2014. június 4., szerda

Békés Pál: A Félőlény (részlet kedvcsinálónak)

"Az odú tágas volt. És téres. Mégis zegzugos. Lakhelynek a legalkalmasabb. Ahány helyiség, szeglet, sarok, sut, mindmegannyi mennyezetig rakva könyvvel. Csodás regék, románcok, mesék, mondák, legendák, poros, régi fóliánsok és vadonatúj sziporkázó képeskönyvek; avítt bőrkötések és tükörfényes borítókba burkolt remekművek sorjáztak a polcokon és az ágyak alatt, mivelhogy könyvek bújtak ott is, meg a konyhaszekrényben, de még az ágyneműtartóban is - könyvek, könyvek mindenütt!
Az odú ablakai magasak és szélesek, melyeken csak úgy zuhogott volna befelé a fény... Aha! Volna! Hiszen éppen ez a volna a lényeg. Az ablakok ugyanis be voltak deszkázva. Olyik-másik elé még szekrényt is toltak, könyvekkel teli nehéz alkalmatosságot. Az ajtó pedig... akár egy erődé. Láncok, pántok és keresztrudak zárták, lakatok fityegtek róla, kisujjnyiak és kocsikerék nagyságúak. Az odú gazdája talán még vizesárkot is ásott volna a fa köré felvonóhíddal, ha rajta áll.
Hogy a lakót nem láthatjuk szemtől szembe, annak több oka is van. Mindenekelőtt a sötétség odabent. De nem csupán az, mivel a boldogtalan még a saját megerődített odván belül is bezárkózott. Egy komód aljába. Persze könyvek alá. Onnan hallik bátortalan, lehangolt és lehangoló küszmögése... Szegénykém. Reszket. Fél. De nemcsak úgy általában és körülbelül és nagyjából, ó, dehogy. Ő úgy fél, ahogyan eleddig teremtett lélek még soha.
Fél egyfolytában, éjjel és nappal és szüntelen. És ki tudja már, mi okból és mióta? Már a nevére sem emlékszik senki. Csak úgy hívják: a FÉLŐLÉNY."

A teljes könyv itt olvasható: http://mek.oszk.hu/02300/02306/02306.htm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése