kék ég fölöttem
köd gomolyog alant
gondolatok tengerében
elengedem magam
jönnek, s távoznak
áramlanak...
belégzem s kifújom a
gondolatokat
jönnek, befogadom őket
szeretet fényével
fényesítem mindet
ragyogó gyémánttá
változtatom őket
azt is, ami addig
fénytelen szürke volt
azt is, miben addig
mélységes bú honolt
mindet fénnyé teszem
s rögtön elengedem...
Áldott legyen minden!
Kalemandra, 2013. 07.27. 10:30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése