"LELKI ÉBREDÉS
Mik a jelei a lelki ébredésnek?
Az
ember megismeri, hogy a keze nem ő, a lába nem ő, a füle nem ő. Eddig
csak a hajával nem azonositotta magát, most elválik az azonos érzése a
végtagoktól:
A kéz csak fogó és ütőszerszám. Ha levágják, sem az
eszem, sem az emlékezetem nem csonkult. A láb csak járó, emelőszerszám.
Bár testemnek csaknem fele, ha elvesztem, öntudatom nem csökken, lelki
tehetségeim nem kevesbedtek.
Dehát micsoda kocsi az, amelynek elveszhetnek a kerekei, eltörhetik a rudja, mégis egész kocsinak érzi magát?
Ha a testem egyes részei elveszhetnek annélkül, hogy a lelkemből bármi
is hiányzanék, bizonyos, hogy a gyomrom se én vagyok, a tüdőm se én
vagyok, a szemem se én vagyok, és az agyam se én vagyok. Ha az egyik
testrész műszer, a másik is az. Hús, hús.
Mért volna az agyvelő kivétel. Az agyvelő is csak anyag. Az anyag pedig nem gondolkodik.
Igy válik ketté tudásunkban és érzésünkben a valónk: Én és a Testem.
Dehát mi vagyok én, és mi a testem?
Én lélek vagyok. A testem meg hús. Én vagyok a kocsis, a testem a kocsi.
A kocsi mint börtön! Mért vagyunk e mozgó börtönben? Nem tudjuk.
Aktáink be vannak pecsételve, és ismeretlen levéltárban hevernek.
Emlékezetünk is ott van valahol, mint a régi rab régi naplója a fegyház
irattárában.
Hol az az irattár?
Hol az a levéltár?
Hol itélnek el bennünket?
Miért?
Megtudjuk majd, ha a kulcsár értünk jön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése