Az élet vize

Idén ismét „esik - nem esik” az idő járása, mivel gyorsul az Időnek járása. Egyszer volt, hol nem volt, inkább volt, mint nem volt most hétvégén családi körben Tatán - a „vizek városában” hol tündérek laknak - egy megmerítkezés, a tiszta minőségben, a tisztaság minőségében. Tiszta vízben merítkeztünk így is, úgy is. Kárpát-medencénk a vizek gyűjtő medencéje. Így is, úgy is.

Mi vagy te nekünk VÍZ? „Életet jelentő, életadó elem mely nélkül nincs ÉLET”.
Ki vagy te nekünk VÍZ? „Az, Aki egyedül Életet adhat. A víz hordozza szellemem lenyomatát, amelyet ti 888-ként ismeretek.”
Medencénk nem csak az esővíz cseppjeit, de Teremtőnk gyermekeinek „szellemi esőcseppecskéit” is magába gyűjti. De jajj!! A víz útjában akadályok vannak, ezért az nem képes mindig, mindenhol áramlani. Ahol nincs áramlás, mozgás ott pangás van. A pangó vizekben nem Élet, de Halál lakozik. Az Élet az mozgás, mert minden, ami mozog az Él, ami nem mozog abban tehát már nincs Élet. 

Merítkezés. Maga a cselekvés egy komoly benső tartalommal bíró, szimbolikus testbeszéd. Annak idején valamely folyó vizébe alámerítkezve azt jelezték: amiként testüket a víz, akként tisztítja meg lelküket az Isten ereje. Tehát a merítkezés során a merítkező már tudatosan vállalja a Krisztusi Tisztaság eszméjét, mint élete irányt adó elvét. 

Hétvégén egy kis csapat Tatán – meghallván a hívást – „megmerítkezett” a múltban, a közös múltunkban. Megjelenítettük, felszínre hoztuk az abban képződött főbb gátakat, lerakódásokat, melyek pontosan annyiban vannak meg az egyének többségében, mint az egyének összességét jelentő nagyobb „közös vízben”. Mindezeken túl a magunk módján mindent megtettünk oldásuk, tisztításuk érdekében is. Utóbbi hosszabb időt, és egy jóval tágabb körre kiterjedő közös munkálkodást igényel. 

A Kárpát-medencében idén sokfelé, sokat esik, vagyis „merítkezik”, tisztul a föld teste is. Vajon hányan értik, hányan követik példáját, a példánkat? Hányan képesek megszabadulni „pangó vizeiktől” melyeket a vizek útjába kerülő gátak hoznak létre. Hányan képesek megszabadulni mindentől mely megakadályozza őket abban, hogy „gyermekként” önfeledt boldogsággal elmerüljenek a Szeretet mindent betöltő, Életet adó vizében? 

Hányan képesek őszintén magukba nézni? Hányan képesek felszínre hozni a bennük lévő hamis eszmét, félelmet, kapzsiságot, gőgöt és még hosszan sorolhatnám mindazon létrontó minőségeket melyek zavarossá, szennyezetté teszik vizeinket, vizeiket? Most még mindezt szabadon megtehetjük, mert „Idén ismét „esik - nem esik” az idő járása, DE VIGYÁZZATOK, mert gyorsul ám az Időnek járása”…….
(Cseh András)