Korunk népmeséje. Mindenki szűrje le a tanulságot.
Az egér egy lyukból nézi a
parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel.
Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és
kiabál: "Egérfogó, egérfogó"! A tyúk ránéz, és azt mondja: - Tudom, hogy
nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. Az egér a disznóhoz szalad. A
disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: - Sajnálom, ez rám nem
vonatkozik, de imádkozni fogok érted. Az egér a tehénhez menekül. A
tehén elbőgi magát: - Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!
Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy
zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit
fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a
csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a
feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt.
A paraszt
tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem
múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A
paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az
asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott,
hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig
a halotti tort. Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt
gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon
az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény
az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...
Hajnalka Andrea/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése