Ismeretlen repülő testek

Olvassa és értelmezze mindenki hite szerint!

Bertha Dudde írómédium közlései alapján szabadon, 1964-ből. Nem értek egyet minden szavával, de alapvetően igaznak érzem. Nem kérdőjelezem meg idegen világok, földönkívüli lények létezését, de a segítséget nem tőlük kéne már várni! A (zárójeles, dőlt betűs) részek az én kiegészítéseim.

Bízzunk a Teremtő Egy Istenben és szeressük egymást!

"Simán hazugságnak minősíthettek mindent, amit az ismeretlen repülő testekről (UFO) mondanak. Ezek nem mások, mint azoknak a gondolati kívánságai, akik ezzel az ellenfél kezeibe adják magukat. VELEM nincs kapcsolatuk, aki felvilágosíthatnám őket. Túlságosan nagy a világi embereknek az arra vonatkozó vágya, hogy a Föld biztosan bekövetkező vége ne legyen igaz. Keresik a kiutakat, hogy elkerüljék. Mindez a végidő jeleihez tartozik. Más világoktól várják a segítséget (Szíriusziak, Ashtar kapitány, Alaje), anélkül hogy meggondolnák, nincs összeköttetési lehetőség a Föld, és a többi világ lakója között. Akik állítólag ezeket az objektumokat látták, bizonyos mértékben az alvilág erőivel léptek kapcsolatba. 

Lebilincselte őket a Sötétség Fejedelmének hatalma - amelyet még birtokol, és a végidőben különösen felhasznál, és feléje fordították minden érzékszervüket. A jelenések formájában mutatkozik meg, és végül már a legkisebb részleteket is ábrázolja. Mindez az emberek hozzám való viszonyát is jelzi. Mélyen hívő emberek nem élnek át ilyen jelenségeket. Számukra a Földről való elragadtatás van érvényben (vagyis "felrezegnek" magasabb szférákba). De az nem úgy megy végbe, hogy a megbízottaimat küldeném a Földre, hanem MAGAM jövök a felhőben - ahogyan megmondtam nektek! 

Az állítólagos küldöttek - a sötétség erői! A látható csalfa képződmények (HAARP és Blue Beam technológiával ma már könnyedén megcsinálnak bármilyen jelenést, vagy UFO-t.) létrehozásával a végidőben nagy hatalmuk van - de azok éppúgy megsemmisülnek, ahogy létrejöttek. Ezeket csak azok az emberek láthatják, akik ellenfelem mellé álltak már, vagy irányomban még nem találták meg a helyes beállítottságukat. Mert aki velem tart, azt szellemem irányítja, és teljesen biztos, hogy én az igazságban vezetem. De emberek, mit reméltek az ilyen jelenésektől? Elhiszitek az ugyanakkor médiumi úton érkező ígéreteket is a sötétség erőinek részéről! (sokszor "rózsaszín sztaniolba " csomagolva, cukormázzal leöntve, mert arra kapva kap az egó) Mindezzel jobban mint bármikor a sötétségben éltek! (Egyedüli céljuk a lelkeket megbabonázó FIGYELEMELTERELÉS) Amit látni véltek, az nem általam teremtett látható dolog. 

Annak a csalóka képei ezek, aki kihasználja azoknak a vágyait és kívánságait, akik a végidőkben meg akarják tartani életüket, és az ilyen kívánságokkal a hatalmát erősítik. Ama látható objektum lakói mind az ő világából valók, akik rövid időre materializálódtak, majd ismét eltűnnek. A végidőben az ellenfélnek nagy a hatalma - ezt mindig mondtam nektek. A végidő miatt fel is használja ezt a hatalmat, hogy félrevezesse azokat, akik még nem állnak elég szilárdan mellettem, és könnyű az akaratukat befolyásolni. A hozzám tartozók köréből nem kerül ilyen üzenet hozzátok, mert ahova MAGAM SUGÁRZOM A VILÁGOSSÁGOT, oda az ellenfél nem léphet be. De aki az ő talaján áll, az állandóan több és több "bizonyosságot" kap, amelyeket azonban nem lehet másnak: csak csalásnak, és látszatnak értékelni! Tartsátok szavaimhoz magatokat, nem létezik összeköttetés a különféle világok lakói között. 

Amikor a vég bekövetkezik, azt nem tudja megkerülni senki. Vagy én ragadom el eleven testtel, vagy az újra-száműzetésnek esik áldozatául. Ehhez pedig valóban nincs szükségem más világokból való követekre. Ha így lenne, arról ti is értesülnétek, akik az igazságot a világba viszitek. Tartsátok ahhoz magatokat amit mondok, ne engedjétek magatokat megtéveszteni, mert az én ellenfelem a ti ellenfeletek is, és a romlásba akar dönteni. De ezt azokkal nem teheti meg, akik hűséges odaadásban élnek velem, és akiket az ítélet napján megszabadítok minden bajtól. Gondoljatok mindig arra, hogy az embereknek minden kényszer nélkül kell a hozzám vezető útra lépniük. Részemről soha nem használok hitre kényszerítő jelenségeket, akármilyen nagy szellemi ínségben van a világ ( még a Mária-jelenések sem Isten művei, hanem az ellentété). 

Arra is gondoljatok, hogy a világosság lényei az én megbízásomból tevékenykednek. Azon munkálkodnak, hogy nektek segítsenek. Nem választanak olyan formát, amely kételkedést, zűrzavart, és kérdéses eredményt vált ki az emberekben (zűrzavart okoznának, ha fizikailag jelennének meg!). Azoknál nyilatkoznak meg, akik szellemi emelkedésük miatt akarnak kapcsolatot teremteni velem. Olyan eszközökhöz sohasem nyúlnának, ami az embereknek megmagyarázhatatlan. A tisztázatlanságot akarják elűzni, világosságot akarnak adni, nem a sötétséget akarják növelni - mert minden természetellenes jelenség ezt terjeszti. 

A világosságból megszámlálhatatlan lény fáradozik szellemi felemelkedéseteken. Megszámlálhatatlan lény dolgozik azon, hogy még a vég bekövetkezte előtt világosságra jussatok. Mert a vég visszavonhatatlanul bekövetkezik. Ti emberek a szabad akarattal visszaélve belenyúltok a természeti törvényeimbe. Ezzel magatok oldjátok ki az utolsó pusztító műveletet. Ha a legkisebb akarati változást észleltem volna nálatok - nem küldtem volna állandóan látnokokat és prófétákat a Földre, akik mindig erre a végre utaltak! Tehát ezt a terveteket már nem lehet megállítani, a vég visszavonhatatlanul közeledik. Ezért a szellemi világ fáradozása csak a léleknek a megnyerésére irányul. Teljesen különböző módon - de erre törekszenek a jó és a rossz erők. 

A világosság lényei mindig a szellemet érintik - ezzel szemben a sötétség erői az érzékszerveket. A világosság lényei is különböző módon nyilatkozhatnak meg, de mindig olyan földi közvetítőkkel dolgoznak, akik szellemi érettségük és felfogásuk révén kapcsolatban állnak a világossággal, ezáltal közlik a kinyilatkoztatásokat az embertársakkal. A sötétség közvetlen megnyilvánulású. Nem válogat, és mindenkit megszólít (Hajjajj, mennyi látnokkal, médiummal lehet találkozni úton-útfélen!) A saját emberei hitet kapnak benne, a többinél meg zűrzavart okoznak. Állandó kérdezgetés, állandó tisztázatlanság figyelhető meg ott, ahol a rossz erők dolgoznak. A közeli végre az is utal, hogy az emberek mindig újabb kísérletekkel akarnak a teremtés titkaiba behatolni (atomrobbantások, CERN hadron ütköztető, Higgs bozon, mesterséges "lélek"). De sohasem szellemi úton, amely az egyetlen lehetőség volna, hogy magyarázatot kaphassanak!  Az értelmükkel akarnak mindent kikutatni, ami még rejtve van előttük. Földön kívüli kísérleteket csinálnak, hogy kikutassák mi van ott. Természeti törvényekre keresnek magyarázatot, hogy földi nyereség céljára használhassák. Azt hiszik, önkényes kutatásokat tehetnek a Földön kívüli teremtett világokra vonatkozóan. Bár ők azt hiszik, belenyúlhatnak a teremtésembe - de elvesztették a mértéket arra vonatkozólag, hogy saját értelmüknek hol a határa. (Atlantisz is azért bukott el, mert spirituális képességeiket a teremtés ellenében, önző célokra használtak, tevékenységeiket nem hatotta át a szeretet, annál inkább a gőg és hatalomvágy, és ez háborúkhoz, majd a földrész elsüllyedéséhez vezetett)

A szellemi úton szerzett tapasztalatoknak nincs határa. Ebből a léleknek haszna van. Az emberek viszont földi célra keresnek előnyöket, ezért nem járják azt az utat, amelyen igaz ismeretekhez juthatnának. De minden kísérletük kudarcba fullad, és mindig károsan hat arra az emberre, aki kísérleti alanynak vállalkozik. Az emberek területe mindig a Föld, és az is marad. Ez is a közeli vég jele. A teljes hitetlenséget jelzi. Számukra nincs Isten. Abban a hitben élnek, hogy létre tudnak hozni olyan teremtett dolgokat, amelyek átfutják a világmindenséget. Ezek minden lelki cél és ok nélküli halott dolgok. Csak azt tanúsítják, mekkora gőg van a földi emberekben.

Minden csodálatraméltó számításuk ellenére mennyire elsötétült a szellemük! Mert a számításaik mégsem helyesek - ahogy azt tapasztalni kénytelenek! Csak a sötétség adja nekik ezeket a gondolatokat, ő akar engem kikapcsolni, és az embereket negatív értelemben befolyásolni. Az olyan kísérletet, hogy Földön kívüli csillagra jusson az emberiség, nem áldom meg. Még jó néhány dologról hallotok, és talán csodálkoztok is, mi mindenre képes az ember. De tudnotok kell, az ellenfelem adja az erőt ahhoz, amit végbevisznek. Hozzám hasonló akar lenni - teremteni akar. Erre maga nem képes, ezért az ember akaratát veszi igénybe. Azokat tudja befolyásolni, akiknek kevés, vagy semmi hitük sincs. 

Viszont ezek az utolsó próbálkozásai. Ideje lefutott, és bukását maga idézi elő. Amikor az emberek között megteremti a legnagyobb zűrzavart, véget vetek munkálkodásának. Azokból a művekből sem marad fenn semmi, amelyeket befolyására készítettek az emberek. Minden elmúlik! A Földön visszaállítom a Rendet, hogy továbbra is akaratom szerint, mint a szellem iskolája teljesíthesse feladatát. Ellenfelem ki akarja irtani a hitet, a belém, és hatalmamba vetett hitet. Elbuktatta azokat az embereket, akik elvesztették Istenhitüket, és magukat tekintik a Teremtés urának. Kísérleteikkel erre keresik a bizonyítékokat. De már nem lesz hozzá sok idejük, mert a természet törvényeinek felborításával a vég bekövetkeztét maguk gyorsítják fel. Ellenfelem sem kényszeríthet senkit. Ezért gyakorol erőteljes hatást az emberek rossz tulajdonságaira, hogy így megnyerje őket szégyenteljes játékainak. Mert azokban az emberekben hatalmas módon megnövekedett az uralmi és érvényesülési vágy. Ezek ellenfelem jellemvonásai. Ez a lénye, amit átvisz követőire. Megjegyzés: Észrevehettétek, hogy civilizációnk működésének legbelső mozgató-rugói és szervei kivétel nélkül titkosítva vannak. Valamennyi a sötét háttérhatalom markában összpontosul. 

A legmagasabb szintű vívmányoknak és technikáknak csak a töredékei juthatnak a társadalom széles rétegeinek a birtokába (nagy részüket a hadiipartól örököltük, mint pl. a mobiltelefon, internet ). A többi, főleg összefüggéseinek tudásával szigorúan titkosítva van (vákuumenergia kicsatolása, Tesla találmányai). Az információ kiszivárgásaiból tudjuk, hogy a gravitációs erőket legyőző repülő testeket már a náci Németország kikísérletezte és több továbbfejlesztett változatát is létrehozta. A háború befejezése után szőrén-lábán eltűnt minden nyomuk. Eltűntek a működő példányok, a prototípusok és a teljes dokumentáció. Az azóta eltelt több mint hetven évben nem ültek tétlenül a szakemberek, hanem titokban folyt a fejlesztés. Hogy most hol tartanak, azt csak ők és a Jó Isten tudja, de biztosak lehettek abban, hogy a háttérhatalom sátáni erői ma már bármilyen jelenség előidézésére készek. Azt adnak be a hiszékeny embereknek, amit csak akarnak és a legzseniálisabb tudósokkal is el tudják hitetni, hogy a végtelenül magasrendű világi tudásukkal az emberiséget szolgálják, amikor a legnagyobb titokban nekik dolgoznak. Azt hiszem ezen igencsak el lehet gondolkozni!"

Szemlézte Bíró László

Tanmese az egérkéről és az egérfogóról...

Korunk népmeséje. Mindenki szűrje le a tanulságot.

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Elszörnyülködve látja, hogy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra, és kiabál: "Egérfogó, egérfogó"! A tyúk ránéz, és azt mondja: - Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem. Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: - Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted. Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: - Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó! Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt. 

A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésre sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort. Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint - gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala...

Hajnalka Andrea/

Széles út, keskeny út...

Egy korábbi versem (http://madarasszony.blogspot.hu/2013/07/nem-kell-nekem.html)
megihlette egy ismeretlen ismerősömet, lélekben testvéremet. Íme: 

Szoboszlai János: Széles út, keskeny út
(Kalemandra Madárasszonynak)

Te édes! Nekem kell a széles.
Ha mosoly. Buktából a béles.
Ha komoly. Az erőm véges.
Ez rémes! A sok tüske véres.

S a csalán! Vert hadam halmán.
Oh, inkább más halmára hagynám
Örökül. Égi vizek malmán 
Őröl!Ő. Isten, a Nagy Molnár.

Ne ázz! Ő hagyja a szítt gabonát
Rothadni. Helyben, hogy föld legyen.
Ne fázz! Nap fényesíti a kalászt,
A magot érleli. Neked, szentem!

 A penész, ha felüti fejét,
A kalászt illeti, nem a Napot.
A kalász, ha leszegi fejét,
Nem emel előtted Ő kalapot.

Oh, lengj! A szélben, kék ég alatt!
Eső áztasson! Tested tisztuljon,
De ne lelked! Az már rég tiszta.
Angyalom. Ott él a fénylő Napon.

S a sok mocsok, néha a léha,
Rád marad. Nem viszi el a víz.
A dolga sok, de nem ez. Néha 

Mit ember alkotott, megmarad, biz’.

A mag, esőben, kövér földben
Elrothad. De új élet sarjad.
Szépség az enyészet ölében.
Vén-s-ég az, Ki belül ifjú marad.

Véges, a léha-lét. De a mag! 

Fényes. Az marad, mindkét ösvényen.
Kényes, mindig más, mégis ugyanaz:
Vétkes nem lehet isteni tenyérben.

(Budapest, 2014. 01. 27.)

Hazádból, hogyha még bírod, Ne menj el, ó, magyar...

Elhangzott napjainkban Budapesten, a Katona József Színházban. Hatása megdöbbentette a közönséget. A színlap szerint az előadás a mai magyar társadalom egyik fontos jelenségét, a kivándorlást mutatja meg. Jól ismert karakterekkel találkozhatunk, olyan élethelyzetben levő emberekkel, akiknek problémái különböznek, a választott megoldásuk azonban ugyanaz: otthonuk elhagyása, életük újrakezdése egy másik országban.

Kiss Judit Ágnes: Szó

Hazádból, hogyha még bírod,

Ne menj el, ó, magyar.

Hogy menekülj, lesz mindig ok,

És mindig, hogy maradj.

Itt áldozat, s vajon mi ott?

Bevándorló lehetsz,

Nem tudhatod, végül melyik

A súlyosabb kereszt.

Ez a föld régóta ugar,

Terméketlen, sivár,

De van még, ki zenét szerez,

És színházat csinál,

Szeret és harcol semmiért,

Mert másként nem tehet.

Hogy itt vagy, erőt ad nekik,

S ők itt vannak veled.

Lehet, hogy nem jön jobb soha,

Ki itt él, mélyrepül.

Megúszhatják a vétkesek,

S te bűnhődsz vétlenül,

Míg annyi jóval van tele

A másik serpenyő,

Ha baj van, ki ne mentené,

Ami még menthető?

De itt van szükség rád nagyon,

Sötétben lenni fény,

Hogy fölemeld, ki megrogyott,

És bátorítsd, ki fél.

Maradj, mert meg kell védeni,

Kinek nincs is hova,

Legyen szegény, hajléktalan,

Zsidó, meleg, roma,

Vagy bárki más, aki alól

Kihúzták a talajt.

Légy fül, ha semmit nem tehetsz,

Ki hallja még a jajt.

Ez frontvonal, ez harcmező,

S még így is otthonod,

Rád simul minden rég bejárt

Tered, kamaszkorod.

Taposhatnak röhögve mind

Az összes elveden,

De szétolvadnak a szavak

Az anyanyelveden.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,

Fegyver vagy te magad,

Mind különleges ügynök az,

Ki mégis itt marad.

Maradj tövisnek, bőr alatt,

Ha bírod még, magyar,

Légy viszkető seb, mit a kéz

Álmában is vakar.

Itt áldás is, másutt csak egy

Bevándorló lehetsz.

Ki mondja meg, végül melyik

A súlyosabb kereszt?

Hogy lehetne boldog a nép, ha mindenhol a halott Megváltót látja?

Ez a szívhez szóló és elgondolkodtató írás lélektestvéremtől, Bombicz Mónikától származik, aki ugyanúgy Madárasszony, ahogy én is. Köszönet neked, Mónika, hogy lejegyezted ezt a történetet, ami  éppúgy lehet megtörtént eset, mint legenda. Én csak tovább adom. Akinek szeme van, lássa, akinek füle, hallja...

  Feloldozás

A Vértes zúgó fenyveseinek rejtekében húzódott egy aprócska, patyolattiszta falucska. Egyetlen főutcából és két mellékutcából állt. A település szélén állt a Bagoly-szikla, aztán egy éles kanyar után következett a falu, mely úgy lapult a smaragdzöld, mészköves sziklákkal teletűzdelt hegy lábánál, mit egy félig kiterjesztett szárnyú, fekvő madár. Az erdő fái szinte az udvarok fölé borultak, s a kertek hátuljánál többnyire terméskőfal emelkedett, aztán már a hegyoldal laza, barnás talaja következett. Ha kiléptél a házból, máris az erdőben érezted magad. A falusi gyerekek gyakran másztak fel a hegyre, s szájról-szájra terjedt az a legenda, hogy hajdanán eltűnt egy serdülő leányka, s a hegyen szarvassá változott, s azóta is ott sír minden éjjel.

Gánt főterén, a kiskápolna szomszédságában élt két férfi, testvérek voltak, anyjuk nemrég halt meg. Az idősebbik tisztességes, szorgos, de amolyan mulya ember volt, így agglegény maradt. A fiatalabbikat. Ervint Jézusnak csúfolták a falusiak, mert hosszú, csapzott haja és ápolatlan, szutykos szakálla volt, és patetikusan beszélt. Naphosszat a kocsmában ült, megelégedett azzal, ha volt cigarettája és bora, mást nem is akart. Néha a kertben is látták mélázni. Rebesgették, hogy nagyon okos, egyetemet végzett, udvarolt egy lánynak, aki csúnyán becsapta, később pedig elveszítette a legidősebb bátyját, aki az Indiai - óceánon vesztett oda matrózként egy irgalmatlan viharban.

Ezek után elkezdett keményen inni, és munkát sem kapott sehol igénytelen külleme miatt. A polgármester néha megszánta, és felfogadta kaszálni, trágyát hordani egy kis pénzecskéért. A faluban nem becsülték semmire, csak a kocsmában volt pár ember, aki szóba állt vele, de ezek is jóformán csak ivócimborák voltak, józanul meg sem ismerték.

Ervin egyetlenegyszer akart elmenni a templomba, ahol a pap épp arról prédikált, hogy Jézus az elveszett bárányokat szereti a legjobban. A szertartás alatt a lisztes Mári néni hangja harsogott a legjobban. Tiszta szívből énekelte a zsoltárokat, egy se volt, amit ne tudott volna. A hívek, természetesen felebaráti szeretettől hajtva, kitessékelték a most is mocskos ruhában, ittasan támolygó férfit.

Eltelt pár hét. Egy reggelen Ervin megitta kávéját, megmosdott, megfésülködött, felvette legjobb ruháját, és bement az üres templomba. Gántnak egyetlen katolikus temploma volt. Az emberek igen elcsodálkoztak, hogy Ervint aznap nem látták a kocsmában, sőt, mi több, ki se mozdult a templomból. Volt egy asszony, akinek annyira furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy utána lopózott a templomba, s azt látta, hogy a férfi békésen üldögél és nézelődik.

Ám este, zárás előtt hirtelen éktelen robajjal kivágódott a kapu, s Ervin rohant ki rajta, arcán valami furcsa kifejezéssel. Kezét úgy tartotta, mint két kiterjesztett szárnyat, s valami kötélféle volt rácsavarva a vállai közelében. Amikor elhaladt az emberek mellett, akkor látták csak, hogy a templom kisoltáráról a fafeszület, rajta a megfeszített Megváltó bádogtestével, Ervin hátára volt kötözve. Hogy ezt hogy cselekedte, érthetetlen volt. Szepi bácsi, az asztalosmester próbálta feltartóztatni, de Ervin emberfeletti erővel arrébb lökte, s rémisztő hangon így kiáltott: Mindenkinek a maga keresztje, ez az enyém, hagyjatok, távozzatok tőlem!

Senki sem tudott megszólalni, sem cselekedni, annyira megdöbbentek, szinte a földbe gyökerezett a lábuk. Ervin olyan gyorsan elviharzott, hogy még fel sem ocsúdtak, már árkon-bokron túl járt. A falu határában lelassított, és az országúton baktatott. Az autósok hitetlenkedve rázták a fejüket, volt, aki mentőt hívott, ám azok már rég nem vettek komolyan efféle bejelentéseket, mint: Az országúton egy Jézusforma alak támolyog, kereszttel a hátán.

Ervin fáradhatatlanul vándorolt, bogyókkal csillapította éhségét, forrásvízzel oltotta szomját, a csillagos ég alatt hált. Kissé nehézkesen tudta mozgatni a kezét, de eszébe se jutott, hogy a feszületet letegye akár csak egy pillanatra is. A rácsavart kötél nagyon feszítette, és sebeket dörzsölt a bőrére. Számtalan bámulója akadt, legtöbben kinevették, gúnyosan vihogással illették. Ha megkérdezték, hová megy, és minek cipeli terhét, egykedvűen felelte: Mindenkinek a maga keresztje, ez az enyém, s a tiéd hol van? Gánton közben feljelentették Ervint egyházi vagyon megrongálásáért és eltulajdonításáért. A plébános rendelt egy újabb feszületet, ami meg sem közelítette az előbbi szépségét, Jézusnak igen bárgyú arckifejezése volt, a színei bántóan rikítóra sikeredtek. Gánton egyre többen jártak misére, valamiféle kultusza lett a helynek Ervin furcsa távozása óta. Mindenféle misztikus jelenésekről suttogtak a felgyúlt képzeletű emberek.

Ervinnek hamarosan követői akadtak. Többnyire hajléktalanok, nincstelenek, elhagyott szeretők, meggyötört lelkű szerencsétlenek, vagyonukat vesztett nyomorultak. A különös menetet hol itt, hol ott látták felbukkanni az ország útjain. A városokba soha nem mentek be, csak a kisebb falvakba. Egyszer betévedtek Kapolcsra, ahol épp a Művészeti Fesztivált tartották, ott többen azt hitték, hogy egy alternatív színház tagjai. Ott legalább jóllaktak, mert jó szívvel fogadta őket a sok összegyűlt ember, akik úgy éltek tíz napig, mint valami őskeresztény vagy hippi gyülekezet, mindent megosztottak egymással. Sokat énekeltek.

Hamarosan a média is felfigyelt a különös kompániára, akik egyre többen voltak. Egy lelkes újságírónő, a neve Magdaléna, követte őket, s úgy tett, mintha csatlakozna, s ezután szenzációs sztorit írt az ügyről. Különös módon egy kicsit bele is szeretett Ervin-Jézusba. Egy napon az egyik vándor, aki elveszítette egy balesetben az egész családját, így szólt: Álljatok meg, rájöttem, mi a baj. Nézzetek körül, az egész ország tele van feszületekkel, mindenhol csak a halott Jézust látjuk, s az elevent, a karját ölelésre tárót sehol…Ez elveszi az energiánkat, emberek, hát nem értitek? Jézus szabadságot és örömet hirdetett. Hogy lehetne boldog a nép, ha mindenhol a halott Megváltót látja?

A többiek figyelmesen hallgatták, eltöprengtek, majd habozás nélkül cselekedtek. Végre volt céljuk! Mostantól volt értelme az egésznek! A rendőrségre többszáz bejelentés érkezett, hogy templomokból eltűntek a mozdítható feszületek, a falvak határában pedig minden bálványt kidöntöttek, eltüntettek. A kompánia az „Ölelő Jézus” nevet vette fel. Jelszavuk ez volt: Ölelő Jézust halott helyett, s felvirágzik a nemzet! A rendőrök nagy erőkkel vették üldözőbe a rongálókat, de sehol sem sikerült elcsípniük őket. Egyes szavahihető szemtanúk szerint néha angyalszerű lények is feltűntek a kompániával, akik nem átallottak dohányozni, világi dalokat énekelni és táncolni, sőt, a feszületdöntögetésben segédkezni. Egyetlen vándort sem kaptak el soha. Ervin soha sem tért vissza Gántra, ahol lassan legendát szőttek alakja köré, s álszent módon úgy állították be, mint akit tisztelet övezett körükben. S ami a leghihetetlenebb, de legfontosabb: a magyarok sorsa onnan kezdve mintha kezdett volna jobbra fordulni.

Bombicz Mónika, 2012. december 20.

Sinkovits Imre végső üzenete

Elhangzott az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban.

 

"Egy hetven esztendős véndiák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen "...egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt - de halhatatlanságát is! ", miként sírfeliratán olvasható. 

Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva! Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen "fogyasztói társadalom", diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat? Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! 

De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztántartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat! Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek! 

Tamási Áronnal szólva: "Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez a "valahol", itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek! Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!" 

- Sinkovits Imre.

Szerelmi tanácsok - legényeknek nagyapáinktól

1. Ifjú, ha fölcsöpörödtél és hevesen ver szíved, lányra nézve ha úgy érzed, mintha zsákot szorítanának melledre, tudhatod, szerelembe estél! 

2. Közeledj a leányhoz, de ne lüttyőn, ne málén, ne is kakaskodva, hanem szép szerrel. Keresd egyedüllétében, úgy szólítsd meg. Közönséges szóbeszédből kerekíts az ő dicséretére. Méltasd szép orcáját, kecses járását, szeme ragyogását, hanga csöngését. 

3. Ne ugorj neki hatra vakra! Inkább beszélj madarakról, virágokról. Megláthatod mennyi lélek árad belőle. Válaszaiból megtudod, hogy azok csak bűk meg bák e, vagy lelke nyitott kapuján fény árad e kifelé! Nagy kincs ám a mesékben élő lelkű leány! 

 4. Ha tüzes leányra vágyól, aki alatt kiég a gyöp ha reá ül, ne hidd, hogy az ilyen, akit nyaggathatsz nyakló nélkül! A forróvérű leány belebetegszik ha csak nyaggatják. Ameddig nincs teljes bizalma, vagy fél a gyerektől, nem enged meg neked annyi mindent mint a hűvösebb vérű, vagy simogatásra, gyúrásra nyugalmat lelő nőszemély. A járatlan férfi azt hiszi, húha, ezek aztán de hevesek! Épp nem azok, de könnyen játszanak a legénnyel. Az ilyenek ráérnek kitárulkozni - azt mondják róluk: erkölcsösek! Ez a fajta ritkán veszti el a fejét - az ilyen játszik a legénnyel és megfogja férjnek a legmegfelelőbbet. Ne morcoskodj ezért, ha a leány mancsodra üt, s azt mondja: ne tapogass végnélkül! Ha az ilyen leány bizalmát leli benned, akkor tudod meg igazán, milyen a menny béli boldogság - légy tehát türelemmel. 

5. Ha már messzire jutottál vele, ne kapd el, ne csípd le, hanem mondd neki: igen kívánlak, engedd hogy kigomboljalak, megemeljem szoknyádat. Mondd neki, szereted, vond magadhoz, csókold meg szemét, száját, orcáját, nyakát, gyöngéden, illetődötten. Ha megemelheted szoknyáját, térdelj elébe, szídd magadba szagát, csókold meg ágyékát, mert virág az ő teste, titkos értelmű rózsa. 

6. Ne gyurmáld emlőit, nem kovász az! Gyöngéden, értelmesen foglalatoskodj azokkal. 

7. Mosakodj alaposan! A büdös legényre azt mondják: rohatt répa. Ennek okáért ne bűzölögjön pofád, lábad, alfeled! 

8. Ne csábíts leányt szórakozásra! Csábításból ha szerelmet hazudozol, boldogasszony átka ront meg, mintha gyújtogatnál! 

9. Nem minden leány gyöngéd. Akad szép számmal durva is. Az ilyent hagyd meg a hasonszőrű kannak. Vicsorgassanak egymásra, mint a dühödt kutyák. Az ilyennek ha szépet mondasz, röhög vihorászik. 

10. Kerüld az idétlen nőszemélyt is. Azt aki minden szavad után az anyjához, meg barátnéhoz szalad, amelyik nagydobra veri a viszonyt - sikítozik, ha hozzáértél. Azért sikítozik, hogy ország-világ tudja meg, őt te kerülgeted. Ezek igen egyszerűre szabott lelkek. Ha te magad valaki vagy, adsz magadra, igyekezzél gyalult családból házasodni, mert lehetsz tudó, bácsa, táltos, garabonc, kiváló bárminémű művességben, tudományban, családod feleséged magasságán reked. Amilyen az asszony, olyan a család! 

 11. Ha leány veled szerelembe esvén megadja magát, úgy térdelj elébe, mintha imádkoznál. Mert istenek teremtő műhelye az ő teste! Teremtés titkába vonatsz be az ő lába között. Áhítattal, istenfélelemmel nyúlj ezért hozzá, ne gyöngén, nyavalyásan, hanem gyöngéden, mintha szirmát könnyen hullató virág volna, mintha magvát hullató búza volna kánikulában. 

12. Előtte mosakodj meg, utána mosakodj meg, mondj köszönetét és másnap kedveskedj ajándékkal! 

13. Ne szűrd össze a levet hozzád nem illővel. Alkalomra se, mert az alkalomból keserves élet lehet! Ennek sok csínja-bínja van. Semmiképpeg sem vezet jó házassághoz, ha egyikük lassan lohad a szerelemben, a másik gyorsan, ha egyikük korán-, másikuk későn kelő, egyikük álmatlan, másikuk nagy alvó, egyikük húsos, másikuk tésztás, egyikük kuporgató, másikuk szertelen, egyikük marhaétkű, másikuk madárétkű. 

 14. A leány után koslató férfi mutatkozzék a lányos háznál! Kéredzkedjék bé, ha már biztosra veszik, hogy egymásnak valók volnának. Ez jó út, az alapos ösmeretség útja. Így világosodik meg, minő ember is a férfi, így világosodik meg, minő család a leányé. A férfi megmutatja mit tud, milyen étkű, meg miegymás. A leány is színt vall akaratlan, mégha fölcsöngetyűzetlenül is bolondító, akkor tényleg az. Lakva ösmerik meg egymást az emberek. 

 15. Mindettől még nem okvetlen jó szerető. Csak ha hetedszerre is bevált, akkor az. Annak bizonyítása pedig adassék meg neki! 

16. A szerelem virágokkal megrakott szekérhez hasonlatos, de ha nincsen rúdja, nem jut célba! Mert noha a lélek rezdülése igen fontos, meg minden abból következik, de következzék, és következzék alaposan, élvezetesen! A szeretkezésben kezdő nő suta, a kezdő férfi ügyetlen. Az igencsak fölajzott férfinál hamar vége van, az igencsak fölajzott nő bőre tágul. Ezért ne ítélkezz a fölött, kinek szeme szerelem éhségétől kopog! Mert az elhamarkodott ítélet. Ne mondd a nőnek, ej no, de kiadós vagy! - Mert csak kiéhezett. Ha nem az volna, talán belegebednél, míg bejutsz! Ha többször egymással - akkor mindenre fény derül. 

 17. A fehérnép épp úgy vágyakozik, mint a férfinép, sőt alaposabban, csak másként melegszik, másként hűl, ezért az öregebbek okítsák meg efelől a kislegényt. Az ifjú ügyeljen a nő szeme rebbenésére, ajka ívelésére, teste mozdulataira, hogy az Őt megelőzőleg elérje a gyönyör tetejét. Ha meg utána ő elérte, ne forduljon le róla, hanem babusgassa továbbsimogatással, kedves szóval! A szerelem szeretkezésestül égi eredetű. 

18. Vonzalomban fontos a szem gyönyörűsége, vonzalomban fontos a tapintás gyönyörűsége, vonzalomban fontos a szavak gyönyörűsége, vonzalomban legfontosabb az orr gyönyörűsége, a szag. A bika orra szagra tágul, az eb szagot követ. Szaglásunk dönti el, kihez vonzódunk, kit kedvelünk. Szagra gerjed az ember hímje is. A természetes szagba ha mocsok bomladéka elegyedik, taszít, a vágyakozó tiszta nő szaga vonz, bolondít. 

19. Ne vedd szájadra oktalanul, úton útfélen a szeretkezés szavait, de a szerelmesek egymás között nevezzenek mindent nevén. Az érzelem számít - akiknek a szeretkezés nem vétek, azoknak szépek a hozzá való szavak. 

20. Szeretkezésben mindent szabad, ami a feleknek megfelel. Ne tukmálj szerelembéli társadra ötletet, amitől ő fanyalog! Semmit se művelj, amiről tudod, hogy egyiketeknek vagy másikatoknak nem jó, de ne zárkózz el semmitől, amiről még nem tudod, gyönyört okoz-e vagy sem. Figyeld szerelembéli társad óhajait, tapasztald meg, mire zsong, mire nem. A férfi, ha nem önmaga kéjét keresi, hanem ha kéjt akar okozni, örömöt, gyönyört, a nő gyönyörén át nyeri el önmagának a legszebbet. Mert az visszahat rá a lélek szárnysuhogásával. 

 21. A nő, ha virágzik, - ez havonta esik - többnyire nem akar. A férfi ilyenkor ne nyaklassa - akkor se, ha gondja van, bánata. Két, vagy több feleség, szerető, erre nem orvosság, mert idővel ízük, szaguk kiegyenlítődik, és általában egy időben virágoznak. A férfi ember ilyenkor maradjon parlagon. Ereje így újhodik. Az ember fajzat eképpen alkottatott. 

22. Ha feleséged, vagy szeretőd teherbe esik tőled, és meglep ennek hírével, mutasd örömödet, vagy mutass örömöt, akkor is ha hideg futkároz hátadon! A férfi sohase morogjon, ne fanyalogjon, mert a nő lelkéből szűre nyomban kitétetik. Minden férfi felesége, szeretője elcsábítható - habár nem is mindenkor és mindenki által -, ha az nője terhességét örömtelenül vette hírül. A nőnek az nagy élmény. Ha gyönyörén osztoztál vele, osztozz ebbéli örömén is! A magzat közös magzat és nőd kitüntetett azáltal, hogy tőled fogant. 

23. Torkold le anyádat, ha feleséged ellen lázit! Nem anyádnak, nem apádnak házasodsz! Azt mondják: házasodik. A férfi elmegy apjától-anyjától saját nőstényéhez, hogy avval családot alapítson. 

24. Ne vigyél asszonyt anyád-apád otthonába. Ha nem költöznek saját udvarba, a nő családjába simuljon a férfi, ne fordítva. Az anyja házánál örökös a leány, napa házánál cseléd. Mentül butább a férfi anyja, antul inkább rajt hajt menyén, megkeserítené annak életét. Meg ipa-napa házánál nem is igen meztelenkedhet, nem virgonckodhat a menyecske. 

25. Meztelenkedni, virgonckodni pedig fontos. Az asszony tegye magát, hogy a férfi szeme rajta legyen, mert csak akkor látják, ha nézik. Ha nem nézik, nem látják, mintha nem is volna. 

26. A férfi holtáig udvarolja körül a nőt, és ha az kegyes volt hozzá, kedveskedjék neki ajándékkal. 

27. Fiatal kor szerelme fiataloké, meglett kor szerelme megletteké, öreg kor szerelme öregeké. Mind három szerelem szívet üdítő a maga módján. Nagy korkülönbséggel ezért ne házasodj. Vén fejjel ne szerezz fiatal feleséget! Még mindig jobb, ha az asszony öregebb. Orcája megráncosodhat, de teste fönséges maradhat. 

28. Szeretkezés előtt is, után is hideg vízben mosd meg, és ne járj szoros gatyákban. Így tovább maradsz férfi. 

29. Nőstényeddel beszéld meg, mi jó neki, mi nem. Ha az IsTENEK-nek ez nem volna így tetsző, rendezhették volna a szaporodást másképpen, példának okáért szaporíthatnák az ember a muskátlihoz hasonlatosan. 

30. Akinek titkolt szeretője van, mert másként lehetetlen, tekintettel erre, tekintettel arra, ne verje nagydobra viszonyát. Ne fektess feleségeddel közös ágyadba idegen nőt! Férjes asszony házában ne mulass, mert ha ottkapnak halálfia lehetsz. Mert ha tudja, sejti is a kapcsolatot, más sejteni, tudni, mint megélni! Aki házastársa ágyába szeretőt fektet, az nem csak csapodár szerető, hanem rossz élettárs is. Ha már ennyire nem kedvelik egymást, váljanak el isten hírével! 

31. Ha több nőhöz van közöd, ne akard őket úgy összeboronálni, hogy együtt szeretkezzenek veled. Az csak szeretkezés, annak is csak te szerinted, mert ők talán viszolyognak egymás testétől, egymás szagától. Ha nőid ösztökélnek erre - csináld, de azt is tudhatod, hogy „legénymarcsákat" szeretsz. Mindent lehet, ami nem árt másnak, amit egyöntetűen mindannyian akarnak. Mindez szeretkezés. Szerelem csak kettességben fakaszt virágokat. 

 32. Ne ereszd széllé kettességtek titkait, akkor se, ha szétmennétek. A következőnek se újságold, hogy az előző ezt meg azt csinálta, így meg úgy művelte. Ha szép volt, zárd be szívedbe szép emlékként. A szerető viselkedését kibeszélni súlyos vétek. Legrondább, amikor férfiak italozva nőkről vihorásznak, akik bizalommal voltak hozzájuk. Ha érdekesség adódott és nem bír megállni benned, mondd el, de senkit se nevezz meg! 

 33. Ha asszonyt viszel, vidd vele gyerekeit is, mert aki gyerekes asszonyt szeret, az gyerekestül, kölyköstül-verebestül szereti őt. Ha így nem szereti, meg nem így szereti, nem szereti sehogyan sem, csak kívánja! 

 34. Lehetőleg ne sötétben szeretkezz! Sötétben a férfi nem látja kedvese orcáját, ajka pirosodását, teste ívelését, nem tud szeméből olvasni! A nő is látni akarja az ő szerelmese orcáját, látni mozdulatait. 

 35. A férfi figyelje kedvese, lélegzetét. Tapasztalt férfiakként: ha a boldogított nő negyedszeri magaslata összefolyik élvezete ötödszöri magaslatával - és nem sikíthat, megzavarodhat lélegzete, elájulhat, meg is halhat! Segítsd ilyenkor könnyed mozgáshoz, hogy teste ívbe emelkedhessék, - ne csókold, hogy sikíthasson, mert ösztöne ez. Teste hajlik, mint a szőlőkacs, sikongat. A férfit ez fölöttébb serkenti. A csöndesen élvező nőt hamar megunják, mert lelke faláról a visszhang nem hallatszik. 

36. A nagyon forróvérű asszonyt, aki alatt kiég a gyöp, ha ráül, csak olyan helyen szeretgesd, ahol sikongathat. Föltéve, ha képes vagy belőle sikolyt csiholni! Ehhez nem ölögendő, hogy derék kan legyél, figyelmes szeretőnek kell hozzá lenned! 

37. Szeretkezés után a férfi kecmeregjék föl és kedveskedjék itallal. Ez ősi szokás. Végezetül is mosakodjatok meg, külön-külön, vagy együtt, mert az is kéj lehet, öröm, boldogság. A férfi jól teszi, ha heréit hideg vízben mossa. Azoknak hideg köll - azért teremtettek csüngőre. A férfi így tovább férfi, s az jó, mert a vágy holtig kísért. 

 38. A szerelem nem csak ifiú népek jussa, öregeké is! Szeress, szerelmeskedj, szeretkezz! Mert istenektől van ez, az élet továbbviteléért. Ha szépen szerettél, szerelmeskedtél, szeretkeztél, leend mi agg korodban lelkedet melengeti és boldog leendesz avval, ki boldogsághoz segített. Ez a boldog élet titka gyerek kortól agg korig, bölcsőtől koporsóig, küszöbtől eresz aljáig. Három Ősünk így hagyá ránk, nagy táltosok, bölcs bácsák ekként taníták! /

Forrás: Máté Imre: Yotengrit

Párkapcsolatos kérdésekhez SZERELMI TANÁCSOK lányoknak ....nagyanyáinktól!

1. Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.

2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle - nem jó hím, hitvány ember.

3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. – Ez a férfira is érvényes.

4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!

5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.

6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.

7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet.

8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.

9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.

10. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!

11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! A piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.

12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.

13. Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik ISTEN-hez!

14. Csalafinta TEREMTŐ lépre csalta teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll!

15. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.

16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve - bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép szavakkal.

17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.

18. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.

19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.

20. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.

21. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!

22. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e.

23. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.

24. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!

Forrás: Máté Imre:Yotengrit