Az igazi kincs

Kissé gyerekes versem ma született, de egy korábban sokszor visszatérő álmomon alapszik.

Sziklát ugrok, lápon járok
Barlangokba’ avaron hálok.
Elaltatnak tündérlányok:
Faodú mélyén kincset találok!
Aranyat-ezüstöt,
gyöngyöt-gyémántot…

***
 
Tündér-adta, húnyó parázs!
Álomszőtte csalfa varázs!
hová tűntél, gyöngy-gyémántom?
Aranyam-ezüstöm!
Mért múlt el örömöm?
Add vissza örököm!

Jő egy angyal, s megvigasztal
két szárnyával jól betakar
Könnyeimet leitatja
Fáradt szívem nyugtatgatja.

-Csalfa álom a földi kincs
Hogyha meghalsz, többé nincs!
Gyöngy és gyémánt csak kísértés,
arany-ezüst szemfényvesztés.

Igazi kincs szíved lángja
Mosolyodnak fénysugára
Lelkednek szép selyemszála
Szellemednek koronája!
Mindezt a Teremtőnk adta
örökbe és ajándékba!

2014.10.06. 12:21