Élet él az anyagban is!

Részlet "Az utolsó óra munkásai" című kötetből

Ma már az emberi tudomány is eljutott addig a megállapításig, hogy az anyag önmagában véve nem létezik, hanem erők összetömörülése. Az anyag tehát megsűrűsödött erőhalmaz. De mi az az erő, amely az anyagban el van temetve?

Ez az erő az élet. Élet él az anyagban is, habár az emberi szem és az ember értelmének parányisága nem képes azt kimutatni. Ez az élet pedig Isten akaratának, Isten szeretetének, emberi nyelvre lefordítva: Isten gondolatainak és Isten érzéseinek tömörülése. Ez az élet, ez az erő, amely mindenben benne van, amely végső eredményben mind szellemproduktum, szabadulni kíván rabságából, a feltámadást várja, mint az írás mondja: „az egész teremtettség epedve és sóvárogva sóhajtozik a feltámadás után."

A hegyek és a tenger, a levegő, a zúgó erdő és az ember teste, és minden, de minden, végső eredményében börtöne annak az életnek, amely bele van zárva, és amely mindenfelé végtelenül változatos formákon keresztül fejlődve és kibontakozva tör a maga feltámadása után.

Az az erő tehát, amellyel az Atya elárasztotta és életben tartja a mindenséget, benne van a holt anyagban is. De ugyanez a teremtőképesség benne él minden egyes teremtett szellemgyermekében is. Minden egyes szellem, testben vagy testen kívül, gondolatoknak és érzelmeknek végtelenül változatos, definiálhatatlanul sokszerű tömegét teremti folytonosan, és ezek a gondolatok, ezek az érzelmi és akarati megnyilvánulások szintén erők, amelyek megmozgatják a mindenséget, amelyek formát öltenek az éterben annyira, hogy az a gondolat- és az az érzéstömeg, amelyet a földön élő emberek magukból kisugároznak, alkotja meg a szférákat s bennük a földi életnek mását.

Hatalmas erőmennyiség ez, amelynek hatásai vannak nem csupán a lelkekre és szellemekre, de a természeti erőkre is, amelyek az embereket körülveszik. Ezek a hatások megtelíthetik a természeti erőket tiszta formákkal, de megtelíthetik tisztátalan, ellentétes, kárhozatos formákkal is. Ezek az erők létrehozhatnak tisztító, átszellemesítő, átnemesítő hatásokat és fluidokat, de jelenthetnek beszennyező, megkötő, kárhozatba vezető hatásokat is.

A szellem, legyen testben, vagy testen kívül, teremtőképességénél fogva olyan hatásokat bocsát ki magából, amelyek fokozatával egyenszerűek, minthogy a körülötte lévő természeti erők is a saját természetük, a saját minőségük szerint való hatásokat fejthetnek ki a szellemre. Ezen a kölcsönhatáson pedig nagyon sok fordul meg. Mert nem pusztán szellemekkel vagytok körülvéve, akikre gondolataitokkal, érzéseitekkel és cselekedeteitekkel hatást gyakoroltok, de az Atyától kapott teremtőképességeteknél fogva a belőletek kisugárzó gondolatok és érzések arra a természetre is hatnak, amely benneteket körülvesz.

Gondolataitok és érzéseitek azokat az erőket, amelyek latensül feküsznek az anyagban, közelebb hozhatják megtisztulásukhoz, feltámadásukhoz (a szellemesítés által).

Megjegyzés: Az emberiség szellemi-lelki fejlődésének szintje folyamatosan emelkedik. Mi ezt alig érzékeljük rövidre szabott földi életünk miatt, de ha alkalmunk lenne összehasonlítani a mai átlagembert a különböző történelmi korok átlagemberének értelmi és érzelmi, azaz lelki fejlettségével, ez nyilvánvaló lenne. A médiák folyamatosan óbégatnak és riogatnak bennünket, hogy az emberiség mennyire pusztítja a természetet, hány állat és növényfaj pusztul ki. Ez mind manipuláció, mert az ellentét erőinek az érdeke, hogy mi állandóan rettegjünk valamitől, állandóan haragudjunk és gyűlöljünk valakit, bárkit.

Hogy mennyire pusztítjuk a természetet és bántjuk a Földanyát, azt csak ő mondhatja meg és, ha valamit úgy kibillentettünk, hogy a kritikus szintet elérte, azonnal működésbe lépnek a természet erőinek kiegyenlítő tevékenységei, melyek helyre rakják a dolgokat. Tény és való, hogy az emberiség fejlődése folyamatos változásokat idéz elő a természeti világunkban is.

A fenti tanítás rámutat, hogy természeti környezetünk olyan, mint a pillanatnyi korszellemünk tükörképe. Pontosan megmutatja az emberi átlaglélek fejlődésének állapotát, előnyeit a régebbi korok emberiségével szemben, illetve hiányosságait, hibáit, téves elveit, melyek a hatékony fejlődését akadályozzák. A kipusztult állat és növényvilág  rezgésszintje túlságosan alacsony volt a közben folyamatosan fejlődő emberiség rezgésszintjéhez képest, ezért el kellett tűnjön az ember környezetéből, viszont a számára hasznos és érzékeit gyönyörködtető növényeket és állatokat maga az emberiség gondoskodása szaporította, nemesítette és tartotta fenn. Átalakítva szinte az egész földfelszínt, alig maradtak olyan területek, ahol az ember biztonságát nagyragadozók, és veszedelmes mérges csúszómászók vagy növények veszélyeztetnék.

Ha nem lenne ez  az érdekelvűségből fakadó őrületes egyenlőtlenség az anyagi javak elosztásában, az emberiség  felemelkedése nagyon hamar végbemehetne, mert a természet világának mai állapota ezt támogatná és segítené. (Mondjuk nem kellene rettegni, hogy meditáció közben ránk tör egy vérszomjas bengáli tigris, vagy megmar egy királykobra.)