Hét kerecsen

Hét kerecsen, hét ős lélek, 

Tüzük mellett már nem félek,
Égi táncuk vigyáz reánk,
Kit sirat most édes hazánk.

Hét kerecsen, hét ős vezér,
Nincs rá jó szó, amit ez ér,
Szívem szorul, marok tartja,
S a könnyeknek, most szemem partja!

Hét kerecsen, hét ősi árny,
Ahogy suhan a büszke szárny,
Emlékezik méla tájon,
Magyar szívnek kell, hogy fájjon!

Hét kerecsen, hét ősapa,
Sirat téged édes haza,
Kesergi a romlott jelent,
Hol magyarságunk mit sem jelent.

Hét kerecsen, hét ős napra,
Kerecsen toll a kalapra,
Lelkük legyen mindig velünk,
Ha nevelnek, ha nevelünk.

Hét kerecsen, hét ős esély,
Öregisten erről mesélj,
Nagyasszonyunk áldjon érte,
Ki az áldástokat kérte.

Hét kerecsen, hét ősi ág,
A Világfa, s táltos világ,
Vezess át a kapun minket,
Hol meglelhetjük eleinket...
(Hőgyes Károly)