2014. február 23., vasárnap

2014. február 15., szombat

A Hegyi Beszéd magyarázata Tandari Évától

Kedves Olvasóim! Ezúttal egy hosszabb lélegzetű írást teszek közzé, melynek a nyelvezete sem egyszerű, de ha egyszer ráéreztetek, onnantól sokkal könnyebb a tudattal való megértése és szívvel való befogadása. Jézus egyik legismertebb tanításáról, a Hegyi beszédről szól, melyet oly sokféleképp értelmeztek már, jól és rosszul. Tandari Éva ezúttal is segít!


 "Kik a Boldogok? Nemde bár vélnétek, hogy azok, kik egészségnek örvendenek, kik kényelmes, nagy házat, vagyont, jószágot, nagy családot, s mindenféle hatalmat mondhatnak magukénak… Vélnétek, azok mondhatják magukat boldognak, akiknek házában örökös vígság lakozik, akik mindenkor ki tudják harcolni a maguk igazságát, akik a Jog, és a Törvény fölött állnak hatalmuk és erejük révén, vélve: ők maguk a Jog, és ők maguk a Törvény…


 Vélnétek: ezek a boldogok,  aminthogy vélitek is, ám nem így van!           

"Boldogok azok, akik lélekben szegények, mert az övék a Mennyeknek országa…
Boldogok a szomorkodók, mert ők megvigasztaltatnak…
Boldogok a szelíd szívűek, mert ők öröklik mind a földet…
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot, mert nékik Igazság adatik…
Boldogok az irgalmas szívűek, mert ők irgalmasságot nyernek…
Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják…
Boldogok a békességre törekvőek, mert ők az Istennek fiai…
Boldogok, akiket üldöznek az Igazság miatt, 
mert övék a mennyeknek országa…
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, 
és hazug szókkal minden rosszat reátok fognak énérettem! 
Örüljetek akkor, mert ha örömös hűséggel viselitek ezt, jutalmatok bőséges a mennyekben: hiszen így üldözték már a prófétákat is, tielőttetek…”



S most bontsuk meg e sort, hogy amiként mondtam kibonthassam és megmagyarázhassam számotokra e másik, a korábbitól némiképp eltérő szemszögből is:


“Boldogok azok, akik lélekben szegények, mert az övék a Mennyeknek országa…”
 Amiként tudjátok, a “lélek” szót még Eszterrel dolgozva nem is annyira valósággal a Lélekre értelmezve, mint inkább a Tudatra vonatkoztatva használtuk. Annál is inkább, mert a jelenleg általatok már megismerhetett fogalmak akkor még nem léteztek. Az ember még nem állt azon a Tudati és Szellemi emelkedettségi fokon, hogy képes lett volna megérteni a különbséget amely a felsőbbrendű ÉN, tehát az ÉN-fél, és a szellemi Én-rész közt, valamint a Tudat és a Lélek közt van. Még abból kellett kiindulnom, ami a Tudatba íródott kép volt, tehát abból, hogy a Szellemet vették a magasrendű, s a Lelket az alsóbbrendű nem fizikai, a Tudatot irányító elemnek. Ekként tehát az érzelmi oldalt a Léleknek, az értelmit a Szellemnek tulajdonították: de mindahány, az érzelmekre is ható történést a Lélek által vélték érezhetni.

Ha gondjaik voltak, vagy bosszúság érte őket, még akként fogalmaztak: nehéz a lelkem (vagy a szívem), mert nem volt fogalmuk arról: a Tudatot, s nem a Lelket támadja az ellentét, annál is inkább, mert ti nem Lélek-elemmel, hanem Lélek-szállal bírtok, amely azonban tökéletes védelmet élvez. Az Őrszellem védi az ÉN-t az Én-résszel összekötő szakaszt, hisz enélkül az asztrális Világképben maradó ÉN-t annak Én-részével összekötő szálat már akár a legelső, tehát még az Én-rész testbe öltözését megelőzően megtámadná és meg is semmisítené az ellentét számtalan képviselőinek valamelyike, tehát már a testet öltés is lehetetlenné vált volna, s nem most, de már az Utak kezdetén. Amiként az Őrszellem oltalmazza tehát az ÉN-t és annak Én-részét összekötő Lélek-szálat, akként oltalmazza maga az Én-rész az őt a Tudattal összekötő szakaszt, hisz annak biztonsága az Út alapfeltétele. Ekként az ellentét a Tudat ellen fog támadni, s csak ha a Tudat behódol néki (tehát gyöngének bizonyul ellenében valami, nem egyszer rajta kívül álló ok végett), lesz képes akár teljességgel is megszállni magát az Én-részt is. De még akkor sem a Lélek-szálat, hisz az akkortól az ő érdeke is, hogy a Lélekszál épségét megóvva mind tovább tarthassa létben a fizikai test működéséért felelős agyat, amely a test vegetatív, tehát spontán működéséért is felel, hisz ő maga is a test révén vonzhatott, és vonzhat mindmáig magához többletenergiát az általa megszállottak Tudatából csak úgy, mint a fizikai testből, vagy e kettőn át az általa megszállva tartott személy környezetében élőktől.


A Lélek szó ez esetben tehát a Tudatot jelöli: de ebben az kibontásban épp úgy érvényes az ÚR Tanítása, mint a korábbi kibontás szerint! Akik képesek felismerni önnön tudatlan, és kicsiny voltukat, azok képesek teljességgel reáhagyatkozni az Úrra, és oly önfeledt nyugalommal hagyják magukat vezetni Általa, amiként a kicsiny gyermek, aki az ő szülői kezét fogva teljességgel biztonságban érezve magát, teszi meg az ő kicsinyke lépteit. Ekként kell néktek is felismernetek a magatok tudatlanságát, és ekként kell hagynotok, hogy az Egyetlen Mester fogja a ti kezeteket, és vezessen, amerre haladnotok kell. Aki ekként képes elfogadni az ő kicsinységét és tudatlanságát, nem csalatkozik, és nem téved el: s ez lesz a Léleknek boldogsága, ez a végtelen nyugalom.

 Aki viszont már önnön “bölcsességének” hamis “nagyságában” tetszeleg, az már e hibás Tudati képpel el is engedte az egyetlen biztos Kapaszkodót, s akkor az bizony tévelyegni fog, ha nem veszi is észre, s már elveszti gyermeki Boldogságát, mert megkopik benne a Lélek biztonságérzete: vagyis a Tudat s a szellemi Én-rész biztonság-tudata, amely mindenkor a Kegyelem Oltalmazó Erejében rejlik.

 Mert egy ideig, vagy akár egy Élet-út teljes hosszán is képessé lehet megmaradni abban a hamis tudatban, hogy övé a Bölcsességek teljessége, s ekként “az egyedül Tiszta Gazdagság: Szellemnek és Léleknek és elmének Gazdagsága”, holott csak a kezébe kaparinthatott, kicsiny Bölcsesség-morzsákkal bír, s azokat nagyította fel számára a magabízóvá lett Tudat, amelyet ekkor már nem az ÚR, hanem valaki más vezet. Ekként tudta, s tudja is az ellentét tévútra csalni azt a számtalan, s már még annál is több “médiumot”, akik olykor már a legelső kezükbe adott kis Bölcsesség-morzsa birtokbavételekor akként vélik: a Mindenség Bölcs Hatalmassága övék. S épp ez a hamis hiedelem lesz az, amely elhomályosítja látásukat, meggátolván őket abban, hogy különbséget tudjanak tenni a hamis, és a valóban Tiszta között. S itt, ebben a kibontásban már nem is a földi formában vett Boldogságra utalt az ÚR: de a Szellemnek Boldogságára, mert hisz végeredményképp maga a Szellem is akkor, és az által vetette el magától a Boldogságot, amikor nagynak és hatalmasnak látta, vagy legalább is kívánta látni önmagát, megtagadva és eltakarva még önmaga elől is: bizony, kicsiny ő, Istennek, a Teremtő EGY-ségnek oltalmazott és Szeretett kicsinye.


S ebből kiindulva egy újabb értelmezését is megvizsgálhatjuk e Tanításnak, már akként, hogy a “Lélek” szót az Eszter-korabeli ember értelmezése szerint, tehát mint az érzelmek irányítóját vesszük alapul. Bizony, boldog az a Teremtmény, aki képes felismerni: mily kicsiny is őbenne a Szeretet, és a Szeretni tudás az Istennek Tökéletes, Végtelen és Örök Szeretetéhez viszonyítva! Boldog, mert e Felismerés már azt a Bölcsességet is magában rejti: bárha csak szikrája az ő Szeretete a Teremtő EGY-ség Szeretetének: azért ő mindenkor, minden körülmények közt élvezője és birtokosa az Ő Teremtője Szeretetének.

Nem tudom kellőképp érzékeltetni véletek, gyermekeim: micsoda hatalmas Áldás ez, és mily véghetetlen, megnyugtató Kegyelem! Nem csak a ti számotokra, tehát nem csak az EGY-ségtől eltávozottak számára, de még azok számára is, akik mindenkor megmaradtak a Teremtettség Tökéletes EGY-ségében, megmaradván Istenben. S épp e Végtelen és Örök Szeretet az, amely a Mennyei szinteken élők semmihez sem hasonlítható Boldogságát adja. Tudják, hogy soha örökkön nem lesznek képesek bárha a szikráját is visszasugározni a feléjük áramló Teremtő Szeretetnek, és tudják ezzel egyidejűleg azt is: mégsem veszítenek el a Teremtő Szeretetből egy kicsiny szikrát sem! Az mindenkor övék, Teremtett Szellem-gyermeki Örökrészük, amely éppenhogy kicsinységük végett illeti meg őket az Egyedül Hatalmas, Teremtő EGY-ségtől, s mert megilleti őket, bírhatják is azt örökkön - örökké.


Amiként bírhatjátok azt ti magatok is, ha ti elfedtétek is magatok elől e Végtelen és Örök Szeretetet. Mert elfedtétek, több rétegű, s mind sötétebb fátyollal fedve el magatokat a reátok hulló Szeretet-sugarak elől, hogy mindenkor csak annyit érezhessetek belőle, amennyit képesek vagytok e fátylak elvetése révén ismételten is megérezni. De amilyen mértékben képessé lesztek azt ismételten is megtalálni, oly mértékben bírhatjátok is azt: s a Cél éppen hogy ez! Megtalálni, élni, s ekként Vissza is tükrözni A TEREMTŐ EGY-ség felé azon Szereret-sugarakat, amelyeket ismét, s már valóban magatokénak tudhattok, mint az EGYETLEN IGAZSÁG parányi, mégis felbecsülhetetlen értékű szilánkocskáját…


“Boldogok a szomorkodók, mert ők megvigasztaltatnak…”— mondja az ÚR, s itt már ez utóbbit érti, mint a szomorúság okát. Mert bizony, szomorú az a Szellem, amely tudatára ébred önnön balgaságának, annak, hogy ő maga zárta ki magát, és rejtette el magát a Teremtő EGY-ség Végtelen Szeretet-árama elől. Ám aki már képes e Felismerés birtokosává lenni, és képes szomorkodni önnön balgasága végett, azt maga a Felismerés és a megbánás teszi Boldoggá is, hisz a Felismerés megadja számára az Erőt: korábbi tettei, szavai, érzései és gondolatai megtisztítására, amely tisztátalan elemek lényegében azok a bizonyos Maya-fátylak, amelyek közül ekként egy lehull a Szellemről, vagyis az ÉN-ről, amely Én-része révén kap alkalmat e Maya-fátylak feloldására, semmivé tevésére. A fátyol lehull, s az ÉN egy Fény-körrel feljebb, egy fokkal közelebb léphet az egykor magáénak tudhatott Tiszta Boldogság felé.



“Boldogok a szelíd szívűek, mert ők öröklik mind a földet…”

— E harmadik Tanítás magyarázata talán egy kissé bonyolultabb lesz, semmint várnátok. Ezért még a mondatot is megbontjuk, amiként azt korábban is tettük.

Kik a szelíd szívűek? Azok, akik az Igaz Szeretet Bizonyosságában élnek, mert ők már bírhatnak azzal a Felismeréssel: Létük a Föld színén nem más, és nem több, mint tanulmány-út, amelyet végigjárva, s már a Krisztus Törvénye szerint járva azt végig, előrébb és feljebb jutnak a Valóság felé vezető Úton is.

Ők már nem fognak földi kincsek után törni, hisz tudják: semmi az, s ha az után vágyakoznak, csak a semmit szerezhetik meg maguknak. Nem törnek magas pozíciók után, mert tudják: az Egyetlen Valós Hatalom a Szeretet, azaz Krisztus: s miféle Földi hatalom lehet képes megadni nékik azt a Rangot a Valóság Világában, amelyre akkor emelkedhetnek fel, ha a Legnagyobb Hatalmat: A Szeretetet igyekeznek megtanulni és megvalósítani akként, amiként azt a Leghatalmasabbtól látják és tanulják?!


Azok a szelíd szívűek, akik a Leghatalmasabb Parancsot betartják, mert azok a kicsiny, csak földi értelmezésben vett parancsok ellen sem éreznek késztetést zúgolódni, vagyis nem lesznek elégedetlenekké, hisz a Szeretet megelégíti őket, és megnyugosztja őket mindenkor. Az igazán szelíd szívűt nem zaklatja fel semmi féle méltánytalanság, mellőzöttség, nem bántja, és nem szomorítja meg, ha valaki az őt esetleg méltán megillető helyre tör: szótlan mosollyal fog félre állni, mert tudja: Istenben, és Isten előtt minden és mindenki EGY: s ha a föld színén az élre törni vágyna is, nem jut sem előrébb, sem magasabb polcra az Istennek Országában, mint ami valóban is az ő helye öröktől: ekként fölösleges is volna a rövidke Földi Életet oly dolgokkal elvesztegetni, amelyeknek semmi hasznát, de inkább még kárát látja a Valóság felé vezető Úton.



…“mert ők öröklik mind a Földet” - ekként szól a mondat második fele. Részint az Új Földre utalt e szavakkal a Mester, amiként azt korábban már kibontottam számotokra (Pét. I. 70-74).

De azzal együtt már egy magasabb értelmezésben is említette a Földet. S még csak nem is konkrétan magát a Földet, mint Bolygót, de azt, mint Birodalmat értve. S vajon mely Föld, miféle Birodalom az, amelyet A FIÚ ISTEN mint Krisztus-gyermeki Örökséget: övéinek ígért?



Amely királynak a Földön van birodalma, az a földi birodalmat hagyja az ő fiaira. Az Égi Király földje, tehát Birodalma azonban nem a föld színén van, nem is lehetne: ekként viszont az Úr sem ígérhette azt a Birodalmat Övéinek, amely nem a maga Valós Birodalmának része, hisz a Föld, mint Kozmikus elem, mind magasabb szintre emelkedik, míg végül visszaváltozik, visszanemesedik azzá, ami eredetileg volt is, vagyis a lefelé tartó ÉN-képek Szellemi-gondolati energiáivá.

Az ÚR, Aki Istennek Krisztusa nem egy nem létező, de egy nagyon is létező, mert az Egyetlen Valóság Világában létező Birodalmat; tehát “Földet” ígért örökül azoknak, akik az Ő Gyermekei az Ő Szeretetében, annak elfogadása, megélése által. Aki igazán képes megélni önnön Krisztus-gyermeki mivoltát, már a Fent Világának, az Életnek Örökét veheti Attól, Aki Szülője néki, mert Szülője, Ős-forrása a benne élő Szeretetnek, amely Szeretet révén lett Krisztus Gyermekévé.


A legmagasabb rendű értelemben tehát a Valós Élet Világának Földjét veszi örökül mind az, aki szelíd és alázatos szívű, vagyis olyan, amilyennek lenni Krisztus tanította, s tanítja azóta is mindenkor, minden Útján egy fokkal magasabb szintű Ismeretet adva át néki, mint Bölcsesség-elemet e Szeretetből, annak mibenlétéről.



“Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az Igazságot, mert nékik Igazság adatik…”

S e Tanítás részben, de talán egészében visszautal arra, amit fentebb már említettem. Egyetlen IGAZSÁG van: Az Istennek Igazsága. Az, amelyet a Szellem elvetett magától, s amelyet ekként összetört magában, és a maga számára, s amelyet azóta is igyekszik minden Ember, s mindahány, már a kellő Ébredt-ségi fokra, de még nem a negyedik szférába ért Úton járó megtalálni, hogy magáénak tudhassa azt. Ám azt nem tudhatja magáénak soha, senki, csak aki a legteljesebb alázattal közeledik az összetört EGÉSZ kicsiny darabjához, amelyhez közeledni már valóban meg van benne a kellő Erő, hogy akkor azt a kicsiny Igazság-töredéket az ÉN-be építve, már ismét a magáénak vallhassa.


A baj többnyire csak az, hogy aki már egy kicsinyke parányát megismerte az Egyedülvaló, Ősi Isteni Igazságnak, akként véli: a teljesség ismeretével bír. Pedig ha csak azt figyelitek: miként bontok ki én magam is előttetek egy-egy Igazság-morzsát mindahányszor újra, s mindig más és más oldalát mutatva meg ugyanannak az egyetlen Igazság-töredéknek, ráébredhetnétek arra, hogy mennyire csekély a Teljességhez az a kis szilánk, amelynek ha már mindahány oldalát megmutattam, amelyet a ti korotok embere számára megmutatnom engedtetik az Úr Kegyelme által, még mindig csak egy kis részét, csak néhány elemét ismerhetitek: de még ama részt sem teljességgel, s az még akkor is csak egy kis rész, egy kicsiny töredék a Teljességből. Nem véletlen mondtam már nem egyszer, s nem véletlen ismétlem most el újra: nem állhattok meg egyetlen Igazság mellett, még ha százannyira Tiszta is az! A Felismert jót a felismert még jobbal felül kell tudnotok írni: a régit sem elvetve, de már az újat hozzákapcsolva, hogy legalább az az egy kis törmelék, amelyet a Nagy Egészből magatokénak vallhattok, mind teljesebbé lehessen, mire az Út véget ér.



“Boldogok az irgalmas szívűek, mert ők irgalmasságot nyernek…”

   E Tanítás kibontásához vegyünk még egy rövid részt a Máté ev. 9.13 - ból:

…“Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.”…

— E Máté versben a legfontosabbat mondta ki az Úr: azt, hogy nem vérrel, és nem kényszerrel: de Szeretettel kell vezessétek egymást az Úton. Akik nem a Krisztus által tanított és megmutatott Szelíd türelemmel kívánják a már felismerten helyes Útra vezetni Testvéreiket, de a maguk vélt, vagy akár valós igazságát a Tudat Szabadságát megkötve akarják rájuk kényszeríteni, már letértek a Krisztus-mutatta Útról, mert a Tudat kényszerítése révén csak a maguk akaratát töltik be, mit sem törődve azzal: mit rombolnak le a Tudatban csak azért, hogy az általuk helyesnek érzett igazságok egy kicsiny morzsáját igyekezzenek adni mindahelyett, ami addig a Tudatban volt, s amely ekként, már a maga korábbi, bárha csak hamis “kincseitől” megfosztva üressé, és védtelenné válik.

Az Irgalmasság ebben az értelemben a Szeretet: annak egy magasabb rendű formája, s a Szeretettel semminő áldozat fel nem érhet, és nem vetekedhet, mert hisz a Valódi  Áldozat is mindenkor a Szeretet nevében és jegyében, s nem annak ellenében esik. Akik igaz irgalommal tudnak lenni Testvéreikhez, megvalósítják irgalmasságukkal e magasabb szintű Szeretetet: s ekként ők is Irgalmat találnak a Szeretet Istenénél.


Különösen és kiemelten fontos e Tanítás éppen a ti korotok, s az utánatok következő Nemzedék számára! Az irgalom ugyanis egy a Kegyelemmel: s ti a Kegyelem Törvényébe, vagyis a magasabb rendű Szeretet Törvényvilágába kell tudjatok átlépni, hogy a felemeltetettek nagyon is szűk csoportjába kerülhessetek. S arra, hogy irgalmasságot gyakoroljatok, vagyis hogy már gyakorlattá változtassátok a bennetek élő Szeretetet, ma is számtalan lehetőségetek van, vagy legalább is: volna, s még több lesz a holnapok során. Irgalmat gyakorol, vagyis a benne élő Szeretet szavára hallgat az az asszony, aki az utolsó pillanatban tudja kimondani azt a “nem”-et, amellyel lényegében alig is megfogant magzata Életére mond Igent. De irgalmasságot cselekszik az is, aki amiként korábban mondtam, a szíve szavára hallgatva pártfogolja hajlék nélkül maradt, rászoruló Testvéreit, s itt is gondolok úgy Ember-testvéreitek bármelyikére, mint a mások által eltaszított Lélek-lényekre, még akkor is, ha mindet nem vihetitek otthonaitokba az eltaszított állatkák közül sem. Ez utóbbi gondolat elvetése még természetes is, különösen azokban a városi házakban, ahol erre kert híján lehetőségetek sem volna. De a kidobni kívánt ruhanemű, vagy akár élelem egy-egy biztonságosan hozzáférhető helyen való elhelyezése is e Szeretet-szolgálat része lesz, ha maga a cselekedet nem csak a józan megfontoltság, vagy a megszerzett ismeretek nyomán megfogalmazódó érdek, hanem a valós Szeretet nyomán esik, mert ekként ténylegesen is a szívetekben élő Irgalmat gyakoroljátok, magatok is Irgalmat nyerve érte az Úrtól. Aki áldozatnak, fáradtságnak, nemszeretem szükség-cselekedetnek éli meg a mások iránti törődő Szeretet, tehát az Irgalom gyakorlását, s csak környezete esetleg kimondatlan elvárását, vagy a Tanítások nyomán felébredt Tudati kényszert tölti be és éli meg a cselekedet révén, nem nyer többet, mint a cselekedet révén megfogalmazott többletenergiát, amelyet viszont ki is éget, semmivé tesz benne és számára a kényszeredettség-érzet negatív energiája. Aki viszont Szíve igaz Szeretetét is adja a cselekedethez, az általa kiáramoltatott Szeretet mértékében nyeri, mint többlet Szellemi Erőt, az Istennek Szeretetét, vagyis mindinkább birtokosává lesz az ÚR Irgalmának. S mint mondtam, nem valami rendkívüli áldozatokra utalt itt az Úr, hisz Ő nem kíván egyikőtöktől sem olyasmit, ami meghaladná fizikai - Tudati - Lelki, vagy Szellemi Erőiteket! De azt igen is kívánja, éspedig teljes joggal, hogy ki-ki megtegye a tőle várható maximumot: amiként azt épp Ő mutatta meg néktek is, és mutatja mindenkor, a Kezdetektől, s mutatni fogja az utolsó egy visszatéréséig, s az után is: mindörökkön.

  Van, aki még tudhat tevőleges szolgálatot teljesíteni, van, aki már “csak” Szeretet-teli gondolatait, és imáit adhatja Testvéreinek: s akkor az előbbi az ő cselekedete, az utóbbi az ő Szeretet-teli gondolatai és imái révén cselekszi az irgalmasságot, vagyis annak révén éli meg a Kegyelem Istene tanította Szeretetet. S nem győzöm, és nem is lehetséges kellőképp kihangsúlyozni: micsoda hatalmas Erő van minden, valóban Szívbéli, akár nem is a hagyományos, megszokott értelemben vett, de a Szív sugallta szavak formájában felküldött Imádságnak!

            
“Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják…”

  — De vajon miként értelmezhetitek: tiszta szívűek? Kik azok, akik igazán tiszta szívűeknek nevezhetőek?

Nos, nem minden esetben azok, akiknek nyugodt a lelkiismeretük, mert hisz Hitleré is az volt: ő is meg volt győződve arról, hogy tökéletesen cselekszik, ekként teljes nyugodtsággal, minden lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkoltatott meg ezer és ezer és végül több százezer embert! A betörő is nyugodt, és a magzatát meggyilkoltató asszony is, mindaddig, ameddig azzal a hamis és sötét Tudati képpel tudnak élni: helyesen cselekedtek. De mégsem nevezhetnénk őket tiszta szívűeknek, mert ha betöltik is önnön Tudati késztetéseiket, kedvezve az elme gondolatának, vagy önnön fizikai testeiknek, nem töltik be az Istennek Törvényét.


Tiszta szívű tehát csak is az lesz, aki önmaga mértékében tökéletesen képes betölteni az ÚR Törvényét: A Szeretet Törvényét, amely, amiként mondtam, már eleve magában foglalja mindahány Parancsolatot is, hisz aki az Igaz Szeretetben él, nem szeg meg egyetlen Parancsolatot sem, hisz mind-ahánnyal a Szeretet Törvényét szegi meg, ellene szegülve az Isten Szavának és Legszentebb Akaratának. Aki önmaga mértékében már teljességgel tökéletesen képes betölteni a Szeretet Törvényét, ténylegesen is meglátja Istent, hisz meglátja A Szeretetet: s ha cselekedetei, érzései, gondolatai beilleszthetőek a Szeretet meglátott képébe, valósággal is Boldogok lesznek, hisz mi adhat nagyobb Boldogságot, mint az ÚR Szeretetében és Szeretetével élni?! A szívetekben élő Szeretet révén, s e Szeretet cselekedetekké változtatása révén lesztek tehát képesek meglátni Istent, s meglátjátok egy bizonyos mértékig önmagatokat is, de már Valós Önmagatokat, vagyis szellemi Én-részeiteket, amely Istennek egy Tökéletes Szikráját bírja, amely a Benne Élő Szellemi Természetet tükrözi, amely Szellemi Természet A TEREMTŐ EGY-ség LÉNYEGE: A Szeretet. S minél magasabb szinten élitek a Szeretetet, annál magasabb fokon lehettek képesek bekapcsolódni Én-részeitekbe, mert Tudati-érzelmi energiáitok annál nagyobb mértékben rezegnek együtt az Én-rész Tudati Szeretet energiáival, vagyis az Én-rész Lét-lényegével.



“Boldogok a békességre törekvőek, mert ők az Istennek fiai…”

— Isten maga a Végtelen nyugalom és béke. Akiknek elméjében csak a harc, a mindenkor mást, és másképpen akarás él, nem lesznek nyugodtak, és nem lesznek békések sem, mert épp a bennük élő, más féle akarat iránya lesz az, amely ezt lehetetlenné teszi számukra. Aki már az ÚR Tanításainak ismerője, s aki már az ÚR Útjára tette lábát, semmiképp sem lesz békétlen, hisz a magasabb rendű Cél felé fog törekedni: ekként a kicsiny, földi célok kudarca nem billenti ki nyugalmi állapotából sem Tudati, sem Szellemi én-jüket. Aki az ÚR Kincseit vágyja, nem fog harcba szállni semmiért, ami csak földi, csak az után fog törekedni, hogy a Szeretetet: Isten leghatalmasabb Kincsét a magáénak tudhassa. Aki azonban megkötötte magát a Föld kicsiny, múló kincseivel, és aki még önmaga elvehetetlen és elvitathatatlan részének éli meg az ideiglenesen, csak az adott Élet-út hosszára rendelkezésére bocsájtott fizikai eszközöket, nem lesz, mert nem lehet békés. Részint azért, mert önmaga kiteljesítésének és tökéletesítésének még a birtokában lévő eszközök gyarapítását érzi, részint pedig azért, mert a földi kincsek fölötti aggodalom már elveszi nyugalmát, s ekként benső békességét is. Aki azonban már képes felismerni azt a nagyon is fontos tényt, hogy a Föld színén is egyetlen Valós Kincs létezik, képes lesz arra is, hogy már csak a Valós Kinccsel azonosítsa magát, s csak ahhoz kötődjék, míg a mellékes földi dolgokat használja, amig használnia lehet, aztán minden keserűség nélkül elengedi még azok Tudati képét is: ne kössék a Föld színéhez azt, ami valójában nem a Földé. Ekként szerezhetitek meg a teljes benső, tehát a Tudati - Lelki és Szellemi Békességet: s mert csak az Istennek Kincse utáni vágy él bennetek, valósággal is az Isten Fiainak neveztettek, Aki az Ő fiainak ígérte az Ő Kincseit.



 A most következő két Boldogságot már egybe vesszük, mert egy azok mondandója:


“Boldogok, akiket üldöznek az Igazság miatt, mert övék a mennyeknek országa…

Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazug szókkal minden rosszat reátok fognak énérettem! Örüljetek akkor, mert ha örömös hűséggel viselitek ezt, jutalmatok bőséges a mennyekben: hiszen így üldözték már a prófétákat is, tielőttetek…”

— A Sátán mindenkor alkalmat talált, s még fog is találni arra, hogy testekbe öltöztesse, s a megfelelő pozícióba juttassa a maga szolgáit, hogy azok ellen fordulhasson ekként, akik az Egyedülvaló Igazságot keresik, és megtalálván: már abban élnek, s azt követik. Ekként volt ez a kezdetektől, s ekként van ma is. Igaz: az üldöztetések ma más jellegűek, mint voltak a kezdetekben, vagy mint aminő üldöztetéseket a korai Krisztus-tanítványok szenvedtek el: de alkalmasak ma is arra, hogy akár teljességgel ellehetetlenítsék azok mindennapi életét, akik ténylegesen is az ÚR Igazsága szerint akarnak élni. A mind nehezebbé váló lét-körülmények is e célt szolgálják, hisz aki a “felszínen” akar maradni a ti jelenlegi Társadalmaitokban, annak erejét megfeszítve kell dolgoznia, hogy a valóban szükségesen felül azt is előteremtse a maga, s gyakorta már családja részére is, ami kiemeli őt/őket a legalsóbb, s ekként legszegényebb néprétegből a középosztálybeliek közé. Márpedig az emberi vágy és cél többnyire ez. Ekként viszont már sem idejük, sem erejük nem lesz arra, hogy ténylegesen is az ÚR Tanításaival foglalkozzanak, még akkor sem, ha a kor-eszmének megfelelően el-el mennek a misére, ha máskor nem is, legalább a főbb ünnepeken. S még talán jónak is mondhatom, ha “csak” ekként távolodik el a korábban megismert és követni kívánt Úttól a gyengévé váló Testvér, mert hisz ma már számtalan, nagyon is elfogadott, de sehová sem vezető tév-út áll a rendelkezésére, amelyek mindegyike alkalmat ad számára: igazolni önnön döntését, s megkísérelni ekként elhárítani magától a felelősséget azzal, hogy nem hagyta el az Utat, csak másként közelíti meg… (Azt hiszem, ez is nagyon ismerős kifogás…) Olyan “ezoterikus”-nak, vagy “spirituális”-nak mondott (de tényleg csak mondott!) utak, amelyeket követni nem csak hogy nem szégyen, de inkább sikk, divat, bátran hangoztatható tény, amelynek kimondása nem megbélyegzetté, csak még érdekesebbé, s esetleg felkapottabbá is, kedveltebbé is teszi az illető testvért bizonyos körökben. Azon körökben, amelyekben a hozzá hasonlóan e kettős irányt hangoztató, tehát a földi “értéket” a Szellemivel párosítani igyekvők csoportosulnak."

(Ez egy részlet a Szeretet Törvényvilága I. kötetéből, mely Tandari Éva weboldaláról ingyenesen letölthető.)

2014. február 13., csütörtök

Inkarnáció, reinkarnáció




Aki a hindu filozófiából átvett reinkarnáció és karma fogalmakat megismerte és ezek szerint képzeli el a földi leszületések sorát és célját egy kicsit meglepődik, amikor ezt a közlést olvassa. Ha ezek a tanok a lélek fejlődését csak több száz leszületés segítségével képesek elképzelni, a számunkra megszabott krisztusi út viszont lényegesen lecsökkenti a reinkarnációk számát. A lagymatag ismételgetés helyett a szeretet útja exponenciális gyorsaságú fejlődést eredményez, minél gyorsabb megszabadulást az anyag és az anyag urának rabságából.
"Az a lény, aki a Földet tökéletlen állapotban hagyta el, tehát még a legsötétebb sötétségben van — földközelben  tartózkodik, és többnyire nem is tudja, hogy nincs már földi élete. Rettenetes nagy a Föld anyagi javai utáni vágya. Egy ilyen lényt nem volna sem bölcs, sem szeretetteljes dolog visszahelyezni a Földre, mert akarata soha nem törekedne arra, hogy magasabbra fejlődjön. Az anyag utáni vágyat le kell győzni, és ezt a Földön sokkal nehezebb megtenni, mint a túlvilágon. Ott a lények felismerhetik, hogy az anyag nem valóságos — és az attól való eloldódás már a magasabbra jutás kezdetét jelenti.
TELJESEN TÉVES felfogás azért visszatérni a Földre, hogy valaki a bűneiért vezekeljen. Testi halála után a lélek érettségi fokának megfelelően megy be a LEGSÖTÉTEBB SÖTÉTSÉGBE, vagy a LEGVILÁGOSABB FÉNYBE. Ennek megfelelően a sorsa kínos, de csodálatos is lehet. A lélek elképzelhetetlenül sokat szenved a bűne miatt, vagy a bűnéért; tehát a szenvedése által sokat törleszt a bűne következményeiből. Ha javíthatatlan, szenvedésének állapota örökkévalóságokon át is tarthat.
Jézus Krisztus MEGVÁLTÓ MŰVE azért olyan jelentős, mert az egyetlen ajtó, amelyen át a Világosság Birodalmába lehet jutni. TEHÁT RÁ KELL TALÁLNOTOK JÉZUSRA. És őt a túlvilágon is megtaláljátok — ezért nem kell visszatérnetek a Földre. Engedjétek meggyőzni magatokat róla, hogy legfontosabb, ha „utatokat a kereszt felé” veszitek és ne ámítsátok magatokat téves reményekkel, mert azzal csak végtelen időkre meghosszabbítjátok megváltatlan állapototokat és szenvedtek a sötétségben.
A lélek újra-testetöltésének a tana igazságon alapul — de ez nem jelenti azt, hogy a lélek kötelezően izom-testben születik meg újra a Földön. Inkább azt a végtelenül sok lehetőséget jelenti, amikor a lélek más világokon anyagi vagy szellemi formában feladatok elé lesz állítva, melyek teljesítése felemelkedést biztosít, vagy anyagi világokban — amíg a lélek még nincs átszellemítve, tehát még nem lett fénybefogadó — vagy szellemi világokban, ahol az átszellemített lélek állandóan fejlődhet. Tehát beláthatjátok a felfelé törekvő lelkeknek nem egyedül a Föld a hordozója. Valóban — nincs rá szükség a kudarcot vallott lelkeket visszaküldeni a Földre. Ezért tévtanításnak kell mondani az újra testet öltés tanát ezen a Földön, mert a lélek számára káros. Gyengíti az ember akaratát és a lény komoly átalakulási vágyát azzal a kecsegtetéssel veszélyezteti, hogy amit most elmulasztott, azt majd bepótolja egy  másik  életben, ahol majd tökéletessé válik. A földi, többszöri testet öltés lehetősége langyossá teszi az embert, hogy a lelkén dolgozzon. Csökkenti a legmagasabb lelki érettségre való törekvést. Azonkívül veszélyes ez a tanítás az embereknek, mert nem veszik miatta komolyan a földi utat. Ismétlésekre számítanak, amelyek viszont nem mindig következnek be."
 (Részlet Bertha Dudde közléséből)

2014. február 12., szerda

A Szeretetről


 
"Beszélj nekünk a Szeretetről.
És ő fölemelte fejét, és az emberekre nézett, és csöndesség szállott reájuk. Aztán fennszóval ezeket mondotta:
Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is. Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.

Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.

Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,
Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérüjéről
Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.

A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.

Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom".
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje." 
 
Khalil Gibran

2014. február 6., csütörtök

Várom a tavaszt




Téli álmomat alszom még, miként magyar hazám
Fagyos közöny marja szét, csonkolt végtagom
A szűzi hó alatt humusszá ért a múlt
Alant lehullt lombok, dicső koronák
Már az Új Életért halódnak
Rejtett Mag lapul az Örök-zöld ágak alatt
Bókoló hóvirág fohásza nyomán
Átsöpör e földön langy lehelet
S már megállíthatatlanul
Csírákat bont a kikelet.

(Borsi István)

2014. február 5., szerda

Intelem minden magyar számára!

  Nézzétek a fát! Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbnek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, ez igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltán elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet. Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökeret. S AKINEK NINCS GYÖKERE, AZ ELVÉSZ. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondoljatok a gyökérre. Isten ültette a magyar gyökeret ebbe a földbe s Isten gondját is viseli, ha hagyjátok. Bízzátok gondotokat az Úrra. Ő a ti Gondviselőtök...
Lássátok az Úr dicsőségét, lássatok a jövendőbe! Az Úristen rendelte nekünk ezt a hazát! Az úristen népe és nemzete vagyunk! Elhagyta-e az Úr valaha is azok
at, akik őbenne bíztak, akik az Ő törvényei szerint éltek, akik az Ő parancsolatait követték? Soha! Az Úr nem hagyta el az Ő magyarjait! A magyarok hagyták el az Urat! Térjetek vissza hozzá, s Ő megvédelmez benneteket, magosra emel, de tudjátok ezt is, lássátok magatok előtt a boldogságos szép jövendőt, amit az Úr számotokra készített, lássátok, magyarok, mert ahol nincs látomás, ott elpusztul a lélek, s a lélekkel együtt pusztul a nép.
Tiszteld az Urat, a te Istenedet és Rajta kívül más isteneid ne legyenek, minden bajodnak Ő az orvosa és minden harcodban az Ő pajzsa védelmez és az Ő ereje győzedelmeskedik benned!
Az Úr erejében, szeretetében és védelmében sohase kételkedj. Minden erőd és minden cselekedeted Őt kell szolgálja.
Tiszteld őseidet, mert rajtok keresztül nyertél életet és örököltél Istent és hazát.
Légy hűséges hazádhoz és nemzetedhez, mert csak a hűségeseket védelmezi az Úr.
SZERESS MINDEN MAGYART, AKÁRCSAK ÖNMAGADAT ÉS LÉGY JÓAKARATTAL MÁSOKKAL SZEMBEN IS.
Légy becsületes, tisztességes és igaz, mert csak így nyered el az Úr szeretetét.
Soha ne feledd, egy pillanatra sem, hogy saját képére alkotott az Úr. Ameddig őt tükrözöd tettedben és gondolataidban, az Ő ereje lakozik benned. Ha elhagyod Őt, Ő is elhagy téged.
Ha nem csak hiszed, de tudod is az Istent, az Isten ereje benned van, és hegyeket tudsz mozdítani vele!... Fegyvernek nem lesz hatalma rajtad s elkárhozik, ki veled perbe száll. Ez az Úr népének a hagyatéka, kiknek igazsága, erénye és tudása őtőle való...!
/ Wass Albert /

2014. február 4., kedd

A földönkívüliek leleplezése

“Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!” – Máté 24:4 

Ez az előadás szervesen kapcsolódik nemrégiben közzétett bejegyzésemhez, Ismeretlen repülő testek címmel. Ha nem értetted e múltkori írást, szánj rá másfél órát és nézd meg ezt a filmet.  Még jó is, hogy feliratos, mert akkor csak az elmondottakra koncentrálsz. Utána  térjél vissza a régebbi írásra.

2014. február 3., hétfő

Lélekpatak


Lélekpatak, lélekpatak,
Hűs habjában dallam fakad!

Édes tavasz, édes tavasz,
Dalom röppen, szívem kacag!
 
Eső szakad, eső szakad,
Áradjon a lélekpatak!
 
Tündér szalad, tündér szalad,
Sárban nyoma mégsem marad!
 
Üsd a vasat, üsd a vasat,
Kemencéből végy parazsat!
 
Szíts parazsat, szíts parazsat,
Domboldalon hajnal hasad!

Üld meg lovad, üld meg lovad,
Engedd el a galambodat!
 
Csillag hadak, csillag hadak,
Várnak minket, itt ne maradj!
 
2014. 02.03. 15:30

Bűn-bankódó nép

Régi leveleimet böngészve akadtam erre a versre, melyet egy ismeretlen ismerősöm, Borsi István írt. Egyszerűen döbbenetes, milyen kifejezők a szójátékai, melyek csak magyar nyelven érthetők. Sok-sok kódot rejtenek, melyek többszöri olvasásra bomlanak ki. Nem volt könnyű hozzávaló képet találnom. Remélem, ez a pár éve, téli vihar előtt készült fotóm, a csüngő hasú, nehéz mammatusokkal (ritka felhőforma, melyet hatalmas szélvihar követ) megteszi.


Talán tél jön, talán jobb, mint volt
De lehet, hogy hosszabb.
Hideg kemény, Őr zi mankót
Ma gyártó ész közeink meg állnak
Teret adván a sajgó jósnak.
Betéliesült a nem kívánt
Fel, hajtós ága le dér
Zúz mar a fogyasztón
Melegség kiszökik az ajtón
Itt a fagy fegyelmez
Törékennyé lett jel mez.
Bejött ami nem lehet rosszabb
Jégvirágot ront jog-korszak!
Ki fűteni kezd, most rendhagyó
Elve le! Hagy mázas láz adó!
Lassulj! Apóka, lépsz is!
Igaz, szárnya árnya hallgat
A kár e nemzet, aki alvó.
Megjelent a falra festett
Az égi kárpit már fes lett.
A szél lel mi könnyed, távozzon
Nyög a hármas domb Ján oson.
Hittünk, hogy átférünk a tűn
De sokunk ennél felakadt
Kaput nyitni, technikás feladat
Helyetted te ker Ék párod
De jeles szorgalma delejes
Éhes tárcáddal plázákban várod
Pénzt fakaszt, és rozsda életet.
Ma gyar matnak szülnek anyák
Egymást ütik az apák meccseken
S össze vesznek sárga csekkeken.
Magyar már több, mint borús
Átvert, szomorkás szamár
Répavággyal kél, s fekszik ágyba
Miért ék nélkül ó hajt, ő hajt tovább
Tovább kamatozzák az ő sóhaját.
Bűnnek bábja áll a szkíta előtt
Hamis mosollyal szívja ki a velőt
Vétkes, étkes nép, nem tudja mire képes!
Bort bír az igazság, de tisztán!
Mondja, ön ként fogyasztó?
Vagy erővel nyomják le a torkán!
Ettől már bank-ódik ön, s dönt
Újabb ár adást magára önt.
Bankódó attól, hogy test-vére szennyezett
Folyvást pakol, méhe pokla száradt
Meddő. Elvetélt.
Ránk rótt hiteket, hitelt, beteg elvet élt
A medence bent magzatot teremtett
Most termel, hordoz műhanyag szemetet.
A hős, a Nap Éjben fogant
Fogant a Fény, ki se tétben született.
E Kárpát-medencében, Földnek
Anyánknak lágy, termő ölében kész ült.
Maat ka rám, itt Fehér vár
Szer elem szent násza
Mindig a tavaszpontját várja
Minden mi él, beleremeg.
Magzatja szíve dobbanását Pilis hallatja
Mind szent i ma gyar ló népnek
Együtt hat ó erő, áldott haza!
Óvd hazád, földet, vizet itt lenn!
Rád vár, fent száll oda
Ahhoz rögzít köteles Ég
Nem zuhan a Lét rád
Mit kapsz, megbecsülnéd.
Ma az éjben áradj Széth
Megérint csillag valós anya-ág
Mely külön és egyben is szép.
Te, ki álmodsz, rakd össze új Magod
Szeresd, keresd érte hol Napod !

Borsi István
2012. 12. 07.

Hogyan használja fel az ellentét Jézus Édesanyját, hogy megtévesszen bennünket?

Ez az írás, melyet a minap levélben kaptam, először kiverte nálam a biztosítékot, de aztán szépen  letisztult bennem, mert eszembe jutott Tandari Éva: Kegyelemmel teljes c. írása, mely Máriáról szól, és semmi ellentmondás nincs ezen írás és Bertha Dudde alább lévő írása között. Egyikben sincs szó  arról, hogy Mária templomokat követelne saját maga tiszteletére, sem arról, hogy Fiánál előbbre valónak tekintené magát. Arról sem, hogy földi életében párthus hercegnő volt (legalábbis Badiny professzor és követői szerint), vagy beavatott mágusasszony, és palotában szülte meg Jézust.
(Megjegyzéseim zárójelben, dőlt betűkkel)

 ***

A Sátán tevékenysége, mint a világosság angyala
Bertha Dudde írómédium közlése 1959-ből

Az utolsó időben a Sátán minden eszközzel küzd, hogy a lelkeket megszerezze - és ezzel elveszítse. Trükkje: a lelket tévedésbe kergeti, hogy azt higgye, a helyes úton van. Közben az utakat úgy összezavarja, az emberek észre sem veszik, hogy az a mélységbe vezet. De mindez azért lehetséges, mert az emberekben nincs komoly vágyódás, hogy a magasba vezető utat megtegyék. Megelégszenek annyival, ha azt mondják nekik: "Ez az út a magasba vezet." Viszont maguk nem elég éberek, mert akkor észrevennék: ez az út lefele visz!

Ellenfelem sokféle eszközt használ a megtévesztésre. Ezek mind eltérnek az igazságtól, és a csalások és megtévesztések egyetlen gombolyagját képezik. Viszont az álcázásuk olyan jó, hogy nagyon ébernek kell lenni, hogy az ember elkerülje.

A megtévesztések közül a legjobbnak tűnik neki Jézus édesanyja - akit először előtérbe helyez az embereknél, hogy aztán tisztelete és dicsőítése közben elfelejtsék az ember tulajdonképpeni földi célját, vagyis azt, hogy MAGÁVAL JÉZUS KRISZTUSSAL KERESSEN KAPCSOLATOT, MERT EGYEDÜL TŐLE FÜGG AZ EMBER LELKÉNEK MEGVÁLTÁSA. (Ez természetesen NEM azt jelenti, hogy egyáltalán ne keressük a kapcsolatot Áldott Anyánkkal. Az isteni Hármas Egységnek - Atya-Fiú-Szentlélek - Ő is szerves része, mint Szentlélek, s mindhárom áthatja egymást. Hívhatjuk segítségül Őt is, ahogy Jézust és az angyalokat)




Tehát látszatra egy helyes szeretet megnyilvánulást visznek végbe Jézus édesanyja iránt. De ennek kihatásai vannak, amiket el akar érni a Sátán! Azt ugyanis, hogy ezzel CSÖKKENJEN A SZERETET A MEGVÁLTÓ IRÁNT - AKI EZZEL MINTEGY HÁTTÉRBE KERÜL.

A földi életidő annyira rövid, hogy a cél elérése nem viselhet el kerülőutakat. Viszont az emberek hosszú kerülőutakat tesznek, AMELYEK NEM VEZETNEK A NAP MINDEN ÓRÁJÁBAN JÉZUS KRISZTUSHOZ, HOGY NÁLA MENEDÉKET KERESSENEK. A hozzá való kapcsolódás annyira fontos, hogy azt nem lehet elég sokszor megtenni. Jézus anyjának minden megdicsőítése már ez okból is eltérést jelent a tulajdonképpeni élettörekvéstől. Isten ellensége ezt a kapcsolatot akarja minden eszközzel megakadályozni. Ez akkor sikerül neki a legjobban, ha az emberek gondolatát minél inkább Máriára irányítja. És ez a szokatlan jelenések által lehetséges is. A jelenések előidézője ő maga, amennyiben a fény angyalának az álarcában láthatóvá válik azoknak az embereknek, akik KÜLÖNÖSEN ALKALMASAK A TERMÉSZETFÖLÖTTI DOLGOK ÉSZLELÉSÉRE. (Fényjelenségek, könnyező, vérző szobrok, ikonok!)



A jelenések alkalmával megmond olyan dolgokat, amelyeket felismert mint jövőbeli eseményeket. Ezzel a hitelesség benyomását kelti, holott ez csak egy álcázó manőver, hogy annál nagyobb zavart keltsen. És mindig a titokzatosság kabátjába bújik, mindig rejtett dolgokat említ, és gyakran megtiltja a nyilvános közreadást. Ekkor ugyanis hazugságai felismerhetővé válnának. Mindig csak rejtett nyilatkozatokat ad, mert nincs pontos ismerete. Világos pillanataiban felismeri az idő komolyságát, amikor elveszik tőle a hatalmát. De nem tudja abbahagyni, hogy ne követeljen magának tiszteletet és dicsőséget. Ezt az álcázott fényjelenség száján keresztül teszi, amennyiben templom, vagy oltár építését követeli, ahol neki hódolnak - mert ilyen jelenségek mögé rejtőzik. Egy nem jó szellem felismerésének legbiztosabb jele, hogy megköveteli, adjanak neki a világ nyilvánossága előtt tiszteletet.

Egy igazi, a világosságból való lény mindig Jézus Krisztusra utal, mindig az Ő Megváltó Művét említi. Soha nem követel külsőségeket - templom, vagy oltár építését - hanem az embereket arra tanítja, szeretettel önmagukat alakítsák át Isten templomává. Az igazi világosságbeli szellem rejtett utalásokat nem tesz, hanem kihirdeti, amit minden embernek tudnia kell: közel a vég, és az emberek változzanak meg! Az igazi világosságbeli lény nem követel órákig tartó forma-imát ("mantrázás", mostanában gyakorta hívnak ilyen imákra, hogy én is ismételgessem a megadott szöveget, de már nem megyek), hanem arra indítja az embereket, lépjenek Jézus Krisztussal eleven kapcsolatba, mert az üdvösséget csak nála lehet keresni, és általa megtalálni. /Ján. 14,6-7./

Tehát az emberek ne vegyék komolyan az ilyen jelenéseket! Ezek csak emberek által feldíszített események. Egész primitíven jelentek meg, és csak azután lettek szokatlan élménnyé alakítva. A talaj jó volt, mert ezek az emberek már túl mélyen belegyökeresedtek a maguk "Isten-anya tiszteletükbe" és ezért már apró események is lázasan dolgoznak bennük, és megteremtették az alapot, hogy mindig valószínűtlenebb dolgokat is elhiggyenek.

De ezek semmi esetre sem valódi isteni-szellemi jelenségek, hogy megerősítenék a Mária tiszteletének hitét az emberekben. Ő NEM AKAR FIA - JÉZUS KRISZTUS ELÉ LÉPNI, ha valamikor meg is jelenne, állandóan Jézust és Megváltó Művét akarná kihangsúlyozni. Mert az ember célja az, és az is marad, hogy Jézus Krisztusban egyesüljön Istenével. A nap minden órájában erre kell törekedni, mert ez az egyetlen helyes út, ami az örök boldogsághoz vezet.

 ***

Bíró László megjegyzése: Döbbenetes ez a közlés főleg nekünk, magyarok számára, akiknél a Szűzanya tisztelete talán a legerősebb a földi világban. Sehol annyi búcsújáróhelye nincsen ennek a tiszteletnek, mint a Kárpát-medencében és ennek meg van az oka. Népünk aranykori nép és a valamikori ősnépnek azt a részét képezi, akinél a matriárchális társadalmi rend a legkésőbbi időkig fennmaradt a földön, így a Földanya-Nagyboldogasszonyhoz kötődő hite a legjobban megőrződött.

A női nem tisztelete és egyenlő jogai a férfiakéval mindig is teljesen egyértelmű volt a társadalmunkban. Az utóbbi évezredek folyamán bármilyen vallási áramlat is söpört végig a Kárpát-medence népein, a Boldogasszony-Földanyánk tiszteletét nem tudta megváltoztatni, így a hatalomra került zsidó-keresztény vallás fanatikus terjesztői sem. Pedig megtettek mindent. Végül kieszelték, hogy jobb lesz, ha meghagyják a magyaroknak ezt a ragaszkodását a Szűzanyához, de behelyettesítették a Földanya személyét Jézus Urunk édesanyjával, Máriával.(Téves elképzelés, hogy Gaia-Földanya és Szűz Mária-Boldogasszony egy és ugyanaz lenne).

A "Yotengrit"-ből tudjuk, hogy az ősi, a tibetivel azonos Büün vallásunk esetében nem voltak ennyire engedékenyek. Fekete mágiás módon változtatták át a nép tudatában a vallási megnevezéseket is. Innen van a "bűn" szavunk, tehát ki volt a bűnös? Bizony az, aki a "büün" vallás híve volt. Az Isten neve "Gonűz" volt és ebből teremtették számunkra a "gonosz" szavunkat. Hasonlóképpen az őrangyal "ördöng" megnevezéséből született meg az "ördög" szavunk.

Ajánlom, aki csak teheti olvassa el a könyv első két kötetét. Ebből majd megismerheti "Ukkót" a Nagyboldogasszonyunkat (Ő a Földanya, melyet világszerte élő törzsek tisztelnek, ő a Dél-Amerikai  indiánok. Pacha Mamája) és a hitrendszert, amely hozzá kötötte népeinket. Ugyancsak ehhez kapcsolódik bizonyító erővel az "Esszénus Béke Evangélium" is.