2014. február 3., hétfő

Bűn-bankódó nép

Régi leveleimet böngészve akadtam erre a versre, melyet egy ismeretlen ismerősöm, Borsi István írt. Egyszerűen döbbenetes, milyen kifejezők a szójátékai, melyek csak magyar nyelven érthetők. Sok-sok kódot rejtenek, melyek többszöri olvasásra bomlanak ki. Nem volt könnyű hozzávaló képet találnom. Remélem, ez a pár éve, téli vihar előtt készült fotóm, a csüngő hasú, nehéz mammatusokkal (ritka felhőforma, melyet hatalmas szélvihar követ) megteszi.


Talán tél jön, talán jobb, mint volt
De lehet, hogy hosszabb.
Hideg kemény, Őr zi mankót
Ma gyártó ész közeink meg állnak
Teret adván a sajgó jósnak.
Betéliesült a nem kívánt
Fel, hajtós ága le dér
Zúz mar a fogyasztón
Melegség kiszökik az ajtón
Itt a fagy fegyelmez
Törékennyé lett jel mez.
Bejött ami nem lehet rosszabb
Jégvirágot ront jog-korszak!
Ki fűteni kezd, most rendhagyó
Elve le! Hagy mázas láz adó!
Lassulj! Apóka, lépsz is!
Igaz, szárnya árnya hallgat
A kár e nemzet, aki alvó.
Megjelent a falra festett
Az égi kárpit már fes lett.
A szél lel mi könnyed, távozzon
Nyög a hármas domb Ján oson.
Hittünk, hogy átférünk a tűn
De sokunk ennél felakadt
Kaput nyitni, technikás feladat
Helyetted te ker Ék párod
De jeles szorgalma delejes
Éhes tárcáddal plázákban várod
Pénzt fakaszt, és rozsda életet.
Ma gyar matnak szülnek anyák
Egymást ütik az apák meccseken
S össze vesznek sárga csekkeken.
Magyar már több, mint borús
Átvert, szomorkás szamár
Répavággyal kél, s fekszik ágyba
Miért ék nélkül ó hajt, ő hajt tovább
Tovább kamatozzák az ő sóhaját.
Bűnnek bábja áll a szkíta előtt
Hamis mosollyal szívja ki a velőt
Vétkes, étkes nép, nem tudja mire képes!
Bort bír az igazság, de tisztán!
Mondja, ön ként fogyasztó?
Vagy erővel nyomják le a torkán!
Ettől már bank-ódik ön, s dönt
Újabb ár adást magára önt.
Bankódó attól, hogy test-vére szennyezett
Folyvást pakol, méhe pokla száradt
Meddő. Elvetélt.
Ránk rótt hiteket, hitelt, beteg elvet élt
A medence bent magzatot teremtett
Most termel, hordoz műhanyag szemetet.
A hős, a Nap Éjben fogant
Fogant a Fény, ki se tétben született.
E Kárpát-medencében, Földnek
Anyánknak lágy, termő ölében kész ült.
Maat ka rám, itt Fehér vár
Szer elem szent násza
Mindig a tavaszpontját várja
Minden mi él, beleremeg.
Magzatja szíve dobbanását Pilis hallatja
Mind szent i ma gyar ló népnek
Együtt hat ó erő, áldott haza!
Óvd hazád, földet, vizet itt lenn!
Rád vár, fent száll oda
Ahhoz rögzít köteles Ég
Nem zuhan a Lét rád
Mit kapsz, megbecsülnéd.
Ma az éjben áradj Széth
Megérint csillag valós anya-ág
Mely külön és egyben is szép.
Te, ki álmodsz, rakd össze új Magod
Szeresd, keresd érte hol Napod !

Borsi István
2012. 12. 07.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése