2015. március 14., szombat

A lélek párhuzamos életei



Hallottunk már a párhuzamos világok elméletéről. Az időfizikusok szerint ezekből tizenhat létezik, ezeken kívül pedig a nem tér nem idő világa, ahonnan a térugrásos űrutazásokat lehet végezni. Ezeket a párhuzamos világokat szerintük úgy kell elképzelni, mint ahogy az aszinkron villanymotornak a tekercseiben való fáziseltolást. Minden tekercs valósága akkor nyilvánulhat meg, amikor a fázis éppen rá esik, eközben a többi tekercs valósága nem nyilvánul meg. Mivel a forgórész hatalmas sebességgel forog, minden tekercsben állandónak tűnik a valóság. Tehát ahány tekercs van az állórészben, annyi valóságszegmens létezik, csak nem egyszerre. Akárcsak a filmezésnél, amikor az egymás után vetített képek egy bizonyos sebességénél összeáll a kép, ugyanígy a tekercsekben a nagy rezgésfrekvencia miatt a valóságok minden tekercsben folyamatosnak tűnnek.

Átértelmezve a párhuzamos világokra, minden világ a többi vele párhuzamostól egy fáziseltolódásban létezik. Akik ezekben a világokban élnek, csak a saját világukat érzékelik, hacsak valami különös behatás nem okoz fáziseltolást nála. Ekkor átbillen a valósága egyikébe a párhuzamos világoknak. Hogy vissza tud-e jönni, az más kérdés, erre nem tudom a választ, de olvastam olyan "titkos" kormánykapcsolatokról, amelyek bizonyos nyitott dimenziókapukon fölvették a kapcsolatot valamelyik párhuzamos világgal.

Nem is ez volt a mondanivalóm fő célja, csak megemlítettem, hogy ne tévesszük össze a párhuzamos világokat a lélek párhuzamos életeivel. Tudjuk, hogy a lélek a szellem életereje, gondolati és érzelmi információs tározója. Mentál és asztrál tartalmakból tevődik össze. Állaga fluidikus, mint egy képlékeny felhő, melynek alakja és színei vannak. A legfantasztikusabb filmeket is túllépő képességei vannak. Bármilyen formát felvehet, akárhány részre oszthatja magát, elnyújtózhat egyik bolygótól a másikig, aztán más tetszés szerinti formát ölthet fel pillanatok alatt.

A Krisztus utáni korra, mely egész terjedelmében a végidők kora,- hiszen amikor a tanítványai megkérdezték Jézustól, mikor jön el a vég ideje, azt mondta nekik, hogy már megkezdődött, csak a tanítványok még nem tudják - jellemző a karmafelhalmozódás jelensége. Szóval, ha ezekben az időkben is csak egy testben születhetne le a lélek egyidőben, a rengeteg felhalmozott adósság törlesztési kényszere miatt nem tudna a végjátékra megfelelő eredményt elérni, így sokkal kevesebb szellem juthatna át a minősítési törvény rostáján. Ezért megadatott az emberiség számára az a kegyelmi lehetőség, hogy a lélek egyszerre hét részre is oszthatja magát és külön-külön inkarnálódhat, akár mind a hét része is azonos időben. Ha a duálszellemet vesszük tekintetbe, úgy elméletileg tizennégy párhuzamos testetöltés is elképzelhető.

Ezek a testetöltések természetesen nemcsak a Földön történhetnek, hanem az univerzum számtalan helyén, amelyek mindegyike, akárcsak a Föld egy-egy nevelőintézet vagy iskola. A lélekrészt a maga kijavítani való hibáival mindig oda küldi a Gondviselés ahol a legmegfelelőbbek a tanulási lehetőségek. Tehát ne gondoljuk, hogy számunkra a Föld az egyedüli játszótér. Az inkarnáció végén a lélekrész kiönti a zsákjának maradandó szellemi értékeit az összlélekbe. Az a hihetetlen rendezettség, ahogyan ez a folyamat lezajlik a szellemvilág áldozatos munkája révén, az előttünk örök rejtély marad.

(Karsay István)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése