2015. július 1., szerda

Az emberi tudományokról


Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Elmúlik minden, ami emberi kéz csinálmánya. A szellemi, a lelki alkotások éppen így múlnak el. Így múlnak el a tudomány vívmányai, amelyekre annyira büszke az ember. A tudomány, amióta a föld áll, folyton-folyvást erőlködött, és igyekezett behatolni a titkok mélyébe, de mivel rossz helyen kezdte kutatását, sohasem jutott messzebbre az első betű felismerésénél.
Mi is a tudomány? Az a törekvés és módszer, amely az Istennek az anyagba írott törvényrendszerét akarja kibetűzni. Isten törvénye, Isten igazsága benne van az anyagi világban mindenütt; Isten örök igazsága, Isten akarata benne él az élő szervezetben, Isten törvényei, a természettörvények minden atomban feltalálhatók.
Amikor az ember, a tudomány szolgája vasszorgalommal, éjt nappallá téve búvárkodik, ezeknek az írott törvényeknek, jó, ha egyetlenegy betűjét meg tudja találni; sokszor nem is egy betűt, hanem egy betűnek csak egy kis részletét találja meg, és máris fennen hirdeti a saját nagyságát. Hírlapok hangoztatják, hogy az ember milyen hatalmas, immár közel áll ahhoz, hogy az élet titkát megfejtse, sőt közel áll ahhoz, hogy életet teremtsen. Nyilvánvaló hát, hogy azok a törvények s azok az igazságok, amelyek az Isten végtelen világát fenntartják, de még csak azok is, amelyek az anyagba vannak beírva, soha örökké ember számára meg nem ismerhetők.
Az ember azonban annyira hiú és gyenge, hogy mihelyt ebből a végtelenségből a kezdőbetűt megtalálta, máris önérzetesen veri a mellét, és máris megkívánja az ünnepeltetést, a magasztaltatást, máris önmagát állítja mindenek fölé. Isten tehát kénytelen azt, amire az ember rájött, a felfedezővel együtt egy lehelettel elseperni, mert ha az ember értelmileg még tovább haladna, az önmaga szédületes túlértékelése folytán annak arányában homályosodnék el az érzelmi világa, már pedig csak az érzelmi világon keresztül finomodhat, fejlődhet és lehet boldoggá az ember. Istennek pedig ez a célja az emberrel. Ezért az ember alkotása az örökkévalóság erőihez mérten csak annyi, mint a tengerparton játszadozó gyermekek fövényből épített várai. Jön egy hullámverés, és elseper mindent. A gyermek továbbmegy máshová játszani, és hamar elfelejti, hogy ő ott valaha valamit alkotott.
És egykor elmúlik az egész föld is, mert miután az anyag maga sem más, mint egekbe törő, lázadó szellemek gondolatainak és érzéseinek produktuma, amikor ezek az érzések, ezek a gondolatok kivonatnak az anyagból — mert megtisztulnak és magasabb világba, az örökkévalóság világába szárnyalnak fel (szellemesednek)— akkor megszűnik ez az egész anyagi világ is. S ahogyan megszűnik a föld, úgy szűnnek meg az ég többi csillagai, a bukott szellemek többi iskolái.  „Ég és föld elmúlnak" — mert ezek ideig valók — „de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak”, mert „az én beszédem lélek és élet."
Még egyszer visszatérek a tudományra. Az embernek az a titáni erőlködése, amellyel mindent meg akar tanulni, tökéletesen értéktelen és meddő erőfeszítés. Mert minden tudomány és minden bölcsesség benne van a szellemben magában, s az embernek nincs más tennivalója, mint lehordani arról az eltemetett szellemről, az isteni szikráról azt a törmeléket, amelyeket világomlások halmoztak rá, letakarítani azt az iszapot, amelyet bűnök sorozata rakott rá, lefeszíteni azt a páncélt, amelyet az ellenszegülés szilárdított meg körülötte. Mert ha ez az isteni szikra egyszer felszabadult, ez magában tartalmaz minden tudományt, minden bölcsességet, minden igazságot.
Nem is lehet ez másként, mert hiszen ez a szikra Istenből való, Isten pedig forrása minden bölcsességnek, minden igazságnak, minden világosságnak és hatalomnak. Egy Istennek élő emberszellem mondta egyszer, hogy a „tiszta szív keresztüllát mennyen és poklon”. Ugyanazt jelenti ez, mint amit az imént mondtam. Ha a szív tiszta, ha arról mindaz le van takarítva, amit a bukás ráhalmozott, akkor az a tiszta szív, anélkül, hogy tanult volna, tud.

Krisztus Urunk, e világ Világossága mindent tudott, minden tudományban tökéletes volt anélkül, hogy tanulta volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése