnak élni: helyesen cselekedtek. De mégsem nevezhetnénk őket tiszta szívűeknek, mert ha betöltik is önnön Tudati késztetéseiket, kedvezve az elme gondolatának, vagy önnön fizikai testeiknek, nem töltik be az Istennek Törvényét.

Tiszta szívű tehát csak is az lesz, aki önmaga mértékében tökéletesen képes betölteni az ÚR Törvényét: A Szeretet Törvényét, amely, amiként mondtam, már eleve magában foglalja mindahány Parancsolatot is, hisz aki az Igaz Szeretetben él, nem szeg meg egyetlen Parancsolatot sem, hisz mind-ahánnyal a Szeretet Törvényét szegi meg, ellene szegülve az Isten Szavának és Legszentebb Akaratának. Aki önmaga mértékében már teljességgel tökéletesen képes betölteni a Szeretet Törvényét, ténylegesen is meglátja Istent, hisz meglátja A Szeretetet: s ha cselekedetei, érzései, gondolatai beilleszthetőek a Szeretet meglátott képébe, valósággal is Boldogok lesznek, hisz mi adhat nagyobb Boldogságot, mint az ÚR Szeretetében és Szeretetével élni?! A szívetekben élő Szeretet révén, s e Szeretet cselekedetekké változtatása révén lesztek tehát képesek meglátni Istent, s meglátjátok egy bizonyos mértékig önmagatokat is, de már Valós Önmagatokat, vagyis szellemi Én-részeiteket, amely Istennek egy Tökéletes Szikráját bírja, amely a Benne Élő Szellemi Természetet tükrözi, amely Szellemi Természet A TEREMTŐ EGY-ség LÉNYEGE: A Szeretet. S minél magasabb szinten élitek a Szeretetet, annál magasabb fokon lehettek képesek bekapcsolódni Én-részeitekbe, mert Tudati-érzelmi energiáitok annál nagyobb mértékben rezegnek együtt az Én-rész Tudati Szeretet energiáival, vagyis az Én-rész Lét-lényegével.

“Boldogok a békességre törekvőek, mert ők az Istennek fiai…”

— Isten maga a Végtelen nyugalom és béke. Akiknek elméjében csak a harc, a mindenkor mást, és másképpen akarás él, nem lesznek nyugodtak, és nem lesznek békések sem, mert épp a bennük élő, más féle akarat iránya lesz az, amely ezt lehetetlenné teszi számukra. Aki már az ÚR Tanításainak ismerője, s aki már az ÚR Útjára tette lábát, semmiképp sem lesz békétlen, hisz a magasabb rendű Cél felé fog törekedni: ekként a kicsiny, földi célok kudarca nem billenti ki nyugalmi állapotából sem Tudati, sem Szellemi én-jüket. Aki az ÚR Kincseit vágyja, nem fog harcba szállni semmiért, ami csak földi, csak az után fog törekedni, hogy a Szeretetet: Isten leghatalmasabb Kincsét a magáénak tudhassa. Aki azonban megkötötte magát a Föld kicsiny, múló kincseivel, és aki még önmaga elvehetetlen és elvitathatatlan részének éli meg az ideiglenesen, csak az adott Élet-út hosszára rendelkezésére bocsájtott fizikai eszközöket, nem lesz, mert nem lehet békés. Részint azért, mert önmaga kiteljesítésének és tökéletesítésének még a birtokában lévő eszközök gyarapítását érzi, részint pedig azért, mert a földi kincsek fölötti aggodalom már elveszi nyugalmát, s ekként benső békességét is. Aki azonban már képes felismerni azt a nagyon is fontos tényt, hogy a Föld színén is egyetlen Valós Kincs létezik, képes lesz arra is, hogy már csak a Valós Kinccsel azonosítsa magát, s csak ahhoz kötődjék, míg a mellékes földi dolgokat használja, amig használnia lehet, aztán minden keserűség nélkül elengedi még azok Tudati képét is: ne kössék a Föld színéhez azt, ami valójában nem a Földé. Ekként szerezhetitek meg a teljes benső, tehát a Tudati - Lelki és Szellemi Békességet: s mert csak az Istennek Kincse utáni vágy él bennetek, valósággal is az Isten Fiainak neveztettek, Aki az Ő fiainak ígérte az Ő Kincseit.

 A most következő két Boldogságot már egybe vesszük, mert egy azok mondandója:

“Boldogok, akiket üldöznek az Igazság miatt, mert övék a mennyeknek országa…

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazug szókkal minden rosszat reátok fognak énérettem! Örüljetek akkor, mert ha örömös hűséggel viselitek ezt, jutalmatok bőséges a mennyekben: hiszen így üldözték már a prófétákat is, tielőttetek…”

— A Sátán mindenkor alkalmat talált, s még fog is találni arra, hogy testekbe öltöztesse, s a megfelelő pozícióba juttassa a maga szolgáit, hogy azok ellen fordulhasson ekként, akik az Egyedülvaló Igazságot keresik, és megtalálván: már abban élnek, s azt követik. Ekként volt ez a kezdetektől, s ekként van ma is. Igaz: az üldöztetések ma más jellegűek, mint voltak a kezdetekben, vagy mint aminő üldöztetéseket a korai Krisztus-tanítványok szenvedtek el: de alkalmasak ma is arra, hogy akár teljességgel ellehetetlenítsék azok mindennapi életét, akik ténylegesen is az ÚR Igazsága szerint akarnak élni. A mind nehezebbé váló lét-körülmények is e célt szolgálják, hisz aki a “felszínen” akar maradni a ti jelenlegi Társadalmaitokban, annak erejét megfeszítve kell dolgoznia, hogy a valóban szükségesen felül azt is előteremtse a maga, s gyakorta már családja részére is, ami kiemeli őt/őket a legalsóbb, s ekként legszegényebb néprétegből a középosztálybeliek közé. Márpedig az emberi vágy és cél többnyire ez. Ekként viszont már sem idejük, sem erejük nem lesz arra, hogy ténylegesen is az ÚR Tanításaival foglalkozzanak, még akkor sem, ha a kor-eszmének megfelelően el-el mennek a misére, ha máskor nem is, legalább a főbb ünnepeken. S még talán jónak is mondhatom, ha “csak” ekként távolodik el a korábban megismert és követni kívánt Úttól a gyengévé váló Testvér, mert hisz ma már számtalan, nagyon is elfogadott, de sehová sem vezető tév-út áll a rendelkezésére, amelyek mindegyike alkalmat ad számára: igazolni önnön döntését, s megkísérelni ekként elhárítani magától a felelősséget azzal, hogy nem hagyta el az Utat, csak másként közelíti meg… (Azt hiszem, ez is nagyon ismerős kifogás…) Olyan “ezoterikus”-nak, vagy “spirituális”-nak mondott (de tényleg csak mondott!) utak, amelyeket követni nem csak hogy nem szégyen, de inkább sikk, divat, bátran hangoztatható tény, amelynek kimondása nem megbélyegzetté, csak még érdekesebbé, s esetleg felkapottabbá is, kedveltebbé is teszi az illető testvért bizonyos körökben. Azon körökben, amelyekben a hozzá hasonlóan e kettős irányt hangoztató, tehát a földi “értéket” a Szellemivel párosítani igyekvők csoportosulnak."

(Ez egy részlet a Szeretet Törvényvilága I. kötetéből, mely Tandari Éva weboldaláról ingyenesen letölthető.)