Ébredek, ősforrás árján érkező
Hitek meséi által virradék
Regém csodálja minden létező
Szavim nyomán kiteljesül a kép
Erimben forr az itthagyott örök
Szavamban zeng az ok az új erő
Takarodjatok képtelen körök
Nevem a Jégtörő Halálverő
Nem tisztem múlandóról mesélni
Fogadalmam örökhöz kötve már
Forogjanak bárhogy e lét keréki
Hazám enyém szívem szeretve zár
S a titkot mit szeretet rejt s nem félsz
Ne bontsátok ne is feszegessétek
Hunyászkodj ördög és örülj, hogy élsz
Mert nékem ellenállni ősi vétek
Ti talárt hordó tudós méltóságok
Kik halált tanítatok gyermek észnek
Kékvérű bárók nemesek és grófok
Kiknek feje a hatalomtól részeg
Ti öltönyt hordó áruló bolondok
Kik örökséget árultok bután
Megszűnjetek akár a régi gondok
E világért vívott táltos tusán
Hívom születésem vérem jogán
A népmesékben búvó szép varázst
Parasztdalokba rejtett féltve óvott
Soha ki nem alvó forró parázst
Anyám szavát az igazszóló nyelvet
Előttem élt őseim száz hadát
Az indokot mit balga ember elvet
Hetvenhét táltos szabad csillagát
Honőr Hunort no meg Magőr Magyart
Az Égigérőfának szép virágit
Mindenkit aki énvelem kitart
Élet terének mind a hét irányit
Csaba királyfit s bátor seregét
A székelynép örökkön hű raját
Életvágy fogyhatatlan erejét
S végül az Öregistent önmagát
Kelnek múltunk fátylas távolában
Az őserők a létszülő imák
És egyesülnek népem ősokában
A Mindenek s gyémánt kemény igák
Nővér, testvér szavam szívedbe ég
Lángforró billog lelkeden ragyog
Új holnapot él az emberiség
S ki gyűlölködve szitkokat gagyog
Azt két markommal tépem szerteszét
Mert ember embert halálba nem űz
S ki félre érti eme hős mesét
Eméssze el üvöltő ősi tűz
Turuli vérnek hígult nemzedéki
Ti Csillagmagvú révedő csodák
Kiket e kor hazugsággal herélt ki
Ébredjetek ti lusta ostobák
A magyart nem rohadni szülte anyja
A test nem boncolandó porhüvely
A pénz szabály és nem a lét aranyja
S e mesém életadó anyatej
A vers szerzőjének nevét sajnos nem találtam meg. Ha valaki tudja, szóljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése