Vesztettem… Talán túl kicsi voltam
A világ meghódítására
S, most odaadnám az életem
Hogy megint csak egy napra
Láthassam a szemedben a fényt
Állok itt a nyílt síkságon
És éjszaka van, oly ragyogó
S hidegen fúj az északi szél
Itt vagyok, és várok
Egyedül vagyok és fegyvertelen
Te álmodsz, s kint fúj a szél…
Kinézel az ablakon
És látod, itt állok a Holdon
Ma este már, onnan nézlek én
S ha vesztettem, nem a semmiért
Zuhanok, mint egy angyal
Lehet, hogy én vagyok az, aki meghalt
De ha zuhanok, akkor is
Velem Krisztus és az Ördög
S holnap legyőzöm az eget érted
Szövetséget kötöttem Istennel,
De talán a gravitáció lesz erősebb
Igen, istenek az én szövetségeseim
Még az ördög is igaz, hogy sikerüljön
Holnap legyőzni az eget érted
Most úgy hívnak, a király
Úgy hívnak, hogy haza
Hívnak egy hősnek
Hívnak istenkáromlónak
Hívnak egy álmodozónak
Hívnak egy varázslónak
Látnak zuhanó angyalnak
S te az ágyadon összekulcsolt kézzel
S én, tárt karokkal zuhanok
Úgy hívnak, hogy SZERELEM
Fekszem tehetetlenül a karjaidban
Úgy hívnak, hogy szabadság
Úgy hívnak, hogy szenvedély
Úgy hívják, hogy védtelen
Te vagy nekem
Csak a fény a szemedben
Ha felnézel a holdra
És nem múlik el nap
Hogy behunyt szemmel
Ne zuhannál, utánam a semmibe
2010. Május 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése