"Ha vasuton vagyunk, s kérdezni valónk van, kitől kérdezősködünk, ha
nem a konduktortól? Ha más uton járunk, s ember-csoport jő velünk
szembe, nem ahhoz fordulunk-e, aki véleményünk szerint legjáratosabb
azon a tájékon?
Kit kérdezzünk a lelki út tévelygőiben?
Bizonyára nem a testi embereket, hanem a lelki embereket. Azokat, akik a
zablát legerősebb kézzel kormányozzák; azokat, akiknek a honossági
érzése erősebb, mint a miénk; azokat, akiknek agyában tisztultabb a
világosság, mint a mienkben. Mert ők tudják legjobban az utat, az
igazságot, az életet.
A legfejlettebb lelkű ember a földön Jézus
volt, senki nem is emliti annyiszor a lélek és a test különvalóságát,
mint ő, tehát senki nem is érezte annyira, senki se volt e tekintetben
olyan tájékozott, mint ő, senki nem adhat olyan biztos utasitást, mint
ő.
Utasitásai az evangéliumokban vannak megirva."
*
"Érdekes, hogy Jézus halottnak nevezi a testiembert.
Egyik tanitványa kéri:
- Engedd, hogy elmenjek s eltemessem az atyámat.
Jézus feleli:
- Kövess engem. A halottat hadd temessék el a halottak.
Jézust nem is érti meg a testi ember. Az evangéliumok mesék nekik, vagy
zagyva beszédek. De vajjon nem más szemmel nézi-e az eget is a gyermek
és a csillagász?
A lelki ember megérti Jézus szavait, és megérti a hallgatósága felkiáltását is:
- Soha ember nem szólott úgy, mint ez!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése