2014. november 29., szombat

Hogy mi vagyok...?

Előzetesként: Ezt a verset NEM én írtam, s NEM én vagyok. De nagyon sokakra igaz!

Magam mögött jövőt hagyok.
Folyton folyvást más-más utakat járok,
mert sorsom útján lépdelek.
Ezer arc és ezer lélek.
Ezer teremtmény, mit az emberek ismernek.
Olyanok, akikre gondolni sem mernek.
Olyanok, akiktől rettegnek.
Gyűlöletek, a szerelmek. Tiszta érzés, meg a mocsok.
Halkan gyógymódot suttogok.
Olykor csak halált morgok.
Sosem mozdulok. Örökké mocorgok.
Védtelen gyönge testem,
hatalmas, elpusztíthatatlan lelkem.
Lassan rozsdásodó küllem,
kiismerhetetlen jellem.
Anyag. Valóság. Szellem.
Legapróbb féreg vagyok. Egy méreg.
Hatalmas Isten, kit ember nem ért meg.
Van akinek fekete szurok vagyok.
Van kinek kezében drágakő ragyog.
Energia. Életek. Élet.
A végtelen egy apró pontja.
Egy apró pontba zárt végtelen.
Semmi vagyok. A mindenség.
Egy bestia vagyok.
Mardosó visszhangja a romlottnak.
 Esély, remény, békesség,
 mit tündérekbe oltottak.
A tökéletes vagyok, mit megrontottak.
A romlott, kit tiszta Istenek pártolnak.
A legvallásosabb hitetlen vagyok.
Mindent ellepő sötétség közepén
egy apró szentjánosbogár ragyog.
Tehetetlen hatalom. Embertelen irgalom.
Hiúság, ami alázatos. Pusztító ajándék.
Csodálatos. 


Forrás: Tantin Művek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése