Van én nékem egy kedves ismerősöm!
Hál, Istennek nem egy de sok……. Van én nékem tehát sok ismerősöm, kiktől nem vagyok sem jobb, sem különb. Van én nékem sok ismerősöm, kikkel ugyan azt az Utat járom, ugyan úgy.
Járjuk az egyéni mégis közös Utunk. Egyik pillanatban így, másikban úgy. Egyszer – azt hisszük, na most értünk a fénybe másszor - na nem hisszük, de éljük – vagyunk a sötétbe. Egyszer így, egyszer úgy. Egyszer Lent, egyszer Fent. Hinta, palinta mínusz 15-ből, a plusz 15-be! Két Erő, két véglet. Mégis…… Nekünk ki kell tartanunk, mert ezt kaptuk örökül…..
Mit mond erről jó Urunk?
„Ti vagytok a Föld sója, mert ti kell magatokba szívjátok mind azt, amelyeket Én tanítok néktek, hogy továbbadhassátok mindeme Tanításokat, mert Utatok célja és egyetlen lényege ez: a Tanítások éltetése és továbbítása, hogy akik azok birtokosaivá lesznek, maguk is továbbadhassák azt az utánuk lépők kezei közé.
S ha ti elvetitek magatoktól a tudást, amelynek megtartását és továbbadását sorsotokul vállaltátok: betöltetlen maradt feladatotok tudatában ér-e még számotokra a hiábavalóvá lett út valamit? Nemde: elértéktelenedik az számotokra is, mint az ízét vesztett só, amely már mire sem használható?
Azért mondom el mindezeket tenéktek, mert ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok azok, akikre a Tudás egy részét kell bízzam: szórjátok azt széjjel az emberek közt, hogy az éljen, és el ne vesszen semmiképp azok közül, akik készek azt befogadni elméjükbe és szívükbe. Ha ti elvesztitek magatoktól e Tudás elemeit: ugyan ki az, ki az emberek szívére árassza azokat?”
A népek…. az Isten adta népek….. egyik pillanatban így, a másikban úgy…… Egyik pillanatban hiszik, a másikban tagadják. Az Úr ismeri a népeket ismeri az állhatatosságukat, vagy annak hiányát. Ismer s lát mindenkit, a maga valósága szerint, belülről, mert előtte nincs titok.
Annak idején mikor a tanítványok arról beszélgettek: micsoda lelkesedéssel volt a Nép, míg Jézus Tanításait hallgatta. S itt átadom a szót egyiküknek, illetve magának a Mesternek.
„A Mester egy ideig hallgatott bennünket, majd hogy elcsendesedtünk, halk szóval beszélni kezdett:
~~ Ma megláthattátok az Ember egyik arcát, s most aszerint mondtok véleményt. De be kell következzen a Perc, amikor ugyanezek az emberek hátat fordítanak, megtagadva az Emberfiát, hátat fordítva még néktek is, s eltagadva a most megtapasztalt, számotokra is csodának tűnő történéseket. És akkor majd aszerint mondotok véleményt. Holott sem most, sem ama távoli holnapban nem lesz igazatok. Nem, mert most is, s majd akkor is csak a pillanat-szülte kép alapján ítéltek. Ám akiket most láttatok, s amilyennek most láttátok őket, vagy azok, akiket akkor látni fogtok, s amilyeneknek látni fogjátok: nem azonosak azokkal, akik, és amilyenek a Valóságban. Csak egy részét ismerhetitek meg énjeiknek, s még az sem biztos: az a kép, amely elébetek tárul, valóban saját énjeik része. Nem, mert gyakran a környezet színét veszi fel a külső, mint a kaméleon, s nem képmutatásért, csak az önvédelem okán: a földi tudat produktuma ez, s nem a Valós Én-é, amely e szerepvállalások idején még inkább rejtve kell, s fog is maradni, hogy az általa felépített, s viselt test a körülményeknek megfelelő szerepet vehesse magára, s játszhassa el, biztosítva ezzel a tovább, és túlélést, ami felsőbb értelemben a benne rejtező Szellem útjának biztosítása is egyben. Ti most a lelkesedést, az örömöt láttátok rajtuk: akkor majd a heves gyűlöletet fogjátok látni, amellyel az Emberfia ellen emelik fel szavuk. Sokan voltak azonban ezek közt az emberek közt, akiknek lelkesedése mögött a harag is ott izzott, a harag, amellyel minden, számukra érthetetlen dolgot fogadnak. Ezek közül azonban nem egy lesz, aki együtt kér majd ítéletet ellenem a farizeusokkal s az írástudókkal: tudatában s lelkében mégis megbotránkozik, megbotránkozik önmagán és másokon egyaránt, mint minden olyan történésnél, amely emberéletet követel. S nem azért, mert az Emberfia kell halált lásson, hanem mert egy ember kell haljon: s ezt az érzést ismerik, s mint ismertet: elvetik, s ennek nyomán a valódi szeretet és szánalom szikrái születnek meg lelkük s tudatuk mélyén.
Ne ítéljetek hát soha a pillanatnyi látszat szerint, és ne ítéljetek saját gondolataitok szerint, mert ítéletetek nem lesz sem jogos, sem pedig igazságos, mert a felszín ismeretéből még nem ismerhetitek az egészet: s megítélni csak az egészet lehet, nem pedig a részt. S ugyan: kik volnátok ti, kicsinyek, hogy azt állíthatnátok: a részből megismerni vagytok képesek a egészet? Nem vagytok, s nem is lehettek képesek, mert az egészet, a teljességet nem ismerheti, csak az Atya, s a Fiú, akinek mindeneket ismernie engedtetik az ő Atyja által…”
Hál, Istennek nem egy de sok……. Van én nékem tehát sok ismerősöm, kiktől nem vagyok sem jobb, sem különb. Van én nékem sok ismerősöm, kikkel ugyan azt az Utat járom, ugyan úgy.
Járjuk az egyéni mégis közös Utunk. Egyik pillanatban így, másikban úgy. Egyszer – azt hisszük, na most értünk a fénybe másszor - na nem hisszük, de éljük – vagyunk a sötétbe. Egyszer így, egyszer úgy. Egyszer Lent, egyszer Fent. Hinta, palinta mínusz 15-ből, a plusz 15-be! Két Erő, két véglet. Mégis…… Nekünk ki kell tartanunk, mert ezt kaptuk örökül…..
Mit mond erről jó Urunk?
„Ti vagytok a Föld sója, mert ti kell magatokba szívjátok mind azt, amelyeket Én tanítok néktek, hogy továbbadhassátok mindeme Tanításokat, mert Utatok célja és egyetlen lényege ez: a Tanítások éltetése és továbbítása, hogy akik azok birtokosaivá lesznek, maguk is továbbadhassák azt az utánuk lépők kezei közé.
S ha ti elvetitek magatoktól a tudást, amelynek megtartását és továbbadását sorsotokul vállaltátok: betöltetlen maradt feladatotok tudatában ér-e még számotokra a hiábavalóvá lett út valamit? Nemde: elértéktelenedik az számotokra is, mint az ízét vesztett só, amely már mire sem használható?
Azért mondom el mindezeket tenéktek, mert ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok azok, akikre a Tudás egy részét kell bízzam: szórjátok azt széjjel az emberek közt, hogy az éljen, és el ne vesszen semmiképp azok közül, akik készek azt befogadni elméjükbe és szívükbe. Ha ti elvesztitek magatoktól e Tudás elemeit: ugyan ki az, ki az emberek szívére árassza azokat?”
A népek…. az Isten adta népek….. egyik pillanatban így, a másikban úgy…… Egyik pillanatban hiszik, a másikban tagadják. Az Úr ismeri a népeket ismeri az állhatatosságukat, vagy annak hiányát. Ismer s lát mindenkit, a maga valósága szerint, belülről, mert előtte nincs titok.
Annak idején mikor a tanítványok arról beszélgettek: micsoda lelkesedéssel volt a Nép, míg Jézus Tanításait hallgatta. S itt átadom a szót egyiküknek, illetve magának a Mesternek.
„A Mester egy ideig hallgatott bennünket, majd hogy elcsendesedtünk, halk szóval beszélni kezdett:
~~ Ma megláthattátok az Ember egyik arcát, s most aszerint mondtok véleményt. De be kell következzen a Perc, amikor ugyanezek az emberek hátat fordítanak, megtagadva az Emberfiát, hátat fordítva még néktek is, s eltagadva a most megtapasztalt, számotokra is csodának tűnő történéseket. És akkor majd aszerint mondotok véleményt. Holott sem most, sem ama távoli holnapban nem lesz igazatok. Nem, mert most is, s majd akkor is csak a pillanat-szülte kép alapján ítéltek. Ám akiket most láttatok, s amilyennek most láttátok őket, vagy azok, akiket akkor látni fogtok, s amilyeneknek látni fogjátok: nem azonosak azokkal, akik, és amilyenek a Valóságban. Csak egy részét ismerhetitek meg énjeiknek, s még az sem biztos: az a kép, amely elébetek tárul, valóban saját énjeik része. Nem, mert gyakran a környezet színét veszi fel a külső, mint a kaméleon, s nem képmutatásért, csak az önvédelem okán: a földi tudat produktuma ez, s nem a Valós Én-é, amely e szerepvállalások idején még inkább rejtve kell, s fog is maradni, hogy az általa felépített, s viselt test a körülményeknek megfelelő szerepet vehesse magára, s játszhassa el, biztosítva ezzel a tovább, és túlélést, ami felsőbb értelemben a benne rejtező Szellem útjának biztosítása is egyben. Ti most a lelkesedést, az örömöt láttátok rajtuk: akkor majd a heves gyűlöletet fogjátok látni, amellyel az Emberfia ellen emelik fel szavuk. Sokan voltak azonban ezek közt az emberek közt, akiknek lelkesedése mögött a harag is ott izzott, a harag, amellyel minden, számukra érthetetlen dolgot fogadnak. Ezek közül azonban nem egy lesz, aki együtt kér majd ítéletet ellenem a farizeusokkal s az írástudókkal: tudatában s lelkében mégis megbotránkozik, megbotránkozik önmagán és másokon egyaránt, mint minden olyan történésnél, amely emberéletet követel. S nem azért, mert az Emberfia kell halált lásson, hanem mert egy ember kell haljon: s ezt az érzést ismerik, s mint ismertet: elvetik, s ennek nyomán a valódi szeretet és szánalom szikrái születnek meg lelkük s tudatuk mélyén.
Ne ítéljetek hát soha a pillanatnyi látszat szerint, és ne ítéljetek saját gondolataitok szerint, mert ítéletetek nem lesz sem jogos, sem pedig igazságos, mert a felszín ismeretéből még nem ismerhetitek az egészet: s megítélni csak az egészet lehet, nem pedig a részt. S ugyan: kik volnátok ti, kicsinyek, hogy azt állíthatnátok: a részből megismerni vagytok képesek a egészet? Nem vagytok, s nem is lehettek képesek, mert az egészet, a teljességet nem ismerheti, csak az Atya, s a Fiú, akinek mindeneket ismernie engedtetik az ő Atyja által…”
Cseh Turul András, 2015. 01. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése