Utazás az Androméda galaxis mélyére

Egy megdöbbentő történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:
,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
- Na, mit viszel magaddal?
- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.
- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.
- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.
- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.
A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.''
Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:
,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
- Megölőm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azokaz emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...''
Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.
Forrás: Marana Tha 2004. március

„Ti vagytok a Föld sója..."

Van én nékem egy kedves ismerősöm!
Hál, Istennek nem egy de sok……. Van én nékem tehát sok ismerősöm, kiktől nem vagyok sem jobb, sem különb. Van én nékem sok ismerősöm, kikkel ugyan azt az Utat járom, ugyan úgy.
Járjuk az egyéni mégis közös Utunk. Egyik pillanatban így, másikban úgy. Egyszer – azt hisszük, na most értünk a fénybe másszor - na nem hisszük, de éljük – vagyunk a sötétbe. Egyszer így, egyszer úgy. Egyszer Lent, egyszer Fent. Hinta, palinta mínusz 15-ből, a plusz 15-be! Két Erő, két véglet. Mégis…… Nekünk ki kell tartanunk, mert ezt kaptuk örökül…..
Mit mond erről jó Urunk?
„Ti vagytok a Föld sója, mert ti kell magatokba szívjátok mind azt, amelyeket Én tanítok néktek, hogy továbbadhassátok mindeme Tanításokat, mert Utatok célja és egyetlen lényege ez: a Tanítások éltetése és továbbítása, hogy akik azok birtokosaivá lesznek, maguk is továbbadhassák azt az utánuk lépők kezei közé.
S ha ti elvetitek magatoktól a tudást, amelynek megtartását és továbbadását sorsotokul vállaltátok: betöltetlen maradt feladatotok tudatában ér-e még számotokra a hiábavalóvá lett út valamit? Nemde: elértéktelenedik az számotokra is, mint az ízét vesztett só, amely már mire sem használható?
Azért mondom el mindezeket tenéktek, mert ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok azok, akikre a Tudás egy részét kell bízzam: szórjátok azt széjjel az emberek közt, hogy az éljen, és el ne vesszen semmiképp azok közül, akik készek azt befogadni elméjükbe és szívükbe. Ha ti elvesztitek magatoktól e Tudás elemeit: ugyan ki az, ki az emberek szívére árassza azokat?”
A népek…. az Isten adta népek….. egyik pillanatban így, a másikban úgy…… Egyik pillanatban hiszik, a másikban tagadják. Az Úr ismeri a népeket ismeri az állhatatosságukat, vagy annak hiányát. Ismer s lát mindenkit, a maga valósága szerint, belülről, mert előtte nincs titok.
Annak idején mikor a tanítványok arról beszélgettek: micsoda lelkesedéssel volt a Nép, míg Jézus Tanításait hallgatta. S itt átadom a szót egyiküknek, illetve magának a Mesternek.
„A Mester egy ideig hallgatott bennünket, majd hogy elcsendesedtünk, halk szóval beszélni kezdett:
~~ Ma megláthattátok az Ember egyik arcát, s most aszerint mondtok véleményt. De be kell következzen a Perc, amikor ugyanezek az emberek hátat fordítanak, megtagadva az Emberfiát, hátat fordítva még néktek is, s eltagadva a most megtapasztalt, számotokra is csodának tűnő történéseket. És akkor majd aszerint mondotok véleményt. Holott sem most, sem ama távoli holnapban nem lesz igazatok. Nem, mert most is, s majd akkor is csak a pillanat-szülte kép alapján ítéltek. Ám akiket most láttatok, s amilyennek most láttátok őket, vagy azok, akiket akkor látni fogtok, s amilyeneknek látni fogjátok: nem azonosak azokkal, akik, és amilyenek a Valóságban. Csak egy részét ismerhetitek meg énjeiknek, s még az sem biztos: az a kép, amely elébetek tárul, valóban saját énjeik része. Nem, mert gyakran a környezet színét veszi fel a külső, mint a kaméleon, s nem képmutatásért, csak az önvédelem okán: a földi tudat produktuma ez, s nem a Valós Én-é, amely e szerepvállalások idején még inkább rejtve kell, s fog is maradni, hogy az általa felépített, s viselt test a körülményeknek megfelelő szerepet vehesse magára, s játszhassa el, biztosítva ezzel a tovább, és túlélést, ami felsőbb értelemben a benne rejtező Szellem útjának biztosítása is egyben. Ti most a lelkesedést, az örömöt láttátok rajtuk: akkor majd a heves gyűlöletet fogjátok látni, amellyel az Emberfia ellen emelik fel szavuk. Sokan voltak azonban ezek közt az emberek közt, akiknek lelkesedése mögött a harag is ott izzott, a harag, amellyel minden, számukra érthetetlen dolgot fogadnak. Ezek közül azonban nem egy lesz, aki együtt kér majd ítéletet ellenem a farizeusokkal s az írástudókkal: tudatában s lelkében mégis megbotránkozik, megbotránkozik önmagán és másokon egyaránt, mint minden olyan történésnél, amely emberéletet követel. S nem azért, mert az Emberfia kell halált lásson, hanem mert egy ember kell haljon: s ezt az érzést ismerik, s mint ismertet: elvetik, s ennek nyomán a valódi szeretet és szánalom szikrái születnek meg lelkük s tudatuk mélyén.
Ne ítéljetek hát soha a pillanatnyi látszat szerint, és ne ítéljetek saját gondolataitok szerint, mert ítéletetek nem lesz sem jogos, sem pedig igazságos, mert a felszín ismeretéből még nem ismerhetitek az egészet: s megítélni csak az egészet lehet, nem pedig a részt. S ugyan: kik volnátok ti, kicsinyek, hogy azt állíthatnátok: a részből megismerni vagytok képesek a egészet? Nem vagytok, s nem is lehettek képesek, mert az egészet, a teljességet nem ismerheti, csak az Atya, s a Fiú, akinek mindeneket ismernie engedtetik az ő Atyja által…”

Cseh Turul András, 2015. 01. 11.

A gazdag férfi és a kisfiú

A férfi magányosan élt, hatalmas házában senki sem várta este.
Amikor azt kérdezték, miért? Cinikus nevetéssel válaszolt : A nővel csak baj van, ráadásul olyan, mint a meztelen csiga: csupaszon jön, amikor meg megy, viszi a házat. A gyerekeket pedig nem szeretem. Amíg kicsik, büdösek és sokba kerülnek, amikor már nagyobbak, állandóan nyavalyognak... és ne mondd, hogy olyan aranyosak! Ez csak az ostobák közhelye! Az arcukra már óvodáskorukban rá van írva, hogy milyen ostoba és rosszindulatú felnőtt lesz belőlük...
Úgyhogy a férfi egyedül élt. Igazgatta a vállalatait, golfozott, sokat olvasott, és utazott, ám egyszer, amikor a város szegénynegyedén hajtott keresztül, defektet kapott.
Káromkodva szállt ki az autóból, ám miután telefonon segítséget hívott, elégedettsége visszatért ,mert örömmel töltötte el a tény, hogy minden problémát képes megoldani...
Ekkor vette észre a gyereket.
A kisfiú - aki még öt nyarat sem élt meg - egy kerítés vasrácsába kapaszkodott, és némán figyelte őt. Apró testét rongyok fedték, s noha a kéregetők jellegzetes kisugárzását árasztotta, nem szólt egyetlen árva szót sem...... ...... .......Csak nézett.
A férfi nem hatódott meg, ezer ilyet látott már - mi több, még csak el se fordult.
A legtöbb ember gyenge, hogy őszinte nyugalommal fogadja egy koldus közeledését, ám őt más fából faragták: rezzenéstelen arccal állta a rászegeződő tekintetet, mi több, még bele is merült a gyermeki szempárba...!
S akkor megszédült...
Erővel vágta mellbe valami, pedig a fiú pillantásából hiányzott minden emberi: pici lelke nem sugárzott haragot, dühöt, félelmet vagy örömöt, egyszerűen nem volt benne semmi.
A férfi nem bírta elfordítani a fejét, pedig a kölyök szembogara, mint két feneketlen üreg, a halál ürességével dermesztette szívét. Azok néznek így, akik a kelleténél többet láttak az élet mocskából. Egész nap ez a pillanat járt a fejében.
Hiába golfozott a ragyogó napsütésben, a semmi hűvöse vele maradt; hiába döntött magába nemesebbnél nemesebb borokat, szájában csak por és hamu íze fakadt. Nem tudott aludni, forgolódott a hatalmas ágyban, és a plafonra szerelt tükörben nem látott mást,csak egy halott szempárt...
Amikor másnap a kormány mögé ült, eleinte még győzködte magát, hogy nem érdekli a gyerek, és csak azért megy arra, mert úgy rövidebb, aztán egyszer csak lélekben vállat vont, és nem színészkedett tovább önmaga előtt.

Igenis látni akarta...
A kisfiú pontosan ott állt. A férfi csak nézte a merev szempárt, a mozdulatlan testet.
Meg akarta szólítani a gyereket, de amikor ki akart szállni az autóból, elkezdett izzadni a tenyere. Ahogy az ajtó felé nyúlt, görcsbe rándult a gyomra-és elhajtott.
A felkelő nap újra a vasrács mellet érte. Még most se tudott megszólalni, de egy doboz tejet már a fiú kezébe tudott nyomni. Másnap egy fürt szőlőt hozott, harmadnap egy hatalmas szendvicset, negyednap pedig...
Amikor a férfi húsz esztendővel később haldoklott, halálos ágya mellet egyedül a fiú állt.
Nemcsak hogy jóvágású fiatalember lett belőle, de kivételes intelligenciájának hála, az élet dzsungelében is megállta a helyét. Együtt töltött éveik alatt igaz barátokká váltak, több szeretetet és figyelmességet adtak egymásnak, mint a legtöbb vér szerinti család.
A fiú szemében őszinte könnyek ragyogtak, ahogy fogta a férfi ráncos kezét.
Mindenét odaadta volna, hogy a sok jót meghálálhassa nevelőapjának, de a halállal szemben tehetetlen volt. Nem tudta megmenteni. Ebben a pillanatban a férfi kinyitotta a szemét, és halkan megszólalt.
- Ne gyötörd magad. A halál elől nincs menekvés, de most, a kapuban már látom, hogy ez nem elmúlás, hanem születés. Egy új kaland kezdete.
S tudod, azért szállhatok most fel az égbe, mert a VALÓDI haláltól te, - akkor ott, a kerítésnél - mentettél meg.

Forrás: http://sgforum.hu/

Valódi Angyal énekét rögzítette egy hangfelvétel!

Nemrég egy csodálatos cikkre lettem figyelmes. Ez nem az a lilaködös "ezotéria", hanem igazi, hiteles beszámoló, hangfelvétel és videó bizonyítékkal, ami még a hitetlenek lelkét is megérintheti!

"Ez a történet nagyon fontos, mert ez eddig a legjobb bizonyíték az Angyalok létezésére. Nem csak, hogy egy kisfiú látta az Angyalt, de jó minőségű felvétel is készült róla azon a napon. Soha korábban nem rögzítettek jó eszközökkel Angyal hangot ilyen tisztán. Miközben az Angyal énekelt, mindenki érezte Isten erőteljes jelenlétét. Nagyon sokaknak ez egy fontos igazság, hogy Isten valóságos, és az egyetlen dolog, ami igazán számít.
Az első videóban a Jason Upton zenekar egyik tagja írja le pontosan, hogy mi történt aznap, amikor Jason Upton egy 3,5 méter magas Angyallal énekelt együtt. Röviden összefoglalva azok számára, akik most hallják az Angyalt először énekelni."

Tiszteletben tartom a cikk szerzőjét, illetve forrását, ezért a  folytatást itt olvashatod:
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2014/12/valodi-angyal-eneket-rogzitette-egy.html#.VKAjVd3iF

De ha csak az angyali hangra vagy kíváncsi, íme, itt van! 2:40-től kapcsolódik be.
Különleges, gyógyító zene, melynek hatását magam is tapasztalom. Érdemes jó sokszor meghallgatni, akár meditációval is egybekötve!

 

Forrás: ujvilagtudat.blogspot.com

Jézus fizikai síkon végzett munkája

Minden kedves olvasómnak áldott karácsonyt kívánok!

Kalemandra

  1.. Minden szellem duál - szellemnek lett teremtve. Amikor a szellemek "lebuktak" a fizikai síkra, kettéváltak, két szellemi egységé, és ha visszajutnak majd egyszer az Isteni síkra, akkor ott már újra egységes szellemként lesz együtt a szétszakad két, jelenleg önálló szellemi lény. Jézus leszületés elõtt ezek a szétszakad duál - felek külön bolygón élték szellemi életüket, és a Megváltás óta van lehetőségük arra, hogy együtt fejlődjenek tovább.

  2.. Minden szellemi lény rendelkezik különbözõ "testekkel", ilyen az éterikus, asztrál, mentál, kauzális test, és még van egy-két "érdekesség" is, ezekrõl bõvebben a Szellem, Erõ, Anyag. c. könyvben lehet részletesen olvasni. Ami fontos a számunkra, hogy az asztráltest kb. 1000 év alatt oszlik fel, így Jézus leszületése elõtt csak akkor tudtunk leszületni újra a fizikai síkra, amikor az elõzõ asztráltestünk szétoszlott. Jézus ezt megváltoztatta, és közölte velünk, hogy már kevés az idõ, és egy mennyei elszámoltatásnak, korszakváltásnak leszünk hamarosan részesei (ezek pontosan le vannak írva a János Jelenésekben, amit Jézus Apokalipszisének is hívunk a szellemtanban). Így Jézus lehetõséget adott, hogy minél több alkalommal leszülethessünk a fizikai síkra, hogy karmánkat feloldjuk, ledolgozzuk! Nem kellett többet megvárni, míg az asztrálköpeny feloszlott. Jó példa a Tamás Evangéliumból az a részlet, amikor a tanítványok megkérdezték, hogy mikor kezdõdnek el ezek a változások, és erre Jézus azt felelte, hogy "már régen benne vagytok, csak nem veszitek észre". Lehetõséget kaptunk a Megváltás óta, hogy nagyon sokszor, feladatainktól függően minél több alkalommal visszaszülethessünk a földre!

  3.. Most következik egy érdekes dolog! Ugye arról már beszéltem, hogy a fizikai testbe csak a lélek születik le az asztrálsíkról, majd a halálunk után az visszahúzódik az asztrálsíkra. Jézus leszületése, megváltása óta arra is lehetőségünk van, hogy egyszerre több emberi testben is jelen lehessünk a fizikai síkon! Ugyanis a léleknek mindig az a "darabkája" született le eddig(a hét részből), amelyiknek a soros inkarnációban tanulnia kellett. Miután az idő "kevés", így lehetőséget kaptunk arra, hogy a lélek minden osztott darabkája jelen lehessen a földön. A szellemtan hetes osztottságú, így nem meglepő, ha a lélek is egyszerre ha szükséges hét emberi testben van jelen a fizikai síkon! Így egyszerre a szellem a több jelenlevő lélekdarabkával több munkát (karmát) tud elvégezni, és több életfeladatot (dharma) tud vállalni (csak érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy gyakorlatilag duál -felenként egyszerre hét emberi testben tudunk jelen lenni egy időben, sőt ha az egységes szellemi szempontból nézzük, akkor 14 emberi testben dolgozik ugyanazért a célért ugyanaz a szellem. És lehet, hogy egy nagy családot alkotnak, és ebben benne van az esetleges ellenség is.

Megjegyzés:

Mivel ez egy kiemelt részlet, hozzá kell fűznöm, hogy Jézus urunk nyitotta meg az addig lezárt magasabb szférákat(4;5;6; és 7), lehetőséget adva az arra érdemes lelkeknek a felemelkedéshez. Ezáltal megtapasztalhatták a mennyei boldogság különböző fokozatait, hogy aztán egy-egy áldozati leszületéssel a megfelelő szféra rezgésszintjén tevékenykedhessenek az emberek között és akár tömegeket is befolyásolhassanak kisugárzásukkal. Itt egy határt szabott a sátáni erők számára, ugyanakkor az emberi lelkek ezzel a kapunyitással kapták meg a lehetőséget, hogy kiléphessenek a karmikus körforgásból, a sátán rabságából és  megszabaduljanak a leszületések kényszerétől.

A 2. pontban István említi az asztráltest ezer éves felbomlási idejét. A Névtelen Szellem a Titkos Tanításokban közli, hogy a krisztusi munka eredményeként a levetett asztráltestek, melyeket a szellemvilág “fantomoknak” nevez, megőrződnek. Az asztrálsík egy bizonyos részében őrzik őket újrafelhasználás céljából. Nevezhetjük szellem-sebészeknek, vagy szellem-mérnököknek azokat az entitásokat, akik itt tevékenykednek és az új inkarnációba indulónak biztosítják a számára legmegfelelőbb fantomot. Ezt többféle módon valósíthatják meg: előveszik a legutóbb levetett saját “ruháját” és ha szükséges ezen módosítanak egy keveset, ahogy a szükség diktálja; kap egy másikat, esetleg egy fejlettebb lélekét, ezt szabják rá, hogy stimulálja az élete során; végső esetben több ruha megfelelő darabjaiból állítják össze fantomját. Mivel a ruha is jelentősen befolyásolja rezgéseivel a lelket, mely hordozza, nagyon nagy szakértelemmel és körültekintéssel rendelkeznek és dolgoznak a  fent említett entitások.

Mesélik a tanító szellemek, hogy alkalmanként Krisztus lelki ereje, energiája árad le az isteni szférákból a földi szférákba. Ez az intenzív szeretetet-energia áramlás minden szférát átmos és hatalmas boldogságérzetet és felüdülést jelent a szférák beli szellemek számára. Sajnos a mi sűrű anyagi világunkban, kevés kivétellel ezt alig érzékeljük.

Amikor leszületünk lelkünk a Föld “porából” felépíti anyagi testünket. Minden porszem, minden vízcsepp információhordozó. Önálló létének minden emléke meg van őrizve. Ha tudod hogyan kérdezz felelevenítheted egész eddigi életét. A benne rejlő információk bonyolult rezgésminták formájában tárolódnak és hatnak a környezetre. Tehát minden emberi szenny és bűn amely benne megőrződött mint emlék valósággal sugárzik belőle és ha azt egy lélek a testi ruhájába felölti hatással lesz rá. Képzeljétek el, hogy a testünk minden alkotóeleme többnyire alantas sugárzó hatásokkal ostromolja lelkünket. A gyilkos részeink ölni akarnak, a paráznák paráználkodni, a tolvajok lopni, a becstelenek csalni, hazudni és így tovább. Tehát lelkünket a sugallatszerű hatások állandó kavalkádja ostromolja, melyek forrása a fizikai test. A fejletlen lélek valósággal vergődik e hatások miatt, tudtán kívül enged e hatásoknak és aztán majd megissza a levét. A szellemi fejlődés egy bizonyos fokán a lélek megingathatatlanná válik istenhitében, jóságában és önzetlenségében. Lelke egy magasabb fokozatra kapcsolt és rezgésszintje exponenciálisan megemelkedik. Hogy érzékeld, ha a Krisztusi szint 1000, akkor egy 600-as szintű lélek már tíz millió emberi lélek megváltására képes, azaz képes ellensúlyozni az egész 200-as szint alatti tömeg negatív energiáit. Törvény, hogy ha a lélek szellemesedik, azaz rezgése ennyire megemelkedik, akkor ez a hatalmas rezgés kirázza a test fizikai anyagából is a nála durvább rezgéseket, információkat. Így a fizikai test összetevői is szükségszerűen szellemesednek. Egy ilyen lélek bármihez hozzáér, bármit eszik az szellemesedik és megtisztul. Képzeljétek el Jézus hatalmas szellemesítő munkáját. Az 1000-es rezgésszintjével az egész emberiség addigi anyagban megőrződött mocskát, gonoszságát, önzését erkölcstelenségét felülírta és szellemesítette, azaz megváltotta, megkönnyítve az utókor dolgát. Ezért mondja a szent írás, hogy”magára vette a világ bűneit”. Tehát Jézus urunk mondhatni nagytakarítást végzett a Földön, tisztába tette az anyagot a végjátékra, hogy fölösen ne terhelje az emberi lelkeket. Az emberiség addig nem hagyhatja el a földi és más sok játszóterét, míg a maga erejéből nem szellemesítette az anyag utolsó atomját is.                                                                                                           

Biró Laci

Forrás:Karsay István

Duál kapcsolat

– Szerencsére létezik valódi duálkapcsolat is – mondta mosolyogva Sára –, de annak fontos jellemzője, hogy hiányzik belőle a kényszerítő erő. Ha gyötrelmes vágyat érez az ember a másik után, ha úgy érzi, az élete múlik azon, hogy ők egy pár lehessenek, mert különben nincs értelme a létének, akkor az nem szerelem, bármilyen szépeket is írtak erről a költők. Az csupán a hiány. Az ilyen őrülten szerelmes ember nem a másik személyt szereti, pusztán annak azokat az energiáit, amiből neki kevés van. Ilyenkor a másikat valójában eszközként akarja használni a saját boldogsága érdekében, akárcsak a vámpír az áldozatát.
Minden kapcsolatban el kell gondolkozni azon, hogy valóban társak vagyunk-e, vagy csupán saját hiányaink pótlására szereztünk valakit. Amikor két, ellenkező irányba fejlődő ember túl szorosan kapcsolódik össze, az akkor sem lesz igazán szeretetteljes kötődés, ha nem olvad össze a két ember, és elmarad a robbanás. Ilyenkor ugyanis vagy az alul állóra hárul a kettős teher, és úgy érzi, a másik az ő vállára nehezedik, ő pedig rogyadozik a súly alatt, vagy pedig a fentről jövő fuldoklik attól, hogy a levegőbe emelve ő húzza felfelé a társát. A nagy konfliktus pedig abból adódik, hogy ha bármelyikük fejlődni szeretne, akkor kiderül, hogy a másik az útjában áll, és akadályozza őt. Nagyon kemény csaták alakulhatnak ki az ilyen helyzetekből, amikor azt érzi valamelyik fél, hogy a partnere áll az ő boldogsága útjába. És igaza is van, de erről nem a másik ember tehet, hiszen közös választás volt. Muszáj eltávolodniuk egymástól, hogy végre mindegyikük haladhasson a saját útján. Szerencsés esetben a kapcsolatot is fenn lehet tartani, de az sosem lesz annyira mély, mint amiről eredetileg álmodtak.
– És honnan lehet felismerni, melyik a jó kapcsolat?
– Arról, hogy nem hiányt érez az ember, hanem bizonyosságot – mondta Benedek, és gyengéden megsimította a mellette ülő Sára karját. – Amikor nem azt érzi az ember, hogy nem tud élni nélküle, hanem azt, hogy nagyon szeretne élni vele. Amikor szereti azt a másikat, az erényeivel és a hibáival együtt, mellette akar élni, és nem akarja megváltoztatni. Sőt, a magam részéről a hibáit még jobban is szeretem, mint a jó tulajdonságait – tette hozzá huncut mosollyal. – Mert akkor biztos lehetek benne, hogy egy ember mellett élek, földi boldogságban, és nem csak álmodom a mennyországot, amiből bármikor felébredhetek. – Mosolyogva egymásra néztek Sárával, és olyan szeretet áradt a tekintetükből, hogy irigyelni kezdtem őket. Lehet, hogy mégis megérné megkockáztatni azt a szerelmet, ha ilyen békés boldogság is kisülhet belőle.
Éva folytatta a magyarázatot:
– A valódi párkapcsolatban két oszlop magasodik egymás mellett. Mindkettő szabadon áll, egyik sem támaszkodik a másikra. Lehetnek egy irányba növekvők, és ilyenkor egy idő után elkezdenek hasonlítani is egymásra, akár a testvérek. Amit ideálisnak nevezhetünk, az a föld- és ég-emberek közti kapcsolat, de összeolvadás nélkül. Ők nagyon sokat segíthetnek egymásnak, hiszen a társuk abba az irányba halad, ahonnan ők jöttek. Az ilyen kapcsolatok erősítik az egész világot, pedig ezek gyakran hétköznapinak tűnő, békés, csöndes házasságok, ahol nem dúl látványos nagy szenvedély.

 Forrás: Facebook